Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-05-03 / 18. szám

POLITIKAI HETILAP ü SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ SZALAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DÍJ: Postakarék pénztári caekksz. sz, 25.525 Egy évre 26 Forint Félévre 14 Forint Negyedévre 7 Forint Mentsük men v Az elmúlt év nyarán a Földmíve*. lésügyi Miniszter rendelkezése folyjtán a mezőgazdasági középiskolának Pápáról Veszprémbe kellett volna át. költöznie. Veszprém város ugyanis mindent elkövetett és most is minydent megmozgat, hogy a Komároméból Pápára telepített mezőgazdasági középiskola Veszprémben nyerjen végleges elhelyezést. Az áttelepítés az elmúlt évben meg is történt volna, ha váratlan akadályok nem lépnek közbe. Ezek miatt az átköltözést egy évre elhalasztották. Pápa város társaidalma annakidején meg is mozdult az iskola érdekében. A város képviselőtestületi gyűlésén felszólalások hangzottak el, hogy nem szabad az iskolát kiengedni a városból. Ezekínek folyományakép az iskola ittmara. dása érdekében a város részéről is történtek lépések. Közben a mezőigazdasági középiskola egy évre viszjszamaradt és mivel az áttelepítés vejszélye kitolódott, az ügy elcsendese^dett. Az idő azonban múlik. Rövidesen újból elérkezik az áttelepítés ideje és ha megint szőnyegre nem hozzuk az ügyet, az iskola átköltözik Pápáról. Véleményünk szerint városunkénak mindent el kell követnie, hogy az iskola itt maradjon. Kívánja ezt a város érdeke is. Rendes be népesed és esetén az iskola tanulóinak száma 150—200 között mozog majd. Hogy mit jelent ez gazdaságilag a város szempontjából, arról szükségtelen külön beszélni. Városunk nagy iskolaváros s erre méltán büszkék is vagyunk. Nem engedhetjük teihát meg, hogy egy tanügyi intézímény, mely megtelepedett városunkban, elköltözzék tőlünk. De paramcsolólag írja elő városunk részére, hogy mindent kövessen el az iskola maradása érdekében, Pápa földrajzi adottsága is. Kis^Alföld tipikusan mezőgazdasági jellegű táj és ezen a részen, sőt az ország egész nyugati részében nincs mezőgazdasági kö^ zépiskola. Ha Veszprém vármegyében, mely nagyrészt erdőgazdasági rr és ipari jellegű vidék, valahol, úgy a mezőgazdasági középiskolának elsősorban Pápa városában van helye, melynek vidéke a Kis-Alföldre nyúlik. Ha Veszprém városa mindeníáron mezőgazdasági középiskolát akar és ha úgy érzi, hogy azon a vidéken mezőgazdasági középiskolának van létjogosultsága, jiyiljék meg ott külön egy mezőgazdasági középtiskola. A magunk részéről csak örö>münknek adunk kifejezést, hogy ezzel a megyében szaporodni- fog a művelődés fellegvárainak száma. De nem veheti senki zokon tőlünk, ha sikraszállunk, hogy ez az iskola, Nincs a világon még egy szó, melynek a muzsikája, zengése olyan szép, lenne, mint azé a szóé: édesanyám. Még alig tudunk járni, mégcsak tipegünk egyik széktől.a másikig, egyik szekrénytől a másikig, mikor ezt a szót már tanulgatjuk és hordozzuk egy életen át a szivünk legmélyén. Ezt a szót nem felejtjük el soha, hordozzuk, melengetjük, mint valami drága kincset. Néha halkan suttogjuk, máskor hangosan kiáltjuk, mintha segítségért sikoltanánk. A szó fénye nem kopik el előttünk, pedig legtöbbször ejtjük ki; fényét, muzsikáját, zengését magunkkal visszük el a sírba. E szó értékét maga az Isten szentelte meg, mikor szent Fiát a legszentebb édesanya szivének fájdalmán keresztül küldte el a világra. Azóta is parancsolja, követeli az Isten édesanyánknak, általában szüleinknek tisztelését. Emberek értékét leginkább a nehéz helyzetekben tanúsított viselkedésük mutatja meg. Nos gondoljunk azokra az édesanyákra, kik az elmúlt szörnyűséges Ítéletidőben pincékben és odúkban gondozták gyermekeiket. Az édesanya képes volt napokon át nem enni, csak a gyermekének jusson egyegy falat. Didergő, remegő fázós testéről levetette a meleg ruhát és azzal takargatta az álom karjain pihenő gyermekét. És az édesanyák vádolnak most is mindent, ha a gyermekeiről van szó! Most is látni édesanyákat, kiknek sápadt az az arcuk, de gyermekük arcán virít az egészség rózsája, látni fehérhajú, a munkában meghajolt testű édesanyákat, kiknek foltozott harisnyája itt-ott mutatkozik a lábbeliből, de a gyermeke cipője rendes, ruhájuk kopott, toldott, nem fontos, csak a gyermekének legyen rendes és elfogadható öltözéke. Vállalják az édesanyák a könnyet, a fájdalmat, a szenvedést, a meleget és hideget, a betegséget és álmatlanságot, ha a gyermekükről van szó. Spurgeon szavait minden gyermeknek tudnia és átéreznie kellene: Anyám, nem lennék ilyen, ha te nem lettél volna olyan, amilyen voltál. És milyen áldásos volna, ha a nagy költőknek az édesanyáról írt verseit kőtáblákra vésve állítanák az emberek elé. Gondoljunk csak Reviczky Gyulának: Imakönyvem, Vörösmarty Mihálynak: Szegény asszony könyve, vagy Kiss Józsefnek: Egy sír cimü költeményeire, hogy a többit ne is említsem. Minden édesanya valóságos hős az élet apró és nagy gondjaiban, megpróbáltatásaiban és küzdelmeiben. Nézd meg az édesanyát — és gondolj a saját édesanyádra — mikor a bölcső mellett áll és szinte magába szívja az alvó gyermeke arcán ragyogó fényt, mely tükrözi, közelhozza Isten országának csodálatos sugárzását. Figyeld át mely már megtelepedett városunk falai között, s amelyre itt a Kis*Alföldön a magyar mezőgazdaság színvonalának emelése érdekében oly fontos hivatás vár, ittmaradjon várór sunkban, mely fekvésénél fogva leginkább alkalmas arra, hogy itt a mezőgazdasági tudományok középfokon is alma matert kapjanak, annál is inkább, mert több, mint félévszázadon keresztül ebből a városból hiiv tette szét az egykori földmíves iskola, majd később a mezőgazdasági szakiiskola a gazdasági tudás magvait és hatott termékenyítőleg a vidék mezőgazdaságának fejlődésére. Mozduljon meg tehát újból a város, de a vidék társadalma is. Ha keli hozzunk áldozatokat is, hogy a me>zőgazdasági középiskola megmarad* hasson városunkban. Megmozdulásunknak már kedvező adottságainknál fogva, meg kell, hogy legyen az eredménye. „Affnd? elviitélk a legényed elejéi" A hét minden reggelén vidám nótától volt hangos a város, jókedvű fiatal emberek jöttek sorozásra. A demokratikus hadseregbe sorozták őket. Mikor megláttam piros, fehér, zöld szalaggal felpántlikázott kalapjukat, eszembe jutott, hogy valamikor kötéllel fogták a katonának valót, most meg valamennyinek a szemében ott ég a kérdés, beválnak-e ? Bizony szégyenkeznének, ha nem válnának be. Elnézem őket, vidámak, én is voltam regrúta, de akkor még háborúra képezték ki az embereket, most a békére, mert a honvédségnek nagy szerep jut az újjáépítésben. Ragyog a tavaszi napsugár és a besorozottak hangjától hangos az utca. Száll a dall. .. „Beírták a nevemet a nagykönyvbeÉs az eskütétellel lekötelezik magukat a hazának, béke katonái lesznek, akiket embercsordaként nem hajtanak véres gyilkolásra, a demokratikus hadseregbe igazi bajtársiaságban és emberiességben élik le katona életüket és építik újjá édes hazánkat. Sz. K. ÁFc& 50 fillér REFORMÁTUS FŐISKOLA! KÖNYVTTÁ FÁFA