Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-11-30 / 46. szám

I!. évfolyam 4 6. szám. 1946. évi november hé 30, P O L I ETIL P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. iURDETtSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÜRÁ1«FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: A L A Y ELÖF1ZETESI D!J: Egy évre . 26 Forint Félévre 14 Forfeí Negyedévre 7 Fo*S»t és a többi mátyusföldi, csallóközi község neve maholnap oiy ismert tesz, mint a fasizmus által hírhedtté avatott helységek: Matthausen, Da«hau, Auschwitz ... Egyetlen más nemzet nem tudta úgy átmenteni Európában (a hitleri fasiszta szellemet, mint Szlovákia. Módszerei is azonosak: csendőrség, gépfegyverek, deportáltakat szállító vagonok, autók. Embereket — nemre és korra való tekintet nélkül — fogdoznak össze, kobozzák el vagyonukat s szállítják el ismeretlen rendeltetéssel, ismeretlen helyre. Szemforgató á'szenteskedéssel hirdetik magukat demokratáknak, humanistáknak s emellett a legembertelenebb eszközökkel semmisítenek meg ^mheri életeket — s közösségeket. A megsemmisítés egyetlen oka: hogy magyarnak született s annak is vallotta magát az áldozat. Mindegy, hogy munkás, paraszt vagy nadrágos; kommunista vagy pártonkívüli, zsidó vagy katolikus. Szlovákia volt Hitler ék elsőszámú csatlósa. Magyarország — Teleki kormányelnöksége mellett — ellentállott még "mindenféle német kívánságnak, amikor ők már szabad átvonulást biztosítottak a német haderőnek kelet felé. A zsidók deportálásában nagyobb szorgalmat és különb módszereket alkalmaztak, mint az SS legények. Oroszország ellen — számarányához, mérten — egy állam sem állított fegyverbe annyi katonát, mint ők. Egyszóval: igen tehetséges tanítvány volt a szlovák. Minden magyar háborús bűnös odaát. De az igazi szlovák háborúsés népei l enes bűnösök még bíróság elé sem kerülnek; az általuk képviselt s bennük megtestesült fasiszta szellem él és működik. Ma a magyarok ellen s ki tudja, ez a mohó kis újsütetű államocska hova s merre szórja majd szét mérgező szellemét s annak termékeit. A dunai megbékélés felé vezető úton komoly s igaz lépéseket tett Jugoszlávia, ezt reméljük a mostani választások után kialakuló romániai népközösségtől s elsősorban önmagunktól. Kérdés azonban, hogy ebbeni törekvésünkben alkalmas partner lehet-e a Csehszlovák állam?! Nincs bennünk sovinizmus, irredenj tizmus; mi tudjuk, hogy a történelmi | fejlődés a nagy népközösségek felé | vezet. De azt is tudjuk, hogy eb| ben a népközösségben nem lehet helyük azoknak, akik vétenek az emberi jogok ellen. Az élet törvénye rnefmásíthatatlan, ereje feltartóztathatatlan: aki alája kerül, az megsemmisül. Ki előbb, ki utóbb! t —h -i Mostohagyerek Amint már egy korábbi cikkünkben utaltunk erre, most újból megemlítjük, hogy a forintra való áttéréskor a kormány ígéretet tett, hogy az alacsonyan megállapított közalkalmazotti fizetéseket október után felülvizsgálják s emelik. Itt vagyunk december előtt s az intézkedésnek, de még a szándéknak sem látjuk a nyomát. Magyarország dolgozói között nincs ma egyetlen réteg, amely oly nyomorúságos viszonyok között tengeti életét, mint a közalkalmazottak százezres tömege. A rossz nadrág, a lyukas cipő már hozzá tartozik az életformájukhoz. A táplálkozásuk magasan az átlag alatt van. Nem szólva a munkahelyek és egyéb ehhez tartozó feltételekről. Zsúfolt, egészségtelen és fűtetlen, vagy alig fűthető helyiségekben végzik munkájukat látástól-vakulásig. S a legel gondol koztatóbb, hogy hang nélkül tűrik ezt az állapotot. A Szabad Szakszervezeteknél külön csoportjuk van. Minden más szakosztály rendszeresen tartja összejöveteleit, ahol megbeszélik gondjaikat s ezen megbeszélések során felvetődött problémák megoldására javaslatokkal fordulnak az illetékes kormányzati szervekhez. A közalkalmazottak közömbösek, nem törődnek ügyeikkel, hanem némán és szótlanul nyomorognak. Furcsa ez a jelenség és elgondolkoztató ... Ügy hiszik talán, hogy másokra tartozik az ő gondjuk?! Ne higyjék! Senki nem lesz helyettük hangadó, ha ők nem akarják megváltoztatni helyzetüket. Mi a teendő? Tessék sürgősen összeülni, megbeszélni a jogos kívánságokat, azokat egybegyűjtve az érdekképviseleten keresztül eljuttatni a kormányhoz. Nem hisszük, hogy a demokratikus Magyarország ugyanolyan mostohagyerekként kívánja tartani a közalkalmazottat, mint a régi, letűnt világ. Korunk, amely egyre-másra szolgál eredetibbnél eredetibb, újabbnál-újabb és érdekesebbnél-érdekesebb típusokkal, elénk teszi az új gazdagok jellegzetes figuráját, s tűnődve nézzük, vizsgáljuk és tetteket is várunk tőle. Társadalmi arcélét tekintve az új gazdag kialakulatlan figura, amit a kialakuló életmódja ráraggat a gazdagodó emberre. Az új gazdagok vagyonokat szereztek napjainkban; kérdezhetnénk, hogyan ? Talán azért a nemzet életében bekövetkező változás őket szólította működésnek olyan területére, amelyek miocénkor dúsan termeitek. Az új gazdag kapott valamit a nemzettől és vájjon ad-e valamit vissza? Az új gazdagnak erkölcsi adósságai vannak, kapott valamit, s azért szolgálni kell. Ha hosszú, nehéz munkával szerezte volna, amit ma birtokol — akkor is adósa a nemzetnek, vagy a népnek. Hogy hova tartozik, cselekedetéből és viselkedéséből látható. Az új gazdag hálás és jövő-menő politikai csoportok felé fordul hálával, mert úgy gondolja, hogy politikai küzdelem folytatásához biztosíthassa elnyert gazdasági szerepét. Pedig téved, ha azt gondolja, hogy az ő gazdasági szerepének a biztosítása még mindig csak politikai kérdés. Az új gazdag, aki most birtokába van a politikai akarat folytán neki juttatott politikai erőknek, nem kívánja a politikai harcok kiélezését, mert tudja: a rábízott gazdasági értékekkel dolgoznia kell. Az új gazdag akkor tesz helyesen, ha a neki juttatott lehetőségek birtokában visszaszolgálja azt', amihez könnyen jutott annak, akitői kapta; a nemzetnek, a népnek, vagy társadalomnak, amelynek akarata és jóléte szintén megkívánja a változást, mert a küzdelem és harc nem öncél, hanem valaminek az elérése, áldozott erő, ügyesség, élet és idő lázas és végzetes forgataga, de mindazt hasznosítani kell, mert nincs erősödés, nincs értelme a kifejtett erőnek s a gondolat igájába vetett életnek. Az új gazdagoknak teljesíteni kell a nemzettel, a néppel a kötelezettségüket, nem vezetheti kapzsi öncélúság a társadalom további kihasználása. Nem kívánja, hogy vagyonát dobja oda politikai, vagy társadalmi feladatok serpenyőjébe. Nem. Olyan természetes, amit az összesség érdeke kíván, mint amilyen természetesnek veszi az új gazdag életmódja változását, az összesség érdeké azt kívánja csupán, hogy új magatartásában és életmódjában valljon teherbíró képességében gazdasági áldozatokkal a nemzet, a nép megsegítésére. Új színt és tartalmat adjon a mai magyar életnek, mert minden gazdasági fellendülés mulandó, gazdagodás értelmetlen gyarapodás, ha nem követi az élet szebbé, teljesebbé és gondtalanná vállása. Az új gazdagon múlik, hogy helyettesítője akar-e lenni valaminek, vagy egy olyan kezdet, amely az örök magyar életet szebbé és jobbá akarja formálni. $&alay Kúroly. Arai 5€> fillér.