Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-12-21 / 49. szám

mm ELŐFIZETÉSI DIJ: Egy évre 26 Fgfwí Félérre i4 Fodrai Negyedévre 7 Fosátt „Békesség legyen földön emberek­nek. a Közel kétezer éve hangzott el az angyali üzenet, közel kétezer év óta hangzik évről-évre,' felnőttek és gyermekek ajkáról az égi zsolozsma, de soha a világ nem sóvárgott ügy a békesség után, mint napjainkban, forrón szeretett férj, vagy a féltő sze­retettel felnevelt gyermek. Szüzeink pártában maradnak, arcuk rózsáit el­hervasztja a reménytelen várakozás, szemük tűze kialszik a sok fájó kö»ny árjában, melyet a távollevő kedves után hullatnak. Meg nem alakult csa­soha annyi sóhaj nem tört fel a j ládok hullanak le a magyarság íájá­megkínzott emberiség lelkéből, soha ! ról, a vihar után letördelt ágak annyi szívből jövő imádság nem ost­romolta az eget, mint az utóbbi idő­ben. Érthető is ez, hisz a mostani nemzedék idősebb része csak mint saertefoszló szép álomra gondolhat vissza gondtalan gyermekéveire, a fíatalabhja pedig megfosztatott még etíŐi a szép és kellemes emléktől i«. Az első világháborúban a férjéért aggódó édesanya könnye hullott pó­lyájára, kenyerét pedig megkeserí­helyén üszkös sebek keletkeznek, sorvadunk, mint elátkozott nép, mely öntestét marcangolja. Kétezer év távlatából ismét hall­juk az örömhírt, halljuk az angyalok énekét: »Dicsőség mennyben Isten­nek, békesség legyen földön embe­reknek^ A világ a Megváltó születé­sét varja, aki maga a legnagyobb szeretet, de amint kétezer évvel ez­előtt Heródes poroszlókat küldöd: az gyünk ma magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyel­mezni*. Ahelyett mit látunk? Irtjuk egymást, mint a fenevadak, Kain át­kos örökségéből mind gyakrabban emelkedik ütésre a testvérgyilkos kéz, az egyéni önzés, a hatalomért való törtetés lett úrrá életünkön, ahelyett, hogy egymás sebeit kötözgetnénk, Egymást marcangoljuk ellenségeink végtelen örömére; segítjük betelje­sülni nekünk szánt sorsunkat. A po­litikai pártok, mint ádáz ellenségek néznek egymással farkasszemet, fe­ledve, hogy mindnyájan magyarok vagyunk. Egy sorsüldözött, pusztu­lásra ítélt nép fiai, áldozatai egy le­tűnt rendszernek, melynek bűnei miatt kell mindnyájunknak bűnhődnie. So­kan vannak köztünk, kik szeretet he­lyett gyűlölete^ prédikálnak, nem azt keresik, ami összeköt bennünket, ha­börulni, mert jobban féltik hatalmu­kat, mint ahogyan szeretik népeiket. Szeretet nélkül pedig nem tud meg­születni az igazi békesség, mely után az egész világ sóvárogva vágyako­zik. A szeretet hiánya teszi olyan re­ménytelenné életünket, az egymás iránti gyűlölet szüli azokat a kilengé­seket, melyek napról-napra jelentkez­nek életünkben. Hová lett nagy Szé­chenyi tanítása? >01y kevesen va­mis ürügyet, koholnak valótlan vá­dakat, amivel azt hiszik egymástól szétválaszthatnak, mert önző egyéni céljaikat nem a szeretet mindent fe­ledtető melege, hanem a gyűlölet mindent felperzselő tűze által akar­ják megvalósítani. Kedves Magyar Testvéreink! Ka­rácsony ünnepén szálljunk magunkba, fogadjuk örömmel az égi üzenetet, j nyissuk meg szívünket szállásul az | tette, életét megmérgezte a kora ár- \ isteni gyermek megölésére, éppen vaság érzete. A mai nemzedék úgy ; úgy a mostani világ Heródesei sem él, mint a. lázbeteg, a szülő szívét ál- ! tudnak alázatosan Krisztus lábai elé J nem lelkiismeretlenül keresnek ha­landóan a gyermekéért való aggódás marcangolta, a nemzet ifjúságának színevilága — benne a nemzet jövője — pusztult, vérzett el az állandó hábo­rús őrület bálványának oltárán, sza­porodtak az üresen lebegő kabát­ujjak, a kopogó falábak, az értel­metlenül ránkmeredő üvegszemek, melyek vádló tekintete összefacsarta szívünket. Még el sem felejtettük az egyik világháború borzalmait, már reánk zudult, mint kikerülhetetlen végzet a másik, melyhez képest az első csak lovagi' torna volt, ez pedig őrjöngő tobzódás, lábbal tiprása min­den jognak és erénynek, vad kielé­gítése az emberben felszabadult állat aljas ösztöneinek. Csoda-e, ha ennyi csalódás, ennyi gyötrelmes szenve- ! dés után az emberiség lelkéből oly j ellenállhatatlan erővel tör fel a vá- j gyakozás a békesség uián? Már több mint másfél éve elhall- j gatíak a fegyverek, a világ szeme fe- j szült figyelemmel csüng a béketár- j gyalásokon. Remegve olvassuk az j egymásnak ellentmondó híreket, ag- ; gódó reménység és fájó kétségbeesés ! játékszere lettünk. A hadifoglyok ; százezrei reménytelenül várják a ka- . rácsonyi örömhírt, családok tízezrei | könnyes szemmel állják körül a ka- j rácsonyfát, fájó szívvel fogyasztják j az ünnepi ebédet, mert az asztalnál valakinek, vagy valakiknek üres a he­lye. Hiányzik a szerető édesapa, a eljövendő Jézusnak,, ki maga a leg­nagyobb szeretet. Próbáljuk egy­mást úgy szeretni, ahogyan tudjuk gyűlölni. Ne azon legyünk, minél mélyebb legyen a seb, mit egymáson ütünk, hanem azon legyünk — kö/őfc erővel —, minél előbb behegedjenek azok a vérző és fájó sebek, melyek mindnyájunk édesanyjának: szeretett hazánknak és nemzetünknek meg nem •érdemelten oly pokoli kínokai okoznak. Ha karácsony ünnepén szív­vel-lélekkel tudunk együtt énekelui eaz angyalokkal, ha bűnbánóan szí­vünket megtöltve szeretettel, a betle­hemi pásztorokkal együtt tudunk el­zarándokolni Jézushoz, kinek lábai­hoz borulva megfogadjuk, hogy ezentúl testvérként fogjuk egymást szeretni, akkor eljött a földre a bé­kesség, mert meg lesz az emberek­ben a jóakarat. A világ Heródesei, lehet, hogy ismét poroszlókat külde­nek a legnagyobb szeretet legyilkolá­sára, de ha az emberek szívében ha­talmasabb lesz a szeretet a gyűlölet­nél, akkor tervük nem fog sikerülni, mert az isteni szeretet meghozza végre a világnak az epedve várt bé­kességet, a fogságban sínylődőknek pedig a szabadulást, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Borso* Elek. Belpolitikai életünk az állóvizek képét mutatja hosszú hónapok óta. Az elmúlt utolsó negyedév alatt a Baloldali Blokk által felidézett vál­ság mind a mai napig sem oldódott meg s ebben a felemás állapotban lépjük át előreláthatóan az újesz­tendő küszöbét is. A tárgyilagos bí­rálónak meg kell állapítania, hogy ez a nép, amelynek országa a íegki­fosztottabb, legmegsemmisültebbje az egész világnak, a közel kétesztendős koalíciós kormányzat ideje alatt, ere­jét felülmúló, hatalmas munkát vég­zett. Politikai vonalon átállította ma­gát a demokráciára, amelynek . lé­nyegét magáévá tette. Gazdasági té­ren szinte a semmiből indította el újból az életet hatalmas munkatelje­sítményével. A későbbi nemzedék örök példaképül tekinthet majd a mostani generáció képzeletet megha­ladó munkateljesítményére. Anyag, eszköz hijján, szinte mintegy újonnan felfedezett világrész pionírjai, saját kétkeze teljesítményével teremtette meg az új életet s az annak folytatá­sához és megtartásához szükséges le­hetőséget. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy minden társadalmi osztály összefo­gott, dolgozott; félretette mindegyik párt a hatalmi kérdést s a pártok tagjai elsősorban dolgoztak s csak azután politizáltak. Ennek eredmé­nyeképpen jött létre a további fejlő­dés alapja: a stabilizáció, önön erőnk­ből alkottuk meg. Hiába jött volna külföldről az a kevés, ha nincs a szorgalmunk, igénytelenségünk a fo­gyasztási javakkal szemben, munka­készségünk és tényleges teljesítmé­nyünk. Amikor elértük a gazdaságii stabilizációt, szinte ugyanakkor — * Baloldalt Blokk ismert deklarációjá­Ara. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom