Pápai Független Kisgazda – III. évfolyam – 1947.

1947-07-26 / 30. szám

évfolyam 30. szám. évi július hó 2 6. POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Felelős szerkesztő SZALAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DIJ Postakarékpénztári csekksz. sz. 25.525 Egy évre 28 Forint Félévre 14 Forint Negyedévre 7 Forint Választunk Kétségtelen, hogy nemzetünk életének legválságossabb napjait éli. A választás, amely előtt állunk a demokratikus erők utolsó mérkőzése, lesz a demokrácia ellenségeivel szemben, éppen ezért ez a választás az egész jövőnket hosszú időre meghatározza. Minden magyar embernek kötelessége, hogy szavazatával döntsön, hogy miként akarja a jövőt biztosítani nemzete számára. A választáson a Független Kisgazdapárt változatlan programmal indul. Eszményünk: politikailag és gazdaságilag szabad emberek, szabad magyarok, szabad és független

# Magyarországa, célunk továbbra is: félre tenni minden pártérdeket, hogy minden építő magyar erő egy nagy egységben összeforva a nemzet szolgálatában álljon. A pártban egyes személyek okozhattak zavarokat, de soha meg nem zavarhatták és el nem tántoríthatták tömegeinket attól aZ eszmétől, amit a Kisgazdapárt a békési rónán lefektetett. Mert pártunk ma is a népi szabadság eszméiért harcol, az emberiesség és a magyarság örök eszméit szem előtt tartva. Pártunk felismerte, hogy csak egyesített erővel lehet országot építeni, minden vonalon küzdünk a demokrácia ellenségeivel szemben, nem vagyunk hívei az elnyomatásnak és a zsarnokságnak bárhonnan jöjjön és bárki ellen irányuljon. Pártunk, amely a legnehezebb időben is történelmi érdemeket szerzett a magyar demokrácia megszilárdításában és az újjáépítés munkájában, minden támogatást megérdemel. Éppen azért ennek az országnak minden rendű és rangú polgárának szellemi, erkölcsi, anyagi és politikai javát és jólétét akarjuk elősegíteni. Nem az osztály és a párt érdekeit, hanem a boldogabb magyar jövendőt akarjuk szolgálni. Hogy mindez megvalósulhasson^ kérjük magyar népünket történelmi f elelősségünk tudatában, ne tántorodjanak el egy pillanatra sem pártunktól, mert pártunk továbbra is mindig a nép érdekeiért nem demagógiával és szenvedélyek felszításával, hanem mélységes hittel és felelősséggel fog harcolni. Hogy mindez megvalósulhasson kérjük magyar népünk szeretetét és bizalmát: »Hogy a magyar nép becsületesebb legyen a demokráciában, mint bármikor a történelem folyamán!« Szalay Károly. A régi gárdával előre! Irta: Bihari Nagy Lajos nemzetgyűlési képviselő. Régen volt. Szó szerint is mondhatjuk, sírva jártak a magyar földön az emberek, akik a nemzet egyetemes érdekében a legnagyobb munkát végezték, a paraszt munkát. Volt okuk a búsulásra. Hej, betyár világ volt ez. Általában mindenkinek meg volt az, 'ami szükséges, csak a parasztnak semmije. Majdnem egyidőben 1928 telén, 1929 tavaszán Tiszántúlon, Dunántúlon összedugták a fejüket parasztok, magyarok. Valamit tenni kell. Ha így megy tovább — érezte mindenki — földönfutóvá lesz a paraszt, és koldusbotra jut az ország, ősi ösztöne vezérelte a különböző vidékek magyarjait, földhözvert parasztjait: szembe kell állani a rendszerrel, bármilyen szenvedés árán és a sorson változtatni kell. Tiszántúlon, Dunántúlon, (egyik faluban is, a másikban is, felbukkant egy ember, egy paraszt, mellette egy vele érző, parasztsorsot, magyar sorsot védelmező nadrágos. Ezek gyorsan, mint mikor nagy veszély közeleg, cselekedtek. Meglelték az összeköttetést. Levél jött, levél ment, futár jött, futár ment. Nem sok idő telt bele, így az egész ország felelősségteljes parasztsága hitet tett a tettek ideje mellett. Tiszántúlon Békés megyében békésiek, Bibarban, Derecskén a bihariak, Dunántúlon Alsónyéken a dunántúliak leltek kapcsolatot egymással. A gárda egybeverődött. Az ellenálló pártnak a neve kész volt: Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt. Az első megyei szervezet Biharban bontott zászlót. Már ott megjelent a mai Kisgazdapártnak összes törhetetlen harcosa. Onnan tovább vittük a zászlót Békésre. Országos zászlóbontás volt. Óriási paraszttömegek, hazáját, fajtáját féltő nagy sokaság tett hitet a magyar parasztdemokrácia mellett. Akkor, amikor ez még veszélyes volt. Vezérférfi kellett. Az összegyűlt parasztok vezérkara közösen, reménykedve, várva keresett, hívott valakit. Egy ember felé szállt a gondolat: Gaal Gasztont kívántuk vezérünknek. Gaal Gaszton annak az elgondolásnak, ami a magyar nép lelkéből feltört, legnagyobb mindenki előtt legmeghittebb képviselője volt. Üzenetet küldtünk. Végignézte a küldöttek seregét, szinte csodálkozva gondolkozott el rajta, miért nem elébb jöttek, mikor minden perc késés és talán többet lehetett volna segíteni. De vállalta, megtesz minden tehetőt, de ha'késtünk, több segítséget, több erőt, több akaratot kér. Napokon keresztül folyt .a tárgyalás. Hallgatott, jegyezgetett, kérdezősködött. Egyszerre hirtelen — mintha ma is látnám — felvetette a fejét a Vadászkürt szállóban, paraszti társaságban. Azt kérdezte, képviselve van-e közöttetek a parasztság öszszes rétege? Mert mindegy annak a sorsa, aki paraszt, ha gazdagabb, ha szegényebb. Mind a kettőt az ág is húzza, s mind a kettő kutyasorsra jut. Össsze kell fogni az egész parasztságot, a megmozdulásnak csak úgy van értelme. Valakinek eszébe jutott, hogy Tiszántúlon van egy ember. Az egész társaság ismerőse volt már akkor Filó Sámuel. A békési földmunkások vezére. De Dunántúlról is embert kellett állítani, örök parasztsorsot szenvedő parasztot. Üzenetet küldtünk Dobi Istvánnak Szőnyre. Száraz, sovány, csontos ember adta meg a választ: »Nincs más út, az örök parasztsorson változtatni nem lehet, csak egy esetben, ha minden magyar parasztnak legalább olyan életszínvonalat biztosítunk, hogy emberi életet élhet. Ha a legszegénvébb munkás paraszt megérzi, hogy ez az összes parasztság egyöntetű kívánsága, én és velem együtt a legelnyomottabbak, beállunk a harcolók közé.« Micsoda öröm, milyen boldogság futotta át Gaal Gasztontól kezdve végig mindenkit. Egy pillanat alatt Filón, Dobin és más jó magyarokon keresztül eggyé lett a küzdő, a szenvedő paraszt. Tudtuk, hogy most már biztos az eredmény. Sajnos, csak a küzdelem lett állandó, eredmény bizony nincs. Ennek senki sem az oka közülünk. A régi rendszer volt egyedül, amelyik földhöz vert bennünket. De a. küzdelmet nem hagytuk félbe. Vérünk hullott, húsunk fogyott, de hitünk nőtt. Küzdelmet választottunk, nem halált. Lemondás nem volt. Azt nem tehette meg ez a gárda. Nem lehetett árulója a gondolatnak. És ma, mikor visszanézünk ezekre, mikor minden paraszt úgy érzi, ha nem lesz okos, nem lesz bölcs, unokái átka kíséri a sírba, meg kell álla'pítani, hogy ez a gárda végezte a kötelességét. Végezte Gaal Gaszton az összesség nevében, a maga ezer holdjával — ki merné ennek ellenkezőjét állítani. Végezték a szárazcsontu, munkába kiszikkadt, örökké éhesen maradt rongyos parasztvezetők is. Ma sem tehetünk egyebet, mert a paraszti sors fájó, újra nehéz. Ne kiáltsunk fel, gondolkozzunk. Nézzünk végig a régi gárdán. Nem mindenki áll már a vonalban, de aki áll, az ott áll. Ma megbírálni naponként kellene embereket, akik politikusok, akik a paraszti sorsot intézik, de ezt nem lehet. Bizalmat kell előlegezni. <De kinek? Akinek ismert múltja van, s aki megnemalkuvó hittel küzdött idáig is a parasztságért, ai magyarságért. Csak annak előlegezhetünk bizalmat. Másnak senkinek! A Kisgazdapárt választási utasításai a vidéki szervezetekhez A választók névjegyzékének helyesbítésével kapcsolatban megjelent belügyminiszteri rendelet alapján a Független Kisgazdapárt felszólítja az össszes pártszervezeteit a következőkre : 1. Miután a helyi közigazgatási hatóságok — Budapesten a kerületi előljáró, törvényhatósági jogú és megyei városokban a polgármester, köz!ségekben a községi jegyző — júl. 22-én, kedden értesíteni tartozik a pártszervezeteket arról, hogy minden egyes pártszervezet területén hány szavazókör lesz és azoknak milyen a területi beosztása, felhívjuk valamennyi pártszervezetünket, hogy járási ill. vármegyei szervezeteink útján haladéktalanul hozzák a pártközpont választási irodájának tudomására a szavazókörök számát és területi beosztását. ) 2. A belügyminiszteri rendelet értelmében a Függetlenségi Front pártjai' szavazókörönként 1 — 1 tagjukat jelölik ki a megalakítandó öszszeíró bizottságban: hasonlóképen a központi összeíró bizottságba is kiküldenek 1—1 tagot. Ezént tehát haladéktalanul válasszák ki a szervezeteink azokat a megbízható párttagjainkat, akiket erre a tisztségre kiküldenek és szavazó körönként 1 — 1, valamint a központi összeíró bizottságban egy tag helyét mielőbb, de legkésőbb július 26-án, szombaton déli 12 óráig hozzák a községi jegyző, vagy a polgármester tudomására. Az összeíró bizottságba kiküldött tagok nevét írásban kell bejelenteni az illetékes hatóság előtt. Az öszszeíró bizottságba közigazgatási szolgálatot teljesítő személyeket nem lehet kijelölni. 3. Az összeíró bizottságok tagjai július 27-én, vasárnap d. u. 2 órakor esküt tesznek, utánna szavazókörönként alakuló ülést tartanak, elnököt, helyettes elnököt és jegyzőt választanak. Elfoglalják a számukra kijelglt hivatali helységet és alkalmazzák a szükséges segédszemélyzetet, amelynek tagjai szintén nem lehetnek közigazgatási szolgálatot teljesítő egyének. Ára 30 fillér