Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-02 / 15. szám

Szegény fiuk ! Mikor évközben a leckéiket nem tudták, akkor a tanáraik azt hányták a szemükre, hogy: hja! hja! bizony táncolni jobban tudnak az urak, mint tanulni. A höl­gyek pedig csütörtökön azt konstatálták ró­luk, hogy : bizony, bizony, tanulni jobban tudnak ezek a fiuk, mint tánczolni. Már most minden csak a felfogástól függ. Miután a két fél külön-külön állitja, hogy valamit tudnak es valamit nem tudnak, csak a jó­akarattól függ, hogy az ember melyiket higyje. Mi részünkről azt hisszük, hogy az ifjaknak a tanteremben még sokat kell t á n­c o 1 n i, hogy a tudományban — s a t á n c­teremben sokat kell tanulni, hogy a táncolásban jártasak legyenek. Mikor Pápa város az első szivattyú-gé­pet rendelte, hogy locsolni lehessen az ut­czákat, a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy kár lenne ezt a szép uj gépet elpiszkitani a használatban : maradjon az meg csak, mint fényes tanújele a város áldozatkészségének. Most, mint halljuk, uj gépet rendelt a vá­ros. Remélhetőleg, ezt ki sem fogják cso­magolni, hogy valahogy baja ne történjek. A por ugyan marad továbbra is pornak, de jó szerencse, hogy mindenhez hozzá lehet szokni. Épen ezért jó, hogy nem öntöznek nálunk, mert hiszen ehhez úgysem vagyunk hozzá szokva — a port pediglen nyeljük csak továbbra is, hiszen ehhez úgyis hozzá vagyunk szokva. Mikor a kövezetünk a főtéren olyan ré­mítő rossz volt, hogy lehetetlen volt rajta sétálni, akkor szép árnyas fák szegélyezték be azt. Most végre aszfaltirozták, hogy sé­tálni lehessen rajta, ekkor meg a fákat vá­gatta ki a bölcs tanács »erélle és tapintata,« s a pokoli h iségtöl nem lehet a főtér egyik részén a sétálást megkoczkáztatni. Ha önök ezen talán csodálkoznának, megma­gyarázom, miért van ez igy es ez nem is lesz nehéz, minthogy ez a dolog a legtökélete­sebb egyenes arányban áll a városi tanács agyvelejenek működésével. Mikor ugyanis a városi tanácsnak az a gondolata támadt, hogy fákat ültessen, akkor még nem gon­dolt arra, hogy aszfaltiroztasson, most pe­dig, hogy aszfaltiroztatott, arra nem gondolt, hogy a fákat valahogyan megmentse. Már pedig csak nem káptalan a tanács feje, hogy egyszerre két dologra g-ondoljon. Bezárták végre a leányegyletet is. Az az egyesület, mely már oly sokszor álmosí­tott bennünket, maga is elálmosodott és jo­lenleg Morpheus karjai között nyugszik. Va­sárnap volt az utolsó felolvasás ebben a szezonban. Mert nyáron szünetelnek a fel­olvasások. A leányegyesületnek tehát egy ideig nem kell megizzadnia, mig felolvasót talál, a leiolvasónak nem kell izzadnia, mig az értekezést nyélbe üti és a publikumnak nem kell izzadnia, mig a felolvasást végig hallgatja. Ez is annak a jele, hogy a nyár az üdülés ideje, mikor az ember erőt merit az ujabb bajok és csapások elviselésére. Lapunk f. évi julius hó i-én fenn­állásának második negyedébe lépett, s e rövid három hónap leforgása alatt mind­inkább erősbödött. Mint eddig, úgy ez­után is lapunk a szigorú igazságot fogja minden kérdésnél szem előtt tar­tani, s mindig városunk felvirágzásáért fog harczolni. Hisszük, hogy a n. é. közönség nem vonja meg tőlünk pártfogását, mi pedig viszont mindent el fogunk kö­vetni, hogy jeles, tevékeny munka­társaink névsora folyton jelesebb ta­gokkal szaporodjék. A »Pápai Független Újsága elő­fizetési ára: egész évre 6 frt (12 ko­rona), negyedévre 1 frt 50 kr. (3 ko­rona). Tisztelettel kérjük mindazon előfi­zetőinket, kik a hátralékos előfizetési pénzeket még nem küldték be hozzánk, hogy azokat lapunk kiadóhivatalába juttatni szíveskedjenek. Egyúttal felkérjük összes elő­fizetőinket, hogy junius 30-án lejáró elő­fizetésüket mielőbb megújítani szíves­kedjenek. A „Pápai Független Újság" kiadóhivatala. HÍREK. — Királyok vasmegyében. A király eddigi megállapodás szerint Szeptember 27-én érkezik Kőszegre, Vilmos császár másnap, 18-án. O fel­sége a király 19-én fogadja a dunán­tuli püspökök, 11 vármegye és öt tör­vényhatóságig város küldöttségét, 20-ától 23-áig pedig kizárólag a hadgyakorla­tokkal foglalkozik. A szász királyon kivül még a bajor regenst is várják. A hadgyakorlatokon a pozsonyi és bécsi hadtestestek működnek szemben a gráczi és zágrábi hadtestekkel. A koncentrá­landó katonaság 200 ezer főnyi. lesz. A cartalékosokat szeptember 2-ára hívják be. — Magasrangu vendég Pá­pán. Ottó főherczeg Sopronból gróf Esterházy Móricz főispán látogatására tegnap délben városunkba érkezett és ma utazik vissza Sopronba. — Személyi hir. V é g h e 1 y Dezső, vármegyénk alispánja, junius hó 30-án városunkba érkezett és az árva­széki ülnök- és közgyám állás betölté­sére tegnap tartott közgyűlésen elnökök. — Érettségi vizsgálatok. A szó­beli érettségi vizsgálatok főiskolánkban m. hó 26—28 napján tartattak meg K i s Gábor pápai ev. ref. lelkész és dr T ó t h Lajos egyet, tanár elnöklete alatt A vizsgálatok eredménye nagyon kedvező volt, a mennyi­ben az érettsegire bocsátott 28 tanuló közül csupán 3 bukott. Jelesen erett : Balogh Dé­nes, Breuer Adolf, Csajághy Károly es Sulz­beck lgnácz. Balaton ! Hogy előttem lehess minden pilla­natban te s hasonmásod, a Balatonmelleki szép szőke gyermek. Még egyszer megtérek partodra ked­ves szép Balatonom ; de nem viszek akkor magammal üvegcsét, hogy hullámodból annyit elhozzak, a mennyi a szomjas madárnak elégséges. Mást hozok el akkor ; haramia leszek, rabló leszek, elrablóm legszebb ékességedet, képmásodat, tündéredet, azt a sok fájó dalt megteremtett aranyos gyermeket. S te zúgolódás nélkül megadod nekem ezt a drága jutalmat, hűséges szövetségtár­sam, hullámzó Balaton ! Fin de siécfle.*) — A »Pápai Független Ujság« eredeti távczája. —­Folyt, és vége. A nő orvosi pályára készül, írónő lesz. Gyógyítja a betegeket, orvosolja a társadal­mat, s szétdúlja a családi tűzhelyt. Az egész világra pazarolja szivének érzelmeit, hogy gyermekei számára alig marad egy parányi belőle. Igy volt ez mindig, s sohasem fog megváltozni, a világ bármennyire haladjon is. Pompadour asszony hatalmasabb volt *) Felolvastatott a' »pápai leányegyesület« Május hó gl-ÉR tartott nyilvános ülésén. mindenkinél Francziaországban, s aljasabb volt, mint a legutolsó kofa a Faubourge St. Germainen. Igy összpontosulnak a kontroversiák ugy az egyes embereknél, mint a világra­szóló események történetében. Lassankint a legnagyobb eszmék, a leghatalmasabb fo­galmak is mindennaposoknak tűnnek fel az emberiség előtt ; a nagy távolságok el­enyésznek, a kicsinyek megnagyobbodnak. A nagy circulusok mindinkább eltörpülnek, s a kicsinyek nagyranőnek. Feltaláljuk a kormányozható léghajót — s a legkisebb tulajdonságok ismeretlenekké válnak előttünk. Biztosak leszünk a nagy eszmek keresztül­vitelében ; s kételkedünk, vájjon felebará­taink szavai hitelt érdemelnek-e. Egyszóval a mai kort a nagy eszmék felületes korsza­kának nevezhetjük, melyben a nagy dobbal liirdctő vldgférfiu babérokat arat, s a prae­ciz szobatudós bolond szőrszálhasogató, a jó gazdaasszony mindennapos, közönséges halandó, az ,ábrándos, epekedő tollforgató madame valóságos csodalény. S ha a világegyetemben tovább .tekin­getünk, a férfi és nő mellett nagyban le­köti figyelmünket az iczi-piczi gyermekek országa, kik mai napság már újságot olvas­nak, tottetiroznak (a mint ők mondják,) ku­rizálnak, ésjFrancjillont, Clemenceaut kritizál­ják. Ma már kérem szépen t. hölgyeim és uraim, nem nevelik a gyermekeket, hanem elrontják, elkényeztetik, s gyorsan felnyitják a szemeiket. A piczi gyerkőczök a helyett, hogy vesszőparipán lovagolnának, a kisasz­szonyok toilettjében gyönyörködnek, s ko­rán szomjúhozó tudvágyukat a Rinaldo Ri­naldinik hosszú seregével oltogatják. Az apró-cseprő bébék már kurizáltatnak ma­guknak, s megvannak az ő választottjaik; ha rövidre vágják hajukat, sirnak, mert bántja hiuságuk, s attól aggódnak, hogy nem tet­szenek a Zoltikának, vagy a kis Bélának. Jó nevelest kell divatba hozni a nagylelkű dédelgetés, elkényeztetés helyett. A bársony­bugyogós fiuk és főkötős leánykák világá­ból nem szabad kitépni a naivitás, gyerme­teg ártatlanság fácskáját. Ne vigyük őket oly nagyon is korán a kufár szolgalelkek tá­borába, hogy az A. B. C. helyett ravaszsá­got, színlelést tanuljanak, s a világot rózsa­színű tátyol nélkül, szabadon láthassák. Ha fejükre az öreg matrónák főkötőit teszszük is, ne raboljuk el fesztelen jókedvüket, s szivük lassan fakadó érzelmeit ne szállásol­juk át agyukba álokoskoclások, csalékony gondolatok képében. Hisz ők a főkötőben is gyermekek maradnak, kiknek bábu, vaspa­ripa kell, nem pedig Sardou picáns scénái, vagy az öreg Dumásnak kétertelmü »bonmot«i. * Eddig haladtam felolvasásommal a mult hét egyik szép délutánján, midőn egyszerre megakadt a tollam, s nem voltam képes to­vább haladni. Nem is erőltettem a dolgot — majd lesz még elég időm rá, — gondol­tam magamban, s elmentem sétálni a vár­kertbe. Élveztem á szabad levegőt, gyönyör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom