Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-06-25 / 14. szám

utczába. »Arra nem megyek«, — lélelé — a kicsike — »ott nincsen — asphalt !« . . . Termeszetesen, a pápaiak kicsi korukban verést kaptak, ha nem jártak asphaiton. ­Hogy mennyire inegbaratkoztak már a pá­paiak azzal, hogy a házuk előtt aszfaltnak kell lenni, bizonyítja a következő kis epizód, mely az Uj-utczában játszódott le. »A papa kedvencze« szalvétával jelzett ifjú sarj alku­dozik az apjával, hogy ő, ha a házuk előtt asphalt lesz, azon fog veloczipédezni. »De nem fogsz azon bicziklizni« — replikázik az öreg — »mert megbüntetnek érte.« Az ifjú ekkor már egy fokkal tovább ment; »De én ki megyek az aszfaltra veloczipé­dezni !« nyöszörgött állhatatosan. Mire az apa — elfeledkezvén magáról s jelennek vélve a jövendőt — mérgesen igy kiált rá a fiára ; »Nem hajtod le mindjárt azt a bi­cziklit az asphaltról ?« . . . * * * A Kossuth Lajos utczában sokat be­szélnek az utóbbi időben a hypnozisról. A Kossuth-Lajos utczát más körülmények közt ugyan nem igen szokták ilyen tudo­mányos kérdések érdekelni, de most a hasz­nos össze van kötve a kellemessel, a hyp­notizmus egy hadnagyocskával. Egy kitű­nően sikerült kísérlete után nagy publicum gyűlt egy este a hadnagy ur lakására, hol az egy fiatal leányt volt hypnotizálandó. Már egy jó óráig simogatta a hadnagy a leányt, (sötétbe !) s a médium csak nem akart elaludni (a sötétbe.) Mikor a közön­ség már léiekzetét visszafojtva leste, hogy mikor hunyja le szempilláit a leány, (a sö­tétbe !) a médium hirtelen felugrik s bo­szankodva igy kiált fel : »De hát hogy is lehessen elaludni, mikor az embert egy had­nagy simogatja — a sötétbe ! . . . * H< * Az aszfalton sétálgatott két városatya. Fejcsóválva sóhajt az egyik, a maradi­párti : »Bizony kár azért az aszfaltért annyi töméntelen pénzt kidobni. Jó nekünk a régi kövezet is.« — Igazán, tio jöjjön el a mellékut­czákba s ott mondja, hogy jó az a kövezet. »Ott is azt mondom« — viszonZá a másik — pápai kövezetnek untig elég jó és tökeletes.« Erről eszünkbe jut az a pap, a ki egy­szer a templomban azt prédikálta, hogy minden, a mit Isten teremtett, jól van meg­s mint minden ember, úgy ők is akaratukat csak a rendes formában érvényesíthetik. Nem Tolsztoi, Dosztojevszki teremtet­ték a nihilizmust, hanem a nihilizmus terem­tette meg Tolsztoi világhírű műveit, Doszto­jevszky Raskolnikowját, s bármilyen sötét sziliekkel vázolják is a nihilizmus ocsmány­ságát, meg mindig találkoznak számosan, kik e gyilkos eszmék hirdetőivé szegődnek. Miért? Mert a kornak légkörében, minden fragrmn­tumaban benne van Oroszországban a vissza­ható áramlat ; a korlátlan »potestas«, mely a lelkekből akaratlanul is kicsikarja a bűnös cselekvényt, a nyomorult gondolatot. A társadalmi intézmények sötét, ko­mor színezete háttérbe szoritja az idealismus enyhe melegségét. A socialismus, a munkás­nép panasza, jajkiáltása egy uj aera felvi­radtát hirdeti. Nyomott a hangulat; beteges a gondolkozás, sivár a költészet, hideg a leányka mosolya : egyszóval mindenre reá van nyomva a »fin de siécle« bélyege. Egész continensünk a XIX században gyakran nagy rázkódtatásnak volt kitéve. Hazánkban a 48-iki forradalom rombadönté ósdi intézményeinket, egy dicső korszak haj­nalára virradtunk. Mi is mohó vágygyal kap­tunk a reformok után, keservesen munkál­kodtunk ; s mint minden nemzet a haladás fárasztó munkájában elfárad, mi is egy időre nyugalom után vágytunk, Ezalatt pedig mindinkább kifejlődtek a társadalmi intéz­mények ; s a fénynek árnyékában felütötte teremtve. Mikor azonban a templombol ki­jött, elébe állott egy púpos s igy szólt a paphoz : »Nézzen meg engem szent atyám s mondja meg. hogy helyesen beszélt-e ?« »Edes atyamfia« — nyugtatá meg a lelkész — púposnak te is elég jól vagy megteremtve.« Izraelita polgártársaink erősen frequen­tálják az első naptol kezdve az uj gőz­es kádfürdőt, ami rossz nyelvek allitása szerint arra indította volna keresztény pol­gártársainkat, hogy ők meg a recziproczitás élvénél fogva, az izr. hitközség fürdőjét fog­ják gyakorta látogatni és felvirágoztatni. A héten az uj gőz és kádfürdő bérlője egy olyan vendég látogatásatói esett el, aki akár van rá szüksége akár nincs, de minden évben egyszer megfürdik és akinek a héten »rendkivüli fürdőt« kellett volna vennie. Egy biblia-magoncz leánynézőbe készült ugyanis a Szt,-László utczába. Nem nagyon ragyogván a tisztaságtól, a gondos mama azt tanácsolta a házasulandó csemetének, hogy fürödjék meg az újonnan megnyilt, fénye­sen berendezett gőzfürdőben, azután bizo­nyára jobban fog tetszeni a leánynak. A mi philosophusunk erre a homlokára bökte a hüvelykujját és a gőzfürdő ellen érzett anti­pathia hatása alatt a következő aggodalom­mal állott elő : »De mama, mit csinálok én, ha esetleg a leánynak nem tetszem és a pártiból nem lesz semmi, akkor én itt áll­jak megfürödve ? „Pápai Független lljság." Lapunk f. évi julius hó i-én fenn­állásának második negyedébe lép, s e rövid három hónap leforgása alatt mind­inkább erősbödött. Mint eddig, úgy ez­után is lapunk a szigorú igazságot fogja minden kérdésnél szem előtt tar­tani, s mindig városunk felvirágzásáért fog harczolni. Hisszük, hogy a n. é, közönség nem vonja meg tőlünk pártfogását, mi pedig viszont mindent el fogunk kö­vetni, hogy jeles, tevékeny munka­fejét a kártékony burján. A politikáról nem szólok, hölgyek társaságában nem illik poli­tizálni, csakúgy odavetőleg megjegyzem, hogy a politika tudományának kifejlődése fele­melte hazánkat a modern államok sorába s számos bajt gyökeresen kiirtott, — különösen gr. Andrássy Gyula, Deák Ferencz és Báró Eötvös aerája alatt. De ott van a bibe, hogy minden állam egy kis haladás után visszaesni kényszerül: hogy a dicsőséges eszmék kivívása után annál homályosabb legyen működése. A mű­veltség kifejlődésével, a nép tanításával le­rántják a hályogot szemükről, s igy ők ter­mészetesen józanul gondolkodva, a legutolsó korlátokat is lerombolni igyekszenek. Az aris tokratismus ölelkezni készül a demokra­tistnussal ; a nő felküzdi magát a férfi piedesz­táljára. Látóképességünket villamos instru­mentumokkal egészítjük ki, teleskopokkal a csillagokat vizsgáljuk s a szemeink előtt levő, közvetlen tárgyakba belebotlunk. Fel­kutatjuk a csillagok legparányibb tulajdonsá­gait, s nem ismerjük saját gyermekünk gon­dolkozásmódját. Bilincsekbe verjük a hatal­mas tenger hullámait, a merhetetlen levegőt, s nem tudunk befolyást gyakorolni ember­társaink makacs akaratára. Itt az elemek harcza lassanként megszűnik, körünkben mindinkább elharapödzik a vetélkedés for­radalma. (Vége köv.) Salzer Aladár. társaink névsora iolyton jelesebb ta­gokkal szaporodjék. A »Pápai Független Újsága elő­fizetési ára: egész évre 6 írt (12 ko­rona), negyedévre 1 frt 50 kr. (3 ko­rona). Tisztelettel kérjük mindazon előri­zetőinket, kik a hátralékos előfizetési pénzeket még nem küldték be hozzánk, hogy azokat lapunk kiadóhivatalába juttatni szíveskedjenek. Egyúttal felkérjük összes elő­fizetőinket, hogy junius 30-án lejáró elő­fizetésüket mielőbb megújítani szíves­kedjenek. A „Pápai Független Újság" kiadóhivatala. HÍREK. — Személyi hir. Báró Hor­nig Károly, megyénk püspöke f. hó 21 -én egy napra gróf Eszterházy Móricz főispánunk látogatására váro­sunkba érkezett. — A polgári leányiskola ének- és zenevízsgája f. hó 25-én azaz ma d. u. 3 órakor a városháza nagytermében lesz megtartva. — Érettségi vizsgálatok. Főisko­lánkban az érettségi szóbeli vizsgálat holnap kezdődik. Mint kormánybiztos Dr. Tóth Lajos, a közoktatásügyi minisztériumban al­kalmazott egyetemi tanár fog jelen lenni, ki már ma délután városunkba is érkezik. — A városi közgyámi ál­lásra — mint halljuk — ujabb pá­lyázó jelentkezett Fodor István sze­mélyében, kinek toilaból mai számunk nagyérdekü gazdasági czikket hoz. — Halálozás. Id. Purgly Sán­dor, vármegyénk közéletének egyik kiváló harezosa, f. hó 17-én jobb létre szenderült. — A '/^-forintosok és 2-forintosok bevonása. A m. kir. pénzügyminisztérium figyelmezteti a közönséget, hogy a határidő, melyen belül az ausztriai értékű '/^forintosok es 2 forintosok az állami pénztáraknál elfo­gadtatnak, 1893. július hó 31-én lejár. — Pályázó iparosok. Lapunk mult számában emiitettük, hogy a m. kir. hon­védség lábbeli szükségletének egy részére azaz 20,000 párra pályázat lett hirdetve. Ezen pályázaton a tatai és veszprémi ipartestület vesz részt, előbbi 1800, utóbbi 1500 pár el­keszitésére vállallkozva. — Aszfaltirozás. Az aszfalti­rozásí munkálatokkal a mult hét folya­mán a Horler házig eljutottak és hol­nap már a főutezán kezdik meg a jár­dakészitést. Legközelebb Fenyvessy Ferencz a villája előtti járdát aszfalttal burkoltatja még pedig egészen a saját költségén. — Felhívás ! Miután a pápai ipartes­tület betegsegeíyzo pénztára részére a f. év első felere járó tagsági dijak nagy része, mindez ideig hátralékban van, ez okból van szerencsem a t. munkaadókat ezennel felhívni miszerint a f. év első felére járó tagsági di­jakat most már legkésőbb a í. hó végéig annál bizonyosabban lefizessek, mint hogy ellenesetben a hátralékos dijak végrehajtás utján fognak behajtatni. Kelt Pápán, 1893, junius 22. A pápai ipartestület betegsegélyző pénztára igazgatósága nevében. N é hm a n Gábor elnök,

Next

/
Oldalképek
Tartalom