Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.
1946-10-26 / 41. szám
1946. évi október hó 26. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG ELŐFIZETÉSI Díj : Egy évre 26 Foriaí Félévre 14 Foriííi Negyedévre 7 Forint A gyakorlati gazdák már a tavasai szárazság idején, mély aggodalommal szemlélték a növényzet sinylődését. Ez az aggodalom csak fokozódott az aratás előtti időben, mert tisztán látható volt, hogy az idei termés sem váltja valóra a hozzá fűzött reményeket. Fejcsóválva olvastuk a lapokban megjelenő tudósításokat a nyár végén a terméskilátások javulásáról, amelyek már jó közepes termést ígértek. Ezek után hideg zuhanyként hathatott a I6-án megtartott járási értekezleten elhangzott főispáni kijelentés, amely közölte, hogy nincs biztosítva az ország közellátása. Szomorúan emlékezünk vissza a letűnt rendszer alatt évről-évre megismétlődő azon jelenségre, mely közvetlen aratás előtt mindig jó termést harangozott be, mert a spekulációnak ez ürügyül szolgált a mezőgazdasági termékek árának lenyomására. Ezen ; felelőtlen termésjelentések most veszélyes játékot jelentenek a tűzzel, mert a mai túlhevített politikai légkörben úgy állíthatók be a dolgok, hogy a parasztságnak telve a magtárja, gondtalanul néz a jövőbe és hideg közönnyel szemléli a többi társadalmi osztály vergődését, nélkülözését, a beszolgáltatást pedig szabotálja : tehát reakciós . . . Sajnos, a célzatos ferdítéseknek elég gyakran vagyunk szemtanúi. Felvetődik a kérdés: Mi az igazság? Mert vagy igazak voltak a (termésjelentések, de a gazdák nem tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségűknek; esetleg a leadott gabonával a hivatalosak könnyelműen gazdálkodtak, vagy pedig tényleg rossz volt a termés s akkor felelőtlenek voltak a termésjelentések. Lássuk tehát a tényleges helyzetet. Az a szomorú igazság, hogy évről-évre ismétlődő szárazságok kiégetik a rétek és lugelők nemes fűféleségeit, a vetett pillangósok pedig vagy egyáltalán nem sikerülnek, vagy pedig csak gyenge termést adnak. Megfogyatkozott állatállományunk ezért rosszul táplált, képtelen annyi trágyát adni, hogy ezzel a talaj termőerejét fenntarthassuk. A műtrágya beszerzése ma lehetetlen. Iparügyi miniszterünk tudná csak megmondani, miért nem állott eddig üzembe a Péti Nitrogéngyár, holott megindítására komoly külföldi ajánlatot kaptunk. Egy szóval, a trágyahiány szomorú tényének kivédhetetlen következménye a termés-átlagok fokozatos csökkenése. Fokozza a katasztrófát, hogy a tartós szárazság mellett -a gyenge és j kevés igaerövel nem tudjuk kellő időben elvégezni a mezőgazdasági munkákat. Traktorunk kevés, ami van, annak rendbehozatala, üzembentartása annyira költséges, hogy azt a paraszt megfizetni nem tudja. Egyéb termelő eszközeink lerongyolódtak, tönkrementek. Az egyoldalú igazságtalan árpolitika folytán az agrárotló ugy kitágult, hogy a mezőgazdaság vásárlóképessége a minimumra csökkent. Nemhogy új mezőgazdasági gépeket és eszközöket képtelen beszerezni, hanem a régiek karbantartására, javítására sincsen jövedelme. Vegyünk csak néhány példát: egy kocsi a békebeli időkben belekerült 15—20 q búzába, most 40—50 q kellene érte. Az ekének ára 3—3 5 q buza volt, most 10—12 q. Vetőgépről, vagy más mezőgazdasági gépről ne is beszéljünk, mert az álmok birodalmába tartozik. Az ekevasból máskor 12 darabot adtak 1 q búzáért, ma háromszorosába kerül. Tehát az időjárás mostohasága mellett még katasztrófálisabbá teszik a termelők helyzetét a balkezes ármegállapítások, amelyek a termelés folytonosságát akadályozzák, a parasztADY ENDRE. A HŐKÖLÉS NÉPE, Ez a hőkölő Qarcok népe S mosíi lapulása is rávall, Hogy az úri kíméletlenség Rásuf)iníoif szíjostorával. Mindig ilyen volt: apró klánok Révén minden igának barma, Sohse Qarcolt még Qarcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta. Erőt mutattak, erői látott, Vermek született, nem verőnek, Önerejét feledte mindig, Sohse szegzett erőt erőnek. Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, S ki egyszer rúgott a magyarba, Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szívét kobozzák, S Qa néhányan nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy őt pofozzák. r Csak a Csodák-Ura meglátná Végre ezt a szánalmas népei, Adna neki csak egy dárdányi, Úri kis kíméletlenségei. Hogy néhány maradi sereghajtó Törötten, fogyva azt ne vallja: , Ezért a népért úgyis mindegy, Ebsorsoi akar, hát - akarja. ság lerongyolódását pedig véglegessé teszik. A ruházati cikkek, a bakancs és csizma ára elérhetetlenül magas. Vegyünk például egy új földhözjuttatottat. Átlagosan 5—6 kat. holdat, de néha még kevesebbet kaptak s ha ezen már minden a reklámozott évelő búzát termelnék, s a termés jó átlagot adna, fz esetben kapna 60 q-ás termést. Ebből elvisz a cséplőgép 7 q-t, marad 53 q. Öttagú családot alapul véve, fejadagra kell 12'5 q, marad 40*5 q. Ha bekövetkezne az az ideális állapot, hogy a jövő évre nem kell vetőmag s az igavonó sem eszik, a búbos pedig gombnyomásra kotkodácsol s tojik, a hízott sertés ugy karácsony táján egyszerűen besétálna az ólba: szóval, ha bekövetkezne ez az eldorádói állapot éme testvérünk összbevétele 40 5 X 40 Ft = 1620 Ft lenne. Ha már felültünk a képzelet paripájára, gondoljunk egy merészet: a fináncminiszter elengedi az adót is! De arra még álmunkban se gondoljunk, hogy az ipar és kereskedelem ingyen fogja felruházni. Azért nagyon takarékosan számítva, testvérünknek a következő elengedhetetlen kiadásokkal kell számolni: férj s feleség számárá egy-egy pár bakancs 240 Ft, három gyereknek ugyancsak az, az 180 Ft, talpalás, javítás á 30 Ft, az 150 Ft, férj, feleség részére egyegy öltöny téliruha és alsó á 250 Ft, az 500 Ft, gyerekek részére á 80 Ft, az 240 Ft, összesen 1310 Ft. Miután nem remélhető, hogy tűzifával az erdei manók látják el, erre ip kell — nyolc ürméteiüjprát számolva — 320 Ft. ^ Az -ilyen nem létező állapot feltételezése mellett is már 10 Ft túlkiadása van szegény újbirtokos magyarnak, de ha még öreg szülőkről is kell gondoskodnia, a helyzete már elképzelhetetlen... Látjuk tehát, hova sodródik a jelen árviszonyok mellett az újbirtokos, de ne gondolja senki, hogy a régiek helyzete különb. Sajnos, az a rideg tény, hogy a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése után ami marad, azt elviszi az adó, a termésből a család számára nem marad semmi. A szűkös mellékbevételekből kell Ár«e& SÓ fillér.
