Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-02-08 / 6. szám

S3HRKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. B64B®T«8EK£T FELVESZ 8SHRDÁN Dáí,WTÁM 4 "ÓRÁI« . FELELŐS S SZ A L ERKE5ZTŐ ÉS KIADÓ ¥ KAROLY _ „__ ___ __ Bb • :• 'VVÍ ' mm nam tUSBSHKUB M5BB$8tP

r SSSSi S! p mmmmsm BLOFIXETÉSí Díj: Egy évre M r*wK Ftíévf H ftwmt Negyedévre 1 Pegtod m Egyeí-mást a belterjes gazdálkodásró A felszabadulás után alapjában megváltozott a mezőgazdaság helyzete, mert a nagybirtok felszámodasági és po'itikai vezetés lehetővé gek is, melyeket a nagybirtokrendszer a maga kiváltságos helyzetében száz száza'ékíg igyekezett W kihasználni. A kezükben összpontosult gazdasági és po;iíífcai vezetés lebe'ő é tette, hogy termelésüket úgy állítsák te, amint az legkifizetőbbnék Ígérkezett, miután a politikában irányító szerepet vittek, ennek a lehetősége adva is volt, A magnemesítő gazdaságok állami támogatással és előre biztosított felárral működtek, de e jj 7 mellett nem is voltak mindig tekintette! a közérdekre. A lefejő tehenészetek rendszere mellett szintén eltörpült a közérdek, mert míg egyfelől az apaállatok nevelésénél igyekeztek a magok részére minél több jövedelmet biztosítani, ugyanakkor a kisgazdáktól összevásárolt jóltejelő teheneket befejés után vágóhídra küldték, vagyis a tenyésztésből kivonták, tehát amit egyik kezükkel építettek, azt a másikkal lerombolták. A közteherviselésből pedig könyvvezetésük és politikai összeköttetésük segítségével igyekeztek minél kisebb részt vállalni. A nagybirtok felszámolásával ez a helyzet megszűnt, de egyúttal kiestek azok a lehetőségek is, amiket a nagybirtok a minőségi vetőmagvak termelésével és a céltudatos állattenyésztéssé] a köz érdekében teljesített; úgyszintén kiesett az a számottevő összeg, mit az ipari növények termelésénél a mezőgazdasági munkásságnak kifizetett. Ex a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet szinte paranesolólag írja elő a parasztságnak, tekintet nélkül arra, hogy új vagy régi gazda, a külterjes gazdálkodásról a belterjes gazdálkodásra való áttérést. A meginduló gazdasági versenyben a mi kis parasztgazdaságaink, egyoldalú gabonatermelés mellett, nem lesznek versenyképesek, mert termelési költségeik felette fognak állni az elérhető áraknak, a kisgazdaságok területe pedig külterjes gazdálkodás mellett nem ad lehetőséget egy nagyobb család munkaerejének a kihasználására, tehát megélhetési lehetőséget sem nyújt. Ha élni akarunk, valamit tennünk kell, mint a "Közmondás mondja: segíts magadon, az Isten is megsegít. Más kiút nincs, mint a belterjes gazdálkodásra való áttérés. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy fel kell hagyni eddigi termelési rendszerünkkel, miután azonban teljesen fel nem hagyhatunk a gabonatermeléssel, fokozott gondot kell fordítanunk a minőségre, csak megfelelő elóvetemény és talajmunka biztosíthatja a kellő eredményt, feltéve, ha tápanyagban is megadjuk a növénynek amire szüksége van. Hogy pedig ezt elérhessük, szaporítani kell állatállományunkat, ez viszont megköveteli a mesterséges takarmányok termesztését. Itt pedig a pillangósok jöhetnek elsősorban számításba, mert ezek adják a legtáplálóbb takarmányt és egyúttal fokozzák a ta

1aj termő erejét is. Az állattenyésztésnél szintén a minőségi tenyésztésre kell törekedni, nem pedig csak a mennyiségre, a drága takarmány feletetése csak akkor fizetődik ki, ha értékes tenyészanyagot tudunk piacra vinni, ennek pedig előfeltétele a törzskönyvelés és ennek alapján a megfelelő szelektálás. Fokoznunk kell gyümölcstermelésünket, mert így fokozhatjuk jövedelmünket, de itt is a főszempont nem a mennyiség, hanem a minőség, mert csak ezt lehet biztosan megfelelő áron értékesíteni. JEnnek szintén előfeltétele a kártevők elleni védekezés. Éghajlatunk adottságai'lehetővé teszik a különféle aprómagvak termesztéséi, itt ismét a pillangósok és a konyhakerti magvak jöhetnek tekintetbe, melyek céltudatos termelésével tekintélyes jövedelemre tehetünk szert. A kertgazdaság az a gazdálkodási forma, ami legjobban megfelel a kisbirtokrendszernek, mert sok munkáskezet tud foglalkoztatni és megfelelő tervszerűség mellett biztos jövedelmet nyújt. Az elmondottak azonban elméletből csak akkor válnak élő valósággá, ha a mezőgazdaság mai kiuzsorázott helyzete megszűnik, mert belterjes gazdálkodásra több befektetés nélkül áttérni nem lehet, a parasztság pedig a mai eleseítségében be fektetni képtelen. Meg kell szűnni annak a lehetetlen állapotnak, hogy a lakosság többségét alkotó parasztságnak az államháztartás terített asztaláról csak lehullott morzsák jussanak, míg egyesek, agyonrazabálják magukat. Állami feíadat kell, hogy legyen az egyöntetű törzskönyvelés ingyenes bevezetése, a közületek megfelelő apaállattal való ellátása, a megfelelő tenyészanyag felvásárlása és kiosztása, a különböző mezőgazdasági iparok kifejlesztése, konzervgyárak és hűtőházak felállítása, a gazdák olcsó termelési hitellel való ellátása. Hoszszúlejáratú amortizációs hitel biztosítása, egészséges lakások, modern istállók, baromfiólak építése, államsegély, mintatrágya telepek, silók építéséhez és a gazdaságok gépesítésének elősegítéséhez. Talán soknak tűnik fel a kívánság, de hol van ez még az iparnak juttatott különféle kedvezményektől, szubveticionális támogatásoktól, hol. van a főváros és más nagyobb városainknak segélyezésétől, hol van a falu egészségvédelme, kórház- és iskolaügye, szociális megsegítése városainkhoz viszonyítva? Elismerjük az állam teljesítőképességének is vannak határai, azonban meg kell találni a módját, hogy az a szakadék, mely a város és falu között a múltban keletkezett és ma is fennáll, eltűnjön*, mert csak ígv lehet elkerülni az agrár tömegeknek a városba özöntését és a munkanélküliség veszedelmes megnövekedését. Tekintettel az ' ország gördülő anyagban való szegénységére, szükségesnek látszik az ipari üzemek széttelepítése a nekik nyersanyagot szolgáltató központokba, mert így sok felesleges holt fuvart lehet megtakarítani, olcsóbb lesz a munkásság élelmezése, tehát olcsóbbodik a termelés, a termelő • pedig közvetlenül a fogyasztónak adhat el, tenát jobb árat kap. Helyesen elosztott és megfelelő mértékben ki fejlesztett mezőgazdasági ipar mellett, erőteljesen kiépített szövetkezeti hálózattal lehetővé válik, hogy termeivényeink mint készgyártmányok kerüljenek piacra, éite a legjobb árat kaphassuk, a mezőgazdaságban felesleges munkáskéz pedig a hozzá legközelebb eső ipartelepen talá.'ja meg a foglalkoztatást, vele együtt pedig becsületes munka után mindnyájan a tisztességes megélhetést, mely megfelel a kultúrember igényeinek és az igazi demokrácia követelményeinek. Borsos Elek. Folyó hó 1-én és 2-án tartották Pápán a Kultuszminisztérium irányítása és rendezésével a kultúrnapokat. A két nap terjedelmes műsorral és komoly kultúreseményt jelentő számokkal szolgálta a magyar demokrácia népi kultúrájának elmélyítését. A Kultuszminisztérium részéről a megbízott Kassák Lajos író, miniszteri tanácsos irányította az egyes műsorszámok és megbeszélések összeállítását és ő vezette az egyes vitákat. Szombaton kezdődtek a kultúresemények, a pápai képzőművészek képkiállításával, amelyet Nagy István, a Nemzeti Bizottság elnöke nyitott meg tartalmas, korszerű mondanivalójával. A kiállításon szereplő művészek: Závory Zoltán, Hénel Gusztáv, Tóth Sándor, Rozs Ödön, Cziráky Lajos, Buday Lajos, Biró Károly, Nagy Lázár, Bodolay Jenő, Lauer Gizella; az elhunyt pápai művészek közül Herz, Bodó és Hénel M. művei közül láttunk pár értékes alkotást. Értékben, hatásban a legnagyobb eseménye volt ez a kiállítás a kultúrnapoknak. A kiállított képekből a kultuszminisztérium több darabot vásárolt meg* ; j Ezt követte az értemiségi megbeszélés, majer délután az Ifjúsági megbeszélés. A vitavezető Kassák Lajos volt. Értékes és sok mindent megvilágosító hozzászólásokat hallottunk. Este a Jókai Mozgóban műsoros est volt, pápai és meghívott művészek szereplésével, örömmel hallottuk a pápai Kamarakórust, Palotai Erzsi Aim ^O jflltíér