Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-02-22 / 8. szám

évfolyam 8. szám. 194 7, évi február hó 22. POLITIKAI E T I L A P SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSÜKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRAíG. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egy évre . Félévre . . Negyedévre 26 Feriét 14 Ffást 7 F»»ta* Túlvagyunk tehát a békeszerződés aláírásán s nemsokára eljutunk oda, amikor a nemzetgyűlés is törvénybe iktatja. A fegyverszünet álla* poíából eljutottunk volt ellenfeleinkkel a béke állapotába. Reméljük, hogy ez az állapot lehetővé teszi számunkra, hogy megtaláljuk az együtt* működés és barátság útját a körülöttünk élő dunamenti népekkel s nem mint idegenek tekintünk egymásra, hanem mint olyanok, akik rá* döbbentek arra a valóságra, hogy egy nép sem élhet a, másik barátsága, segítsége nélkül. Szegények, kifosztottak vagyunk egyaránt, legyen az győző vagy legyőzött. Évszázadok elpusztított alkotásait, értékeit kell p&tolni, újrateremteni, aminek első feltétele a munka. Munka pedig csak békében, nyugodt politikai légkörben végezhető. Nem máról hol* napra terjedően kell dolgoznunk, hanem tervszerű, átgondolt elképzelé* sek, megfontolások alapján kell munkatervet összeállítanunk. Rendbe kell hoznunk a közlekedési útvonalakat, szárazon, vízen. A légi útvona* lak állomásait kiékeli építeni. Hiába igyekszünk ország útjainkat rendbe* hozni, ha a szomszédállamok munkaterve nem párhuzamos a miénkkel; hiába emeli ki bármelyik szomszédállam a dunai hajózást akadályozó roncsokat, ha Pest alatt ott maradnak még hosszú időkig. Ha ez a koope* ráció nem lesz meg az államok között, nem képes egyik sem a Világ nagy vérkeringésébe belekapcsolódni. Már pedig enélkül a független, önálló állami élet senki számára nem teremtődik meg, hiába írtuk alá a béke* okmányokat. Tudjuk, hogy a mástól jött megsegítés nemes és embe* ries cselekedet, de mindenképpen gyengeséget, lekötelezettséget jelént. De az önérzeteskedésen túlmenően sem lehet egy állam célja az, hogy koldusa, tángáltja legyen a többinek, vagy másiknak. A teljes állami függetlenség elérése tehát a közös munkán, egymás megbecsülésén érhető el nemzetközi viszonylatban. Az egymás érdekei* nek kölcsönös tiszteletben tartásával és egymás szükségletének elismerése által. Amennyiben áll ez a tétel nemzetközi viszonylatban, még foko* zottabb mértékben áll a nemzet belső életében. Hogy a legyőzött, kifősz* tott ország mire képes, megmutatta a felszabadulást követő első egy és aiegyed évben. Foglalkozásra, politikai felfogásra való tekintet nélkül | minden becsületes tagja az országnak olyan teljesítményt nyújtott, ami* j vei nem csak önmagunk, de a külső népek elismerését is kiérdemeltük. TaLin sehol Európában nem dolgozott és alkotott romokból annyit a nép, mint a miénk. Azután a tavalyi év közepe felé elkezdődött a poli* tikai torzsalkodás felfokozódása s azóta egyhuzamban folyik. A kor* j mányzat idejének javarészét lekötötte a belpolitikai háborúskodás. Ter* mészetesen ez az állapot kihatással volt a munkaterület minden részére, í A dolgozók figyelmét nagymértékben lekötötte a pártvezérek harca s | lassan már nem érdekelt senkit, hogy mi a terméseredmény, vagy a szén* | csatáról szóló jelentés milyen számot mutat, hanem arra fogadtak, hogy az aznapi pártközi megbeszélés megint eredménytelen maradit, j vagy sem. » Maholnap itt a tavasz, a magyar élet legkritikusabb évszaka. Kam* ! ráink, csűreink lassan egészen kiürülnek. Újból jönnek az élelmezési ; gondok, a szerszámok, eszközök beszerzésének gondjai. A magyar dol* ! gozóknak kell a pártvezérek elé odaáilani és megmagyarázni, hogy azon* j nal álljanak elő a számvetéssel s mutassák meg, milyen munkaterven: tudnak elénk tenni. Ez nem politikum, ez annak a szükségessége, hogy j. dolgozni és élni akarunk. Elegünk volt a rendkívüli állapotokból, nem j akarunk még egy esztendőt sem újból rettegve élni: lesz elegendő kényéi rünk, fűtőanyagunk, ruházatunk?! Tartozzon az a magyar akármelyik ; párthoz, bőrét egyformán csípi a hideg, gyomrát egyképpen marja az éhség. A munka, az önmagunkkal szembeni kötelességérzet ébresszen min* j denkií annak tudatára, hogy a külső béke után itt az ideje a belső meg* J békélésnek. Ne akarjuk mindenáron úgy megcsinálni a magyar békét idebent, hogy a kevés magyarból beverjük még egy csomó fejét azért, • mert másképpen köszön, vagy mert más színt hord a gomblyukában. ; Aki a közösség ellen konspirál, sürgősen tűnjön el a megérdemelt | helyre, a többi magyar pedig kaphassa meg munkahelyét s dolgozhass son. Mert rengeteg a munka, sok a tennivaló, de igen kevés az, aki a békés és alkotó munka irányát mutatná. A nemzeti parasztpárt pécsi szervezete vasárnap gyűlést tartott. Veres Péter hosszabb beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a hiányzó kenyér problémája mindennél fontosabb. A földreformtörvény befeje* zését késlelteti az a körülmény, hogy nincs elég földmérő mérnökünk. Meg kell szerveznünk a mezőgazdasági termelést, azután arányosítani kell a mezőgazdasági és ipari árakat. Kiemelte, hogy szükség van a mező* gazdasági érdekképviselet megvalósítására. Ez nemcsak a parasztságnak, hanem a nemzetnek is érdeke. A békeszerződésről szólva azt mondotta, hogy nem lehet olyan magyar ember, aki ne fogadná aggodalommal ezt a békét. Szívünkön kell viselni a Szlovákiából kiüldözött magyarok sorsát. Végül sürgette a parasztság és a munkásság együttműködését. Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes a Szociáldemokrata Párt diósgyőri gyűlésén mondott beszédet. Az összeesküvésről azt mondotta, isogy az országban van még több ilyen összeesküvés, mert a földjüket vesztett nagybirtokosok nem szívesen nyugosznak bele abba, hogy a hatak>m a földdel együtt a nép kezébe jutott. Szerinte Kovács Bélát ki kellene adni és ha ártatlan, a bíróság majd fel fogja menteni. »Eset* leg felmerülhet annak a szükségessége, — mondotta Szakasits, — hogy új választásokat tartunk az országban és ez talán nemsokára be is követ* kezik majd. A nép mondja meg tulajdon akarata szerint, hogy mit akar.c Balogh István államtitkár vasárnap Szeged alsó központban beszédet mondott a demokratikus átalakulás egyes fontosabb mozzanatairól, mindenek előtt a köztársaságról. „ — Szent István idejében és utána évszázadokon át — mondotta az államtitkár — a királyság volt az egyedül alkalmas államforma, ame* lyen keresztül a magyar nép nemzetté emelkedhetett. A királyság azon* ban betöltötte hivatását. Betöltötte a mult világháborúig. A történelmi fejlődés sodrának nem lehet ellenállni, ezért kellett demokratikus köz* társasággá alakulnunk. Ez az egyetlen államforma, amelynek bástyái leö* zött a magyarság fennmaradását, a jövő nyugodt, békés életét biztosi* tani lehet. Már az első világháború után kellett volna megtenniök az ország akkori vezetőinek ezt a sorsdöntő lépést. Akkor nem jutottunk Ara lér