Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-04-13 / 13. szám

m POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA. SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. NAGY GYÖRGY H1RDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG Nagy Ferenc miniszterelnök nagy­jelentőségű és az országot érdeklő összes kérdéseket felölelő pécsi be­szédével kapcsolatosan mondotta Szakasits Árpád államminiszter, hogy most már legyen vége a beszédeknek,, hanem jöjjenek a tettek. A magunk részéről is teljesen egyetértünk az államminiszter kijelentésével és nem győzzük hangoztatni a tettek fontos­ságát. Nemcsak a beszédeknek kell meg­szűnnie, hanem a pártok közötti bizalmatlanságnak, amely különösen vidéken még nagy mértékben fennáll. Mindegyik a Függetlenségi Fronthoz tartozó ' párt a másik pártban ne ellenséget, hanem küzdőtársat lásson, akivel együtt kell ezt a lerongyolódott és tönkretett országot újjáépíteni és az ország minden dolgozójának jövendő emberi életét biztosítani. Szűnjön meg az egymásközti acsar­kodás, ne ítéljünk el senkit csak azért, mert nem azon politikai elveket vallja, mint mi. Tételezzük fel egymás­ról, hogy mindegyikünk jót akar, meg akarja védeni és megerősíteni a demokráciát és ki akarja pusztítani a reakció utolsó maradványait is. A paraszti és munkás dolgozók között teremtsük meg a legteljesebb egyetértést, ne lássa a munkás a parasztban és viszont az ellenségét, hanem egyesült erővel és megfeszí­tett munkával tegyük jóvá a rnult bűneit. A munkáspártok is akarják elhinni azt, hogy a Kisgazdapárt tagjai ép­pen úgy meg akarnak szabadulni a reakciótól, mint ők és éppen úgy szívünkön hordozzuk a magyar köz­társaság jövendő sorsát és megerő­södését. Azon nagy feladatokat, amelyek előttünk állanak, magában sem a munkásság, sem a parasztság meg­oldani nem tudja, ez csak együttes munkával lehetséges. A földmívelés­sel foglalkozók az ország lakosságá­nak nagy többségét alkőtják, ennek ellenére a paraszti dolgozók nem akarják az ország kormányzását a maguk kizárólagos jogaként kisajá­títani, A földmíves dolgozók tudatá­ban vannak annak, hogy a ránk váró munkát csak az ipari dolgozókkal együtt működve végezhetik el ered­ményesen. A parasztság ehhez a munkához testvéri kezet nyújtott a munkásságnak, ezt a testvéri kezet a munkásság vissza nem utasíthatja, mert a munkásságnak is be kell látni, hogy a parasztság nélkül ő sem lesz képes a súlyos feladatokat megoldani. Minden politikai párt mindenre tekintet nélkül irtsa ki magából a reakciósokat, mert nyilvánvaló, hogy ezek legfőbb törekvése az, hogy az egyes politikai pártokat egymással szembe állítsák, közöttük viszályt szítsanak és így az egymással szem­beni viszályok alatt megteremthessék az általuk nagyon visszakívánt mult átkos rendszerét. Nem szolgálja a megbékélés és a kölcsönös együttműködés gondolatát az a jelenség sem, amit itt szűkebb hazánkban, Pápán is lépten nyomon találhatunk. Egyesek, talán egészen illetéktelenül is, az embereket akként osztályozzák, Irogy melyik párthoz tartoznak. A Függetlenségi Frontba tartozó pártok egyforma jogokkal és kötelezettségekkel valósították meg a koalíciót. Ha a kötelezettségek egyformák, akkor a jogoknak' is egy­formáknak kell lenni, egyik munkás­párt sem vindikálhat magának több jogot, mint a koalícióban (tömörült többi párt. Mindaz pedig aki a pár­tok közötti egyenetlenséget szítja és egyik pártot a másik fölé akarja helyezni, árt nemcsak a demokráciá­nak és a magyar köztársaságnak, hanein lehetetlenné teszi azon nagy munka elvégzését, ami előttünk áll és amit az egész magyarság méltán el is vár tőlünk. Nagy Ferenc miniszterelnök a Kisgazdapárt részéről és a többi pártok vezérei is hitet tettek a koalí­ció mellett, ha pedig ezek a felelős kormánytényezők és pártvezérek az együttműködést szükségesnek és egyedüli eredményes megoldásnak látják, akkor a vidéknek is el kell ezt fogadnia, a koalíció szellemében dolgozni és tagjaikat ilyen irányba nevelni. Nem elégséges az, hogy a koalíciót csak hangoztassuk és cse­lekedeteinkkel éppen ellene dolgo­zunk. A koalíció lényege a közös munkában van, tehát most már legyen vége a beszédeknek és lépjünk a tettek mezejére, hogy közös munká­val megvalósíthassuk a szebb és boldogabb független Magyarországot. A magyar nép sok évszázados küz- \ delme a szabadságért újból és újból kapcsolódik a köztársaságért vívott küzdelemhez. Tudjuk, hogy e harc­ban többször szenvedett vereséget és az 1849-es, 1918-as kísérletek után újból győzött a reakció és a fiatal magyar köztársaságot népellenes ura­lom váltotta fel. Most azonban a fel­szabadult magyar nép tökéletesen és teljesen szakítani akar a múlttal, új életet akar kezdeni és úgy akarja megvédeni a szabadságával egyet je­lentő köztársaságot, hogy soha többé semmi sem húzhassa vissza a szol­gaság régi állapotába. Új államunk demokratikus alkot­mánya kitűnő fegyver ebben a harc­ban, ha megfelelő módon élni tudunk vele. A keretet megfelelő cselekede­tekkel kell kitölteni. Hiába hoz a nemzetgyűlés jó törvényeket, hiába harcolnak a pártok, hiába igyekszik a kormány, ha a nép nem venne maga is részt ebben a munkában. Demokraták nélkül nincsen demokrá­cia. A nép minden egyes fiának meg kell mutatni, hogy valóban akarja a demokráciát, a nép uralmát, hogy meg akarja védeni önmaga és országa érdekeit. A nemzetgyűlés egy hónappal ez­előtt elfogadta a demokratikus állam­rendszert és a köztársaság büntető­jogi védelméről szóló tőrvényt. E tör­vény alapján szigorúan fognak bün­tetni mindenkit, aki kísérletet tesz a reakció feltámasztására, aki a demo­kratikus állami rendszer megbontá­sára, vagy megdöntésére, a köztár­sasági államforma jogellenes módon való megváltoztatására törekszik. A törvény kimondja, hogy büntettet kö­vet el, aki bizonyos faj, vagy a nép meghatározott csoportja ellen, (annak demokratikus, vagy köztársasági meg­győződése miatt izgat. Külföldre me­nekült nyilasok, volt Horthy diplo­| maták és sokpénzii síberek a Iegva­j dabb álhíreket terjesztik odakünn, a • nehezen küzdő, lassan épülő új Ma­j gyarországról, fiatal köztársaságunk­ról. Magyarországon is vannak egye­sek, akik ezeket az ostoba és gálád álhíreket tovább adják, sőt esetleg még ki is színezik és kibővítik. A törvény ezek ellen is szól és el fogja venni a kedvét ezeknek a paraziták­nak attól, hogy mialatt a paraszt és munkás, a föld, a gyár, az iroda ro­botosa erejének megfeszítésével az ország felépítésén dolgozik, addig ezek a kártékony élősdiek külföldön a magyar nép jóhírnevét rontják, ide­benn pedig zavart, széthúzást és bi­zonytalanságot keltenek. Gazdasági nehézségeinket, közellátásunk bajait ezek az árulók az országon kívül, az országon belül súlyosbítják és fokoz­zák. Ha azt akarjuk, hogy a nehezen talpraálló magyar ipar, az eszközök nélkül küszködő magyar földmívelés, hamarosan lábraálljon, akkor el kell tiporni ezeket a kártevőket. Az új tör­vény szerint mindenki, aki a dolgozó magyar nép bármelyik tagját a másik ellen akarja uszítani, aki a nép ál­lamának biztonsága ellen izgat, aki faji gyűlöletet terjeszt,'szigorúan meg­lakol. Fegyház, kényszermunka vár rá. így is van ez rendjén. Meg kell védeni államunkat, meg kelf védeni a szabadság köztársaságát a rom­bolók, az árulók ellen. Ara 2ÖO.OOO pengő. £egyen vége a besszédneK, jö/jeneJc a /e//ek/ Közztársaság és szabadság

Next

/
Oldalképek
Tartalom