Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-03-01 / 9. szám

Utózöngék a kulíűrnapokról •egymást eroen láttak napvilágot a »Pápai Néplap«-ban. Főképpen Veres Péter előadásáról adott írásunk nem tetszik odaát egyeseknek. Ebben azt írtuk, hogy nem elégítette ki a hall­gatóságot, mert — miután felvázolta a parasztság multi és a jelenbeni baját-gondját — adós maradt a gyógymóddal, vagy a gyógyító or­vosság megjelölésével. Azt nem is említettük, hogy voltaképpen vitadél­előtt volt műsorba véve, de Veres Pé­ternek a rendelkezésre álló időt sike­rült — szinte teljesen — »kibeszél­niüe« s így az inkább előadás volt. Célzást sem tettünk arra az önkénte­lenül adódó feltevésre, hogy tán ez h volt a cél! ?... Szóval ez a beszámolónk élénk zúgást keltett odaát. Hogy okkal vagy ok nélkül, állapítsák meg azok, akik ott voltak és tárgyilagosak. Nem is zavart volna az egész zúgás mind­addig, amíg a személyeskedés és a ^csür-csavarás olyan formában nem je­lentkezett, mint a P. Gy. jelzésű m osdatlauságban. Ez a — mondjuk, hm... íráster­mék a tények elférditésének és a valótlanság halmazata. Nem tudom ki lehet a szerzője, de a szignaturáns személye nem ismeretlen előttem. Art mondja a cikk, hogy 1938­ttan létrehozták a malomellenőri in­tézményt, hogy »háborúra és pa­rasztnyúzásra előkészülhessenek... Hát bizony én is voltam malom­ellenőr, mégpedig 1932-től 1938-ig. Szóval, addig pontosan, amikorra az intézmény születését teszi a cikkíró. Minden értelmes ember tudja a kö­vetkezőket is, aki ilyen dolgokkal foglalkozott. Ez az intézmény annak köszönhette életrehívását, hogy a magyar mezőgazdaság az 1930-as évek elején már — a nagy termelési •költségek (emberi munkaerő) és egyéb okok miatt — a világ búzapiacán nem 'volt versenyképes, a nagy — jelen­legihez hasonló — agrár-ollót nem bírta. Pl. Rotterdámban — amely tőzsdejegyzés iránytadó volt a világ_ piacon — magyar pénzben 3.— P volt a tengelyen odaszállított búza nettó ára. Ennyit kapott az exportőr tisztán, ha a fuvarköltséget levonta a kapott árból. A mezőgazdaságunk ^búzatermelésre volt beállítva, ez volt ia fő exportcikkünk. Hogy a mező­gazdaságot némiképpen kárpótolják, ÍJevezették a lisztforgalmi adóváltságot is az ú. n. bolettát. Ezáltal a belföldi fogyasztás minden gabona 100 kg.­ját 12.50 P-vel terhelték meg a belső fogyasztás terhére, amit tehát ttem a termelő, a paraszt, hanem a más foglalkozásúak fizettek meg. Az így befolyt fogyasztási adó — a legantiszociálisabb adónemi — a me­zőgazdaságot megsegélyző alap be­vétele volt, amiből elsősorban az ex­portőrök veszteségét fedezték s némi­képpen a parasztság adóterheit köny­nyítették. Persze, nem volt benne kö­szönet. Egyébként a fentihez hasonló pre­mizálást ma is látjuk, p!. a cigarettá­nál, amit a belső fogyasztás terhére kint olcsóbban hoznak forgalomba a benti árnál, — mert valutára van szükség. Ennek az adónemnek az ellenőrzé­sére szervezték a malomellenőri in­tézményt. Hat kemény évekig dol­goztam s velem együtt sok száz ú. n. állásnélküli diplomás. Azért, mert máshol nem tudtunk munkához jutni. Csináltuk ezt havi 130 P fixért s jár­tuk, tapostuk az országutat télben, sárban, nyárban zivatarban. Hogy miért nem jutottunk más munkához?! Kinél az volt az ok, hogy dekon­junktúrában volt a gazdasági élet, másiknál egyéb ok is akadt. Szerény­telenség nélkül merem mondani, volt nálam is ilyen. Ugyanaz volt ez az ok, amiért Székesfehérvárott 1932-ben az időközi választáson nem kaptam meg a szavazati jogomat s amiért — az előbbiben részes társaimmal együtt — Hóman Bálint programmbeszédé­ről — a Szent István teremben volt — az akkori rendőrség kitoloncolt ! bennünket. Veres Pétert már abban | az időben ismertem kedves P. Gy., ' 15 évvel s még valamivel előbb, aki akkor »kommunista« volt, Supka Gé­zát a »Nagy Drámá«-jából, amit a fehérvári öreg Szoc. Demesek közül sokan, — de a mai »demokraták« | közül igen kevesen ismernek. Azok pedig semmiesetre sem, akik — mondjuk — Hómannak, vagy — hogy pápai viszonylatban beszéljünk — Tobleréknek korteskedtek ... Ugye­bár?! Ezért is meg kellett elégednem a malomellenőri állással. Az a revolveres rémmese hitvány hazugság P. Gy. úr! Az, első sorban azért mert ilyen, vagy másféle fegy­verem 1944-ig nem is volt. Itt vannak a régi rendőrségi emberek, kérdezze meg őket, ha kételye volna. Értelmetlen ez a szövegrésze: »... villáját, fényűző életmódja fede­zékét ...«, úgy hiszem, mások szá­mára is az volt. De ha arról akart szólani, hogy valaha is villám volt, vagy fényűzően éltem, — kénytelen leszek ismétlésbe esni: hitvány ha­zugság! Uram, én nem korteskedtem soha, a mi pártunkban a politizálás nem pénzért történik. Az legfeljebb munkát s egyéb mást jelent, amiről nem írok, mert még kisüti rólam a kérkedést is. Az a sok ferdítés, zagyvaság, amit azután a cikk összehord a Kisgazda­pártról, nem érdemli meg, hogy időt s papirt pazaroljunk rá. Tudja ta­SZÜLŐ SZÍVE SZERINT. Keresztszülőkhöz indul a. levél kék óceánon át Amerikába; hug^om s fiacskám, rólatok beszél, szívem kertjének kedves két virága. Életfaág- on két fehér szirom, szülők szívének boldogi szép reménye; mosolyuk mellett versemet irom, virág-os május, kék tavaszi béke. Erdő óhajtás ébred szívemen : virága nyíljék százszorszép örömnek és boldogságnak, akik hűtelen futó csillagként tőlünk elköszönnek. — Szülői szív, te csodás szeretet, Napként sugárzol át felhőnyi gondon s fájdalmad árán önnön gyermeked megváltanád te minden fájdalomtól! Ha úgy lehetne, óh, de boldogan venném vállamrafgyermekem keresztjét s az életúton bánat, gond, sóhaj sötét hollócsapatként ne kövessék ! Kevesebb felhő, sok-sok napsugár hulljon vidáman lábaik nyomába s nyugodt leend majd álmom azután szívem kertjének kedves két virága! Pápai Tóth Géza. Kiskereskedők figyelem! Hatósági cukor és só nagybani szétoszlása Hubert Ferenc cégnél Pápa, Széchenyi-tér 5. sz. Ián, hogy a mi lapjaink számára az 5 80/0-os szavazatarány mellett 1947. február havában 1000 személyre 39 kg„ a 70/o-os szavazataránnyal ren­delkező N. P. P. 1000 személyére 108 kg. papír jut... Valahol ön azt kérdezte, mit ke­resek én a Kisgazdapártban s mi kö­zöm a parasztokhoz. Szerezze be párt­szervezetüktől a hiteles adatokat; a címeket itt adom: Csősz (Fejér vm.) rokonom az egész falu, Mezőszjilas (Veszprém vm.), Paál, Gulyás, Pethes családok, de ha Fehérvárról is kell, a fehérvári felsővárosiak megmond­ják. Mondhatnám az alcsutiakat, a dinnyésieket és még néhányat. Amit tudok, azt magam szereztem, nem pénzért. Amikor másnak mondjuk az istállóban volt a helye a marhákat etetni, én akkor vonaton bumliztam oda, ahol a tudás szerezhető. Nem villában álmodoztam, legfeljebb a vakációkon álmodhattam, kint a me­zőn, ha ugyan a kapanyéllel oldalba nem nyomtak, hogy szorítsam a munkát, ne az eget mérjem. A kas­tély árnyékában voltam, sok helyen s bizony irigykedve is nézegettem azo­kat. No, nem azért... Azért sem, hogy olyan látványosságokat élvez­zek, amilyent egyes pápaiak élveztek — mondjuk 1919-ben, amikor füty­kösökkel asszisztáltak azok körül, akikből később odavittek egyeseket Devecser mellé. Én az időtájt sur­bankó gyerek voltam s ha jól emlék­szem, azon a nyáron mozdonypucer a celli fűtőházban. Már ott is tud­tam, hogy az ember értékelésénél a tények és a munkájuk a döntő, nem pedig az, hogy a pirosak pártjához, a sarlósokéhoz, vagy a búzakalászo­sokéhoz tartozik-e?! És, ami minde­nekelőtt fontos volt előttem: hogy becsületes magyar ember-e az illető, nadrágra, vallásra és hajállásra való tekintet nélkül. A »Malomellenőr«. íi Tessék kivágni! UTALVÁNY FOTO-OPTIKA Kovács Imre fényképész-mester tavasasi fénykép akciójára 3 drb. levelezőlap és 1 drb. nagyított kép csak 35 — forint (két részletben is fizethető), pópa, Ko$suih-u. 30. Postávalszemben Március 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom