Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-13 / 21. szám

I. évfolyam. Pápa, 1893. augusztus 13. 2i. szarrt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre r5okr.(3 korona Egyes Szám ára 15 kr. (30 fii. TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉG) JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTÖSEGés KIADÓHIVATAL : Bástya-uícza 470. sz. PA PA T HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogfld A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Annin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Rfluter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza I. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Vármegyénk a király előtt. A nagy vasmegyei hadgyakorlatok már küszöbön vannak s élénken folynak a készülődések, hogy szeretett királyunkat, a német császárt, szász királyt s a velük jövő számos főherczeget minél fényesebben, ünnepélyesebben fogadhassák. Egyik rendelet a másikat követi ; pazar fénynyel, nagyúri kényelemmel rendezik be a koronásfők lakhelyeit, s mindent elkövetnek, hogy a hadgyakorlatokra összesereglő nagyszámú vendégsereg szintén kellő ellátásban, kényelemben részesüljön. .Radó Kálmán, Vasmegye erélyes főispánja nagy buzgalommal munkálkodik, hogy Szombathely és a király váró Kőszeg felséges urunk, királyunk előtt méltó fényben ragyogjanak s a Dunántúl előhaladott műveltségét, gazdagságát összpontosítva, büszkén mutathassa be a koronás vendégeknek. Kell, hogy mikor II Vilmos császár eljön hozzánk ide Dunántulra, belássa, hogy ezt a hegyes-völgyes országrészt munkaszerető, de egyszerű és józan eszű nép lakja, mely királyát és hazáját kimondhatalanul szereti. De nencsak Radó Kálmán, vasmegyei főispán, és a vasmegyei törvényhatóság ; nemcsak Szombathely és Kőszeg városa van hivatva a virágzó Dunántúl bemutatására, a többi dunántuli megyéknek és városoknak is karöltve mindent el kell követni, hogy a vasmegyei hadgyakorlatok, mikor több fejedelem ad találkozót egymásnak, sokáig emlékezetesek maradjanak, Ezért hívta fel Radó Kálmán, Vasmegye főispánja, mult héten a dunántuli törvényhatóságokat és törvényhatósági joggal felruházott városokat, hogy válasszák meg a küldöttségeket, melyek szeretett királyunk előtt Kőszegen tisztelegjenek. Győrmegye törvényhatósága é

s Győr városa a felhívásnak már eleget tett, s mint a tisztelgő küldöttség névsorából látható, abba a legtekintélyesebb férfiakat választották be. Veszprémvármegye még nem választotta meg a tisztelgő küldöttséget, a mit hihetőleg főispánunk távolléte késleltet. De hisszük és elvárjuk, hogy a mi főispánunk is olyan névsort terjeszt a törvén) hatóság elé, mely méltó tükörképét fogja képezni tekintélyes vármegyénknek. A deputáczióban számottevő hel) 'et kell elfoglalni Pápa városának, mely mindjárt Veszprém után sorakozva, a város élén álló férfiakkal, intelligenciánk szine-javával járulna vármegyénk küldöttségéhez. Természetesen első sorban kívánatos, hogy Veszprémvármegyét gróf Eszterházy Móricz, megyénk főispánja vezesse a király elé, s mint a megye élén álló férfiú — ő tolmácsolja megyéjének érzelmeit, mely őszinte hűséggel tiszteli királyát és hazáját. Mutassuk meg királyunknak, hogy Veszprém vármegye, mely mindig honfiúi hódolattal járult ura királya elé, most is a régi hazafiúi lelkesedest őrzi szivében. Az egész országnak mult évben nyilvánult alattvalói hódolata után hadd következzék a Dunántul honfiúi ragaszkodásának bemutatása, vármegyénk szívből jövő hódolata. Tegyünk tanúságot, hogy mig tűi a Dunán, az ősi Biharmegyében lassanként sirt ásnak a magyar nyelvnek, nálunk nemzetiségünk most is féltett kincset képez, melyért feláidozzuk vagyonunkat, életünket. Reméljük, hogy a mi küldöttségeink őszinte magyar honfiakból lógnak állni, kik a hazafiságot nem színlelik s őszinte szavakkal járulnak Q felsége elé. Nem hinnők, hogy szavaink fölöslegesek volnának a lázas készülődések közepette, különösen a mi vármegyénket illeti. A mi deputációnk, ha nem is fog állni fringiás vitézekből, kócsagtollas, atillás honfiakból, de mindegyiknek ereiben tiszta magyar vér pezseg, szivében hazafiúi szeretet lakozik. «S.| TÁRCZA. aJJ©l._ Az utolsó dal. Még egy utolsót, kis leány, Megengedsz énnekem talán I Sok volt a vers, azt elhiszem, De mind igaz, hü volt hiszen. Te mondád — s én hiszek neked, Hiszen csak egyszer csalta meg Az én rajongó lelkemet A te beszédes, szép szemed. És dult reménynyel, hallgatag' Ajkam búcsúzni dalba kap. Dalomba' nem panasz leszen, — Csak elsiratlak csendesen. Mely boldogitott egykoron, Kis ajkadat nem átkozom. S hol lelkem üdvét felJelém, Két szép szemed' megáldom én. S ha majd a dalnak vége lett, Letörlöm titkon könnyemet. Neked megtudnod nem szabad Keservemet, fájdalmamat. A kis púpos. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta: SALZER ALADÁR. Ember, ha mélyen bepillantasz a világ cselekvényeibe, nem köti le figyelmedet a korcsszülött lelkeknek affectált modora, kihívó tekintete? Ember, ha kutatod az élet titkait, nem tűnik fel előtted a kiállhatatlan csalánnak égbekiáltó büszkesége ; a ragyás arczu lányka émelygős beszede ? Nem lesz előtted visszataszítóvá a sánta lábu ifjúnak gyors igyekvése, kapkodó mozdulata, s a kidülledő homlokú, púpos geutlamennek ízléstelen nyakkendője, hősies udvarlása ? Mindez nem ejt gondolkodóba, ha néha napján magadba szállsz, s eléd tárul az emberiség millió kharaktere, ezer meg ezer metamorphosisa ? Ha végig sietsz a rohanó emberáradat közepette, nem tűnik fel néked visszataszítónak a kimagasló ellentétek komikus találkozása : az egetverő hullám, s úszkáló fadarab ; a megélemedett kor s gyatra gondolkozás ? Ülj le elhagyatott szobádba, tekints ki a népes utczára . . . szállj magadba egy kicsit, vedd kezedbe nélkülözhetetlen mikros~ kopodat, s figyeld meg enmagad képmását, figyeld me^- az embert : Meglátod majd akkor minden egyes lénynél az egetverő hullámok s az úszkáló jelentéktelen fadarab találkozását. * * Nézd amott siet egy piczi púpos emberke, Otromba test, kidülledő rút homlok, megnyúlt sovány láb, tehetetlen kéz —- s szemen monokli, testén rikító színű, koczkás ruha. Szegény nyomorult milyen visszataszító testalkattal bir, s mégis büszke, mégis bántja nevetséges hiúsága. Szépségével törekszik hódítani, tekint ide-oda, s meg-megszólitja a mellette elsiető czifraruhás lánykákat. A leányok kikaczagják, egy kissé elpirulnak, ő pedig diadalmas érzettel vonul tovább hódítási útjában. Szemeiből a raffineriénak éle, gyors gondolkozás csillan elő minden mozdulatánál; van lelkiereje, de nem képes érvényesíteni. Idomtalan agyának geniális eszmemenetét nem birja ildomosán rendbeszedni, minden gondolata mesterkélctlenül pattan elő a titkos gépezetből Társalgásban szellemes, de másik perczben lerombolja tekintélyét aíifectálásával, kihívó magaviseletével. Ügy hiszi, hogy a kis púposnak az illem, a törvény