Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-12-14 / 48. szám

PAPAI FÜGGETLEN KISGAZDA Falusi csöndben Az erdő sárga gyászba öltözött, A fecske, gólya rég elköltözött. Már a napfényben hópiht ragyog, Csak én nem szállhatok! Itt kell maradnom, rabmadár vagyok. Haza engemet senki sohse vár, E kis faluban örök a magány. Hogy mi folyik ott kiinn ? Nem tudhatom. Csak álmodom ... S fölcsendül néha egy-egy bás dalom. Széthulltak mind a büszke álmaim, Felleget nem vernek vágyaim. Apró házakban, zsuppfedél alatt Hitetlen ajkam Áláott hitet és szent reményi fakaszt. téli estéken, ha fáj a magány Lelkem a múltba vissza visszajár. Egy áldott arcot simogat kezem... Édes Istenem! Még áz is fáj, ha ráemlékezem! Az élet láza ide nem jut el. Itt a csönd, a béke—örök, végtelen. Rózsafiizérem — életgyöngyszemem Lassan pergetem... S lemorzsolódik rajta életem i W>aűl Erasé&eí. Kedves Barátom! Most, amikor itthon, a meleg polgári otthonomban olvasztom fel tagjaimból az utazásból szerzett hideget, visszaidézem beszélgetésünket. Véletlen hozott össze bennünket; maga jött valamelyik lágerból; hosszú hónapok: éveket meghaladó katonáskodás áll a hátamögött. Bevonult akkor, amikor ferde nemzeti szalag díszítette a hadbavonuló áldozatok táborisapkáját, talpa alatt csikorgott a friss bagaria, az egyenruha pedig ontotta a naftalint. Azután jött a valóságos háború, ahol a virágnak: az illatos valódinak és a szóvirágnak minden hamis és élettelen tartozéka az első tűzben lehervadt. Volt idegrezgés, félelem, vad harcikészség, fájdalom, tüdőt repesztő futás előrehátra, halálhörgés a szomszéd felől ék harci rikoltás a legjobbnak ismert baráttól. Azután ... azután egy némának tűnő zuhanás, a dobhártya nem reagált, a szemhéj égett — s azután a rideg valóság: a fogság... Ezután sok minden, amíg végül megint egy megfogható valóság következett: megérkezés az otthon felé vivő úton. — Ülünk egy törtablakú kocsiban, fanyar füst csavarja orrunkat, tüdőnk száraz, köhögésre ingerült. e§y szép íésiylcép IPápa, §&ent £ás&lé-uíca 7- sssúm. A pontos címre KérjUk ügyelni Hallgatom azt, amit megálmodott, vágyódott ott, kint, fogságának idejében. Nem egyedül ^vágyta s vágyott a felszabadulás nagy pillanatának elkövetkíztéig. Sokan voltunk, akik „alul" kezdettük életünket. A második háború réme és szenvedése függönyözte emlékezetünk első ablakkeretét. Kinéztünk azon; szívtuk a beáradó friss levegőt: vártuk és vágytuk az új tavaszt. Helyette sorvasztó meleg, zsibbasztó, tehetetlenségre kárhoztató idők jöttek, amikor az akarás és a férfias mérés elhervadt a szóvirágok, az irredenta lenyűgöző vágyálma hatására. S azután jött a darutollas bevonulás, a tarkabarka heje-huja, a fehérlovas „hongyarapítás" ... És mindezek után az, aminek már ne® szemlélői, de áldozatai voltunk: a harc, a fogság, a már érzékelhető veszteség! Hogy mi ez a veszteség, azt beszéltük, azt tárgyaltuk meg az alatt a nyolc órás út alatt... Elvesztett ifjúságunkat, legjobb s legszebb szándékainkat: a nagy humánumban való csalódásunk szomorú, de csontvelőnkig ható rideg valóságát. Maga a messziről jött ember és a sokat meg- és átélő egyén tárgyilagosságával nézi és bírálja a mai magyar életet. Azt mondotta, hogy hiba, amiért mindenből politikát csinálunk; hiba, asert nem a jelen valósága, hanem a kétes jövő illúziója vonja meg szemhatárunk vonalát. igaza van. De nekünk, az itthon maradt politizáióknak is igaza van! Mi most éljük életünk első, igazi szabadságát — legalább is úgy képzeljük, hogy most élhetjük... A magyar mindig széthúzó és önző érdekű politikát szolgált ki. Az a nemzet, amely évszázadokon át idegen járomszalagon haladt, nem lehet máról-holnapra önálló és szabad elhatározású. A nép tegnap még az „urakra" nézett, azokra, akik eltűntek máról-holnapra, az általános átalakulást okozó erők nyomására. így az a pozitív helyzet adódott, hogy megszabadult ^ nemzet az idegen érdek nyomasztó és befolyásoló energiájától, belső életét és állam-társadalom-gazdasági szervezetét módjában áil a széles népi érdekeknek megfelelően kiépíteni, szemben a korábbi osztályrendszer önös rendszerével. Erre azonban csak úgy lesz képes, ha a politikai hatalom tényleg a nép birtokában — s nem az egyik vagy másik politikai párt birtokában marad. Ma a politikai hatalomért folyik a verseny a pártok között, ahelyett, hogy a közösen gyakorolt politikai hatalommal a széles népi érdekek kielégítését szolgálnák. Ezekből következik, hogy a pártérdekből csinált politika lehetőséget ad új,i kiváltságos osztály születésére. Azon személyek kiváltságos osztálya születik szemünk előtt, akik a pártban elfoglalt pozíciójukat ügyesen, de aljasan felhasználják a saját érdekeik kielégítésére, miközben kifelé propagandával, jelszavakkal, hamisítással kendőzik igazi céljaikat. S a nép hajlandó szekundálni — fűszer csemege likőrök Telefon: 11 — 9 4. szám. látszólag — ezeknek a politikusoknak s látszólag közömbös a politikai élharcosok hamisításával, hazugságaival szemben. Én, úgy éraem, ez nem így van. A nép most tapogatja, ízleli a politikát, úgy, mint a gyermek az új és ismeretlen játékszert. De előbb-utóbb rájön a használatára s akkor már nem hagy maga körül bábáskodni senkit. Látjuk, az ipari munkásságnak már öntudata van s ennek birtokában eljut oda, ahol már »vezérek kezében nem lehet formálható, célszerűen felhasználható tömeg. A parasztság — sajnos — még nem rendelkezik öntudattal! Ez a rettenetes hibája. Ezzel szemben nem lehet felültetni, maszlagolni s így nem lehet anyag vagy eszköz a politikus kóklerek kezében. Hiába ezeknek minden handabandázása, ökölzárása, fenyegetése, (alakoskodása vagy hazudozása: a paraszt nem dől be, mert józan esze, igazi szükségleteinek ismerete ettől megóvja. Ha a politikát megismeri, öntudata kifejlődött: ura lesz önmagának. Ennek már pozitív jeleit látjuk. A munkás, a paraszt éppen a nagy politizálás közben jut el annak felismeréséhez, hogy a politika csupán eszköz a társadalmi élet megszervezéséhez, az nem cél. S ha azt hirdetjük, hogy politizálni kell, szemhatárunk vonalában ez a kép áll: az öntudatos nép saját maga, saját céljának, szükségleteinek megfelelően építi ki állami életét. Vezetőit őmaga választja, akik kiszolgálják, érdekében dolgoznak s nem vezetik a népet. Mert ez a nép saját feje után képes már járni: a saját lábán. Ennek érdekében kell dolgoznunk s ezirányban kell a politizálást folytatni. Amint ezt a lehetőséget megteremtettük, megelégedettséggel gondolhatunk vissza örömtelen ifjúságunkra, a rengeteg nélkülözésre, szenvedésre és csalódásra. Most pedig örüljünk annak, hogy szabadok vagyunk, dolgozhatunk. Melegítsen bennünk ennek a tudata akkor is, ha még hosszú ideig kell hideg, ablaktalan, fűtetlen vasúti kocsiban ülni, töprengeni. Ha erre gondolunk, a sötét, ködös, hervadt magyar táj sem látszik oly vigasztalannak, amilyennek utazásunkkor láttuk. G aranciaképes üzletszerzőket keres azonnalira az Első Tiszántúli Pöszméte Faiskola helyi körzetben magas jutalék mellett. Iroda: Debrecen, Szoboszlói-ut 4. \ Kitűnő ételek és italok. — Polgári árak. — Szombaton és vasárnap disznótoros vacsora. — Vendégszobák állandóan kaphatók. Minden este Birkás Jenő és fia: Tibor cigányzenekara muzsikál. Kérem a nagyérdemű közönség szíves pártfogását. — Kiváló tisztelettel ©fltíLr .Cásslé szállodás és vendéglős. \ Vt'