Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-02-23 / 8. szám

sebbség issza meg a levét ennek az agitációnak! — Zajos ellentmondá­sok a Kisgazdapárt oldalán. — Az elnök csenget. — Egy hang a Kom­munis'a Párton : Még majd megkö­szönik önnek az ottani magyarok ! — Zaj. — Egy hang a Kisgazdapárton: Ez a nemzet hangja 1 — Farkas Mi­hály kom.: Hamishangja! — Foly­tonos zaj a nemzetgyűlés minden oldalán.) , Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A magyarság elleni atrocitások Sulyok Dezső: T. Nemzetgyűlés 1 Befejezem ezt a témát, csak Horváth Márton képviselőtársamnak óhajtok felelni. Azt mondotta, hogy a ma­gyar kisebbség adja meg az árát en­nek az agitációnak. (Kossá István kom.: így is van, mert provokálják 1 — Ellentmondások a Kisgazdapár­ton. — Zaj. Sulyok Dezső: Ezzel kapcsolatban csas egy-két dálumra figyelmeztetem képviselő ársaimat. Én ezt a beszédet 1946 február 8-án mondom el. (Fel­kiáltások a Kommunista Párt sorai­ból : Miért nem régebben ? — Zaj.) Ezzel szemben áll az, hogy a magyar kisebbség 1945 júniusától kezdve mind a mai napig hallatlan szenve­déseket él át a kollektív felelösségre­vonás miatt. (Ugy van I. Ugy van ! Nagy taps a Kisgazdapárt oldalán.) Farkas Mihály kom.: Ez a beszéd olaj a tűzre! — Horváth Márton kom : Nehezíti a magyar kisebbség helyzetét! — Taps a Kommunista Párton. — Élénk ellentmondások a Kisgazdapárt soraiban.) Ismétlem, a magyar kisebbség ezidő óta a kollek­tív felelősségrevonás hallatlan gyöt­relmeit szenvedte át, (Felkiáltások a Kommunista Párt oldalán: Ezzel segít?) Vájjon, t. képviselőtársam, azért dobálták-e át a határon a ma­gyarokat . . . (Kossá István kom.: Azért, mert máskor is így beszéltek! — Zajos felkiáltások a Kommunista Párt oldalán: Ezé t dobálják át őket, mert így beszé neki — Azért küldték őket munkaszolgálatra 1 — Folytonos zaj a nemzetgyűlés minden o'dilán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat maradjanak csendben. (Zaj.) Sulyok Dezső: Felteszem a kér­dést: egy félévvel azelőtt azért esi náiták ezt velünk, mert én ma itt ezt a beszldet elmondottam ? Ko­vács István: De ezt a beszédet fel­használják arra, hogy folytassák! — Zaj és felkiáltások a Kisgazdapárt Foto-optika I ovacs Imre vizsgázott látszerész- és fényképész mester PÁPA, RÁKÓCZY UTCA. 3 oldalán: Csinálják ezt annélkül is.) Sulyok Dezső: Ezt a témát be­fejeztem (Felkiáltások a Kommu­nista Párton: Jobb is! — Andics Erzsébet kom.: El se kellett volna kezdeni! El kellett ezt mondanom, mert a magyar nép nagy többsé­gével már nem lehetett megértetni (<Gyulai László kisgazd.: Ez a ma gyar nép többségének a vélemé­nye ! — Egy hang a Szociáldemok­rata Párton: A magyar nép többsé­gének félrevezetett véleménye!) hogy miért hangoztatnánk állandóan a saját magunk gyalázásra alkalmas kitételeket és kifejezéseket, amikor már beismerjük azt, hogy kormá­nyaink bűnösek voltak a háborúban, mert az ország érdekeivel (Dadi Imre kom.: Második szegedi gondolat ez!) ellentétes háborúban való részvéte­lért a magyar nép nem volt bűnös. Lehet-e tehát a magyar népet kor­mányai miatt megbüntetni? (Közbe­szólás a Kisgazdapárton: Bizzuki a nagyhatalmakra ! — Úgy van ! Úgy van! — a Kisgazdapárton.) Áz én falum: az én parasztjaim Áldott kis falu áll a Bakonyalján. Az ő békés életükből olvasom ki, mint valami régi magyar jóskönyv­ből a mai zaklatott magyar élet kér­déseire a feleleteket és megtalálom azt a reménysugarat, mely a többi kis falu békéjét biztosítja. Manapság megint nagyon sok szó esik a parasztról, csordulatig telt vele a magyar világ. A politikusok szó­noklataiból ömlik a parasztbecsület dicsérete. És én közöttük járva azon tűnődöm, hogy mit jelentsen mindez. A kérdés éget, mint valami bűntudat, de nem tudok rája feleletet adni. Gyermekkori emlékeimet ez az új­parasztkultusz juttatja eszembe. Hu­szonöt évvel ezelőtt vidáman kerge­tőztem a deres hajnali tarlón a nórápi földeken, hangos ostorcsapá­sokkal hajszoltam a legelésző tehe­neket. Pöttöm ember, suttyó paraszt­gyerek. Én ugyan a városból kerültem ki közéjük, nyári szünidőre, de jelen­létem egy cseppet sem volt kirívó. Otthonosan mozogtam, akár a többi parasztgyerek. Kicsit legényesen él­veztem a csípős istállószagot, a hajnali kelést, a szúrós tarló édeskés illatát és a kukoricatáblák mély rejtek­helyeit. Minden nap reggeltől estig legeltettem szakadatlanul, mégis min­den nap más és más volt, sokszor kemény és nehéz, de szép és min­dig foglalkoztató. Lehet, ha kanász­soban kellett volna a kenyeret meg­keresnem, azt hiszem, akkor is meg­ta áltam volna ennek az életnek a szépségeit. Persze a mezei munka nehezebb végit a felnőttek fogták, ők fáradtak csak igazán, latistól­vakulásig, s nekem alig volt sejtel­mem ariól, hogy milyen verejtékes és nehéz ez a munka; azóta már meganult?m. És napközben, vagy este ha látok barázdás arcokat, néha lopva a lámpa fényénél, észreveszem amint borús összeráncolt homlokkal úsznak az álom világában. A paraszti élet igazi arca itt mu­tatkozik meg: az álom kisimítja a redős a cokat és felszínre engedi jutni mindazt, amit a munka nap­közben a parasztban eltemet. A nyár sokszor belehajtott velem az őszbe és az idő változása ujabb élménnyel gazdagította az én falusi életemet, úgy, hogy az én féltve őr­zött parasztvilágomat nem tudta el­temetni a város sem. Az emlék egész halom képet idéz fel bennem. Mihály bátyám és Rézi néném jóságos lelkét, figyelmes és gondos szeretetét, a kis házat ott a falu végén. Azóta már ők rég pihennek az akácokkal körülvett temetőben. A kis ház helyett is új ház épült. Ha el is szakadtam tőlük, de lejkileg az övék maradtam és övék is ma radok, mert a mostani parasztimádat mellett másik jelentkezett, egészen más, mint amit a múltbeli népellenes időkből ismerünk. Akkori naey divat volt, a nemes hóboit, vagyis minden romantikus magyar lélek kutyabőrt keresett, mert a társadalom csak úgy látta szívesen a sokat igérő úri kör-, nyezetében, mert az volt az érték és nagyméretű, aki nemes volt. Most megint ősöket keresnek, de nem nemesi oklevelet, mert az lejárt, mint a rossz váltó, hanem paraszti ősöket, amolyan kis- parasztokat, zsellért, kubikost, törpebirtokost, vagy akár napszámost, csak paraszt legyen, jelentsen olyan termékeny ősi erőt, olyan tiszta és hibátlan bölcsőt, mint amilyen termékeny és tiszta a jó magyar anyaföld. A paraszt és az úr ezer formában épített összeboru­lását talán most sikerül majd létre­hozni. Szeretem ezt a népet, a parasz­tokat és ezt a szerei etet nem a mai parasztimádat ébresztette föl bennem, nem a mult élményei, hanem a jelen reális képei és azok tartják felszinen. A parasztokban az új magyar élet forma legfontosabb tényezőit á a magyarság igizi arcát látom. A ne­hézkés, hallgatag, nem örökösen sopánkodó, hanem a legnehezebb megpróbáltatásokban kitartóan dol gozó magyarokat. Zaklatott életünk kérdéseire az ő é etük sem tud fele­letet adni. De bennük él kiolthatat lanul az a reménysugár, melyben mi is párásítóktól 'ávol élő, csüggedő és kétkedő polgárok megkapasz­kodhatunk. Szalay Károly Városi közgyűlés Pápa város képviselőtestülete folyó hó 16-án az lpartestü'et tanácster­mében rendkívüli közgyűlést tartóit. A közgyűlést Kerekes János pol­gármester más irányú elfoglaltsága miatt dr. Katona István főjegyző ve­zette le. A tárgysorozaton szerepel­tek a közszolgáltatásoknak, a víz- és szemétdíjaknak a felemelése, amelye­ket a képviselőtestület a polgármes­teri javaslatok szerint szavazott meg. Elhatározta a képviselőtestület két hatósági bábái állás megszervezését, hogy a város szegényebb lakossága is igénybevehesse a szülésznőket. Ugyancsak felemelte a közgyűlés a város részéről f zetendő kegydíja­kat, amelyeket most a tisztviselői fi­zetésekkel hozott kapcsolatba, hogy az ezután bekövetkező árváltozások­kal lépést tartsanak. Ugyanekkor a nyilasok álíal elhurcolt Varga Lajos itthon maradt feleségét is fceeydíjban részesíti a város; ezenfelül meg egyéb kegydíjakat is szavazott meg a köz­gyűlés és megállapította özv. Szabadi Jenőné nyugdíját. A női kereskedelmi szaktanfolyam városi keretébe vételével elhatározta a közgyűlés egy rendszeres tanerő részére az állás megszervezését. Az iparostanonciskola felügyelő­bizottságába a képviselőtestület Ke­rekes János polgármestert, Böröczky Lajost, dr. Bujdosó Ernőt, Tamás Jó­zsefet, Korcsmáros Józsefet és Haj­nóczky Ferencet küldte ki, a szo­ciálpolitikai bizottságba pedig Bácsi Sándort, dr. Edelényi Szabó Gyulát, Korcsmáros Józsefet és dr. Katona Istvánt. Harsányi József városi közgyáin részére a képviselőtestület külön mun­kadíj átalányt állapított meg, Tóth Zoltán II. o. irodasegédtisztet pedig soronkívül előléptette. A városi orvosok havi fuvarátalá­nyát felemelte a közgyűlés. A tárgysorozat letárgyalása előtt ismertetve lett a város pénzügyi, közellátási és egészségügyi helyzete, amely jelentéseket a közgyűlés tudo­másul vette. Az egé z közgyűlést tulajdonképen az unalom jellemezte, a képviselő­testület tagjai nem birták figyelmü­ket a végnélküli monoton és egyéb­ként is gyenge felolvasásokra össz­pontosítani, de szeretnénk, ha a re­ferálások hangulatosabbak lennének és alkalmasak a figyelem lekötésére. ÓRÁK, ÉBRESZTŐK, EZÜST, nyakláncok, medálok, fülbevalók '' . 1 nagy választékbari | Keresztes * mesternél ! s PÍPA, Hözép u 9. I. büi. j Nincs mas boldogulás a gazda számára, csak a TÖBBTERMELÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom