Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-02 / 15. szám

Szegény fiuk ! Mikor évközben a leckéiket nem tudták, akkor a tanáraik azt hányták a szemükre, hogy: hja! hja! bizony táncolni jobban tudnak az urak, mint tanulni. A hölgyek pedig csütörtökön azt konstatálták róluk, hogy : bizony, bizony, tanulni jobban tudnak ezek a fiuk, mint tánczolni. Már most minden csak a felfogástól függ. Miután a két fél külön-külön állitja, hogy valamit tudnak es valamit nem tudnak, csak a jóakarattól függ, hogy az ember melyiket higyje. Mi részünkről azt hisszük, hogy az ifjaknak a tanteremben még sokat kell t á nc o 1 n i, hogy a tudományban — s a t á n cteremben sokat kell tanulni, hogy a táncolásban jártasak legyenek. Mikor Pápa város az első szivattyú-gépet rendelte, hogy locsolni lehessen az utczákat, a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy kár lenne ezt a szép uj gépet elpiszkitani a használatban : maradjon az meg csak, mint fényes tanújele a város áldozatkészségének. Most, mint halljuk, uj gépet rendelt a város. Remélhetőleg, ezt ki sem fogják csomagolni, hogy valahogy baja ne történjek. A por ugyan marad továbbra is pornak, de jó szerencse, hogy mindenhez hozzá lehet szokni. Épen ezért jó, hogy nem öntöznek nálunk, mert hiszen ehhez úgysem vagyunk hozzá szokva — a port pediglen nyeljük csak továbbra is, hiszen ehhez úgyis hozzá vagyunk szokva. Mikor a kövezetünk a főtéren olyan rémítő rossz volt, hogy lehetetlen volt rajta sétálni, akkor szép árnyas fák szegélyezték be azt. Most végre aszfaltirozták, hogy sétálni lehessen rajta, ekkor meg a fákat vágatta ki a bölcs tanács »erélle és tapintata,« s a pokoli h iségtöl nem lehet a főtér egyik részén a sétálást megkoczkáztatni. Ha önök ezen talán csodálkoznának, megmagyarázom, miért van ez igy es ez nem is lesz nehéz, minthogy ez a dolog a legtökéletesebb egyenes arányban áll a városi tanács agyvelejenek működésével. Mikor ugyanis a városi tanácsnak az a gondolata támadt, hogy fákat ültessen, akkor még nem gondolt arra, hogy aszfaltiroztasson, most pedig, hogy aszfaltiroztatott, arra nem gondolt, hogy a fákat valahogyan megmentse. Már pedig csak nem káptalan a tanács feje, hogy egyszerre két dologra g-ondoljon. Bezárták végre a leányegyletet is. Az az egyesület, mely már oly sokszor álmosított bennünket, maga is elálmosodott és jolenleg Morpheus karjai között nyugszik. Vasárnap volt az utolsó felolvasás ebben a szezonban. Mert nyáron szünetelnek a felolvasások. A leányegyesületnek tehát egy ideig nem kell megizzadnia, mig felolvasót talál, a leiolvasónak nem kell izzadnia, mig az értekezést nyélbe üti és a publikumnak nem kell izzadnia, mig a felolvasást végig hallgatja. Ez is annak a jele, hogy a nyár az üdülés ideje, mikor az ember erőt merit az ujabb bajok és csapások elviselésére. Lapunk f. évi julius hó i-én fennállásának második negyedébe lépett, s e rövid három hónap leforgása alatt mindinkább erősbödött. Mint eddig, úgy ezután is lapunk a szigorú igazságot fogja minden kérdésnél szem előtt tartani, s mindig városunk felvirágzásáért fog harczolni. Hisszük, hogy a n. é. közönség nem vonja meg tőlünk pártfogását, mi pedig viszont mindent el fogunk követni, hogy jeles, tevékeny munkatársaink névsora folyton jelesebb tagokkal szaporodjék. A »Pápai Független Újsága előfizetési ára: egész évre 6 frt (12 korona), negyedévre 1 frt 50 kr. (3 korona). Tisztelettel kérjük mindazon előfizetőinket, kik a hátralékos előfizetési pénzeket még nem küldték be hozzánk, hogy azokat lapunk kiadóhivatalába juttatni szíveskedjenek. Egyúttal felkérjük összes előfizetőinket, hogy junius 30-án lejáró előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek. A „Pápai Független Újság" kiadóhivatala. HÍREK. — Királyok vasmegyében. A király eddigi megállapodás szerint Szeptember 27-én érkezik Kőszegre, Vilmos császár másnap, 18-án. O felsége a király 19-én fogadja a dunántuli püspökök, 11 vármegye és öt törvényhatóságig város küldöttségét, 20-ától 23-áig pedig kizárólag a hadgyakorlatokkal foglalkozik. A szász királyon kivül még a bajor regenst is várják. A hadgyakorlatokon a pozsonyi és bécsi hadtestestek működnek szemben a gráczi és zágrábi hadtestekkel. A koncentrálandó katonaság 200 ezer főnyi. lesz. A cartalékosokat szeptember 2-ára hívják be. — Magasrangu vendég Pápán. Ottó főherczeg Sopronból gróf Esterházy Móricz főispán látogatására tegnap délben városunkba érkezett és ma utazik vissza Sopronba. — Személyi hir. V é g h e 1 y Dezső, vármegyénk alispánja, junius hó 30-án városunkba érkezett és az árvaszéki ülnök- és közgyám állás betöltésére tegnap tartott közgyűlésen elnökök. — Érettségi vizsgálatok. A szóbeli érettségi vizsgálatok főiskolánkban m. hó 26—28 napján tartattak meg K i s Gábor pápai ev. ref. lelkész és dr T ó t h Lajos egyet, tanár elnöklete alatt A vizsgálatok eredménye nagyon kedvező volt, a mennyiben az érettsegire bocsátott 28 tanuló közül csupán 3 bukott. Jelesen erett : Balogh Dénes, Breuer Adolf, Csajághy Károly es Sulzbeck lgnácz. Balaton ! Hogy előttem lehess minden pillanatban te s hasonmásod, a Balatonmelleki szép szőke gyermek. Még egyszer megtérek partodra kedves szép Balatonom ; de nem viszek akkor magammal üvegcsét, hogy hullámodból annyit elhozzak, a mennyi a szomjas madárnak elégséges. Mást hozok el akkor ; haramia leszek, rabló leszek, elrablóm legszebb ékességedet, képmásodat, tündéredet, azt a sok fájó dalt megteremtett aranyos gyermeket. S te zúgolódás nélkül megadod nekem ezt a drága jutalmat, hűséges szövetségtársam, hullámzó Balaton ! Fin de siécfle.*) — A »Pápai Független Ujság« eredeti távczája. —Folyt, és vége. A nő orvosi pályára készül, írónő lesz. Gyógyítja a betegeket, orvosolja a társadalmat, s szétdúlja a családi tűzhelyt. Az egész világra pazarolja szivének érzelmeit, hogy gyermekei számára alig marad egy parányi belőle. Igy volt ez mindig, s sohasem fog megváltozni, a világ bármennyire haladjon is. Pompadour asszony hatalmasabb volt *) Felolvastatott a' »pápai leányegyesület« Május hó gl-ÉR tartott nyilvános ülésén. mindenkinél Francziaországban, s aljasabb volt, mint a legutolsó kofa a Faubourge St. Germainen. Igy összpontosulnak a kontroversiák ugy az egyes embereknél, mint a világraszóló események történetében. Lassankint a legnagyobb eszmék, a leghatalmasabb fogalmak is mindennaposoknak tűnnek fel az emberiség előtt ; a nagy távolságok elenyésznek, a kicsinyek megnagyobbodnak. A nagy circulusok mindinkább eltörpülnek, s a kicsinyek nagyranőnek. Feltaláljuk a kormányozható léghajót — s a legkisebb tulajdonságok ismeretlenekké válnak előttünk. Biztosak leszünk a nagy eszmek keresztülvitelében ; s kételkedünk, vájjon felebarátaink szavai hitelt érdemelnek-e. Egyszóval a mai kort a nagy eszmék felületes korszakának nevezhetjük, melyben a nagy dobbal liirdctő vldgférfiu babérokat arat, s a praeciz szobatudós bolond szőrszálhasogató, a jó gazdaasszony mindennapos, közönséges halandó, az ,ábrándos, epekedő tollforgató madame valóságos csodalény. S ha a világegyetemben tovább .tekingetünk, a férfi és nő mellett nagyban leköti figyelmünket az iczi-piczi gyermekek országa, kik mai napság már újságot olvasnak, tottetiroznak (a mint ők mondják,) kurizálnak, ésjFrancjillont, Clemenceaut kritizálják. Ma már kérem szépen t. hölgyeim és uraim, nem nevelik a gyermekeket, hanem elrontják, elkényeztetik, s gyorsan felnyitják a szemeiket. A piczi gyerkőczök a helyett, hogy vesszőparipán lovagolnának, a kisaszszonyok toilettjében gyönyörködnek, s korán szomjúhozó tudvágyukat a Rinaldo Rinaldinik hosszú seregével oltogatják. Az apró-cseprő bébék már kurizáltatnak maguknak, s megvannak az ő választottjaik; ha rövidre vágják hajukat, sirnak, mert bántja hiuságuk, s attól aggódnak, hogy nem tetszenek a Zoltikának, vagy a kis Bélának. Jó nevelest kell divatba hozni a nagylelkű dédelgetés, elkényeztetés helyett. A bársonybugyogós fiuk és főkötős leánykák világából nem szabad kitépni a naivitás, gyermeteg ártatlanság fácskáját. Ne vigyük őket oly nagyon is korán a kufár szolgalelkek táborába, hogy az A. B. C. helyett ravaszságot, színlelést tanuljanak, s a világot rózsaszínű tátyol nélkül, szabadon láthassák. Ha fejükre az öreg matrónák főkötőit teszszük is, ne raboljuk el fesztelen jókedvüket, s szivük lassan fakadó érzelmeit ne szállásoljuk át agyukba álokoskoclások, csalékony gondolatok képében. Hisz ők a főkötőben is gyermekek maradnak, kiknek bábu, vasparipa kell, nem pedig Sardou picáns scénái, vagy az öreg Dumásnak kétertelmü »bonmot«i. * Eddig haladtam felolvasásommal a mult hét egyik szép délutánján, midőn egyszerre megakadt a tollam, s nem voltam képes tovább haladni. Nem is erőltettem a dolgot — majd lesz még elég időm rá, — gondoltam magamban, s elmentem sétálni a várkertbe. Élveztem á szabad levegőt, gyönyör-