Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-09-14 / 35. szám

POLITIKAI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN ELÖFIZETESI DIJ : Egy évre 26 Forint Félévre ....... 14 Forint Negyedévre 7 Forint Akit már az események igazolnak... Az egész ország közvéleménye nagy megdöbbenéssel és keserű csalódással kellett, hogy tudomásul vegye azokat a ránknézve tragikus, mélyen elszomorító híreket, amelyek a párizsi békeértekezletről napnap után hozzánk elérkeztek. Erdély, a Felvidék területi, gazdasági vonatkozású ügyeivel, továbbá az ottlakó magyar véreink kitelepítéseivel kapcsolatban önkéntelenül is, a döbbenet ajkunkra forrasztja a szót, szemünkből pedig előcsalja a könynyeket és szorongó érzésünk közepette eszünkbejuttatja egyik kiváló, nagyhírű politikusunk szavait: »Önérzeles n§p, csak önérzetes népet becsülhet meg«. Fájdalmunk hevében nem akarom részleteiben ecsetelni városunk derék képviselőjének, aki országosan is közismert egyéniség, még 1946. évi február hó 8-án a nemzetgyűlés előtt a kormányprogramm vitájában elhangzott parlamenti beszédét, amely ekkép hangzik: »Tisztában vagyunk azzal, hogy követelési jogainkat a két elvesztett háborúval elvesztettük. Kötelességünk azonban, hogy a roszszul informált Európától a jól infor. máit Európához fellebbezzünk, hogy felderítsük és elmondjuk azt, hogy a kérdésnek olyatén rendezése, amint az 1919-ben és 1920-ban történt, nem helyes és nem alkalmas a dunavölgvi népek végleges békéjének helyre

r állítására«. Annak a mélyen előrelátó és a magyarság tragikumát nyilván előre megérző, kiváló politikusunknak a nemzetgyűlés előtt elhangzott egyenes, férfias beszéde azonban éppen akkor, amikor a nemzetnek, mint kifelé, mint befelé a legteljesebb egységet kellett volna megmutatni a magyar érdekeket illetően, a nemzetgyűlésben a legkülönbözőbb ellentéteket váltotta ki. Nem gondolva ugyanakkor arra, hogy a köztünk felmerülő minden legkisebb ellentétnek és legcsekélyebb mulasztásunknak is az árát, majd a Csehszlovákiából, a saját földjükről kiüldözött derék magyarjaink fogják meg. fizetni. Mert mit is mulasztottunk mi el tulajdonképpen akkor, amikor városunk képviselője felhívta az ország közvéleményének a figyelmét arra, hogy »kö'elességünk a rosszul informált Európától a jólinformált Európához fellebbeznünk«. Mindazt, amire éppen Párizsban a magyar-román határkérdés vitájában a 21 nemzet delegátusai előtt az angol delegáció képviselője is Gladwyn Jebb emlékeztetett: »hogy abban az időben, amikor a négy külügyminiszter tanácsa ebben az ügyben döntést hozott, egyik sem volt meggyőződve a magvar követelések megalapozottságáról. Éppen ezért úgy határoztak, hogy az 1938 január 1. előtti határokat kell fenntartania Az angol delegátus megnyilatkozása azt hiszem elég világosan fényt derít arra, hogy •nekünk nemcsak Párizsban kellett volna igazságainkat hangoztatni és nem csak akkor, amikor már a külügyminiszterek tanácsa befejezett tények elé állította Magyarország sorsát és 1946. évi május hó 7-én megsemmisítette a bécsi döntést, s helyre, állította az eredeti határokat, hanem már jóval előbb, a nemzetgyűlés előtt. Talán éppen 1946. évi február hó 8-án kellett volna kellő argumentumokkal alátámasztanunk, pártokra való tekintet nélkül, igazságunk helyességét és területi igényeink jogosultságát. De ugyanakkor mi történt? M.i magyarok egymás ellen torzsa'kodtunk, egymást marcangoltuk, pártpolitikát folytattunk'' ahelyett- hogv a legteljesebb egységet, mint a magyar nemzet egységes akaratát juttattuk volna méltó kifejezésre a nagy nemzetek felé igazságunk érdekében. A Párizsban most elhangzó döntések természetszerűen folyományai immár az 194Ö. évi május 7-i négy nagy külügyminiszter döntéseinek, amelyen most változtatni még delegátusaink mindent megfeszítő munkájának eredménye dacára sem voltak hajlandók az illetékesek. Ezekután világos most már az is, hogy a győzők között alig akad egy-egy megértő nemzet, akik megfelelő argumentumok hiányában magukra vállalták volna Magyarország igazságos ügyét. Mi a konkrét és határozott érvekkel meggyőző tények helyett isméle'ten abba a hibába estünk jnég Párizsban is, amelyet még időben városunk képviselője dr. Sulyok Dezső oly szépen és világosan a nemzetgyűlés előtt kifejtett. Mégpedig: >az a nép, amely saját meakulpázásának hangoztatásával rá akar licitálni a külföldről feléhangzó gyalázkodó hangokra, nem hiszem, hogy valaha is megérdemelné a vele szembenálló nemzetek megbecsülését«. (Lásd példaképen Balogh István államtitkár és Vásárhelyi Miklós újságírónkkal kapcsolatos vitát.) De nem folytatom tovább. Mindezen rövid visszapillantások után, úgy hiszem, most már eléggé világos előttünk az az út, amelyen a jövőben mindannyiunknak haladni kell. Hibáinkat, tévedéseinket és esetleges mulasztásainkat sohse igyekezzünk másokra reáhárítani és éppen azokra a személyekre ne, akik már előre meglátták azt a helyes irányt, amelyen nemzetünknek a jövőben haladnia kell és akiket már az események is igazolnak. Szerezzünk magunknak minél több őszinte jóbarátot a győztes nemzetek között, mivel egyedül maradtunk, de a barátságukat érdemeljük ki először is tettünkkel, szeretetünkkel és nyíltságunkkal. Önző érdekekért sohse pártoskodjunk, ne eresszük el egymás kezét mi magyarok, hanem minden meggyőződésünket helyezzük a pártérdekeink fölé abban a tudatban, hogy legelsősorban magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni a jövőben is. ' A mult bűnein ne rágódjunk még mindig, hanem a krisztusi megbocsátás szellemét gyakoroljuk embertársainkkal, ir.ert csak úgy a'akíthatjuk ki igazán a szebb, a boldogabb és új politikai irányelveket valló független, szabad magyar életet. A Kisgazdapárt programja Nagy Ferenc miniszterelnök az országos parasztnapokkal kapcsolatosan megtartott Kisgazdapárt nagyválasztmányi ülésén ismertette a párt új programmjának főbb alapelveit. Népünk felfogása szerint a fejlődés akkor fejlődés, ha a mi, polgári demokráciánk alapján megteremtődik a konszolidáció. Ha. az é'et minden területén helyreáll a rend, megszűnik a bizonytalanság és ha a társadalomnak nemcsak minden rétege, de minden tagja számára is világossá válnak a demokráciában elérhető lehetőségek. Legelső tétele leendő programmunknak megteremteni azt a biztonságot, amely mellett szabadon politizálhat, szabadon gyülekezhet, félelem nélkül élhet és minden dolgozó magyar nyugodtan végezhet számításokat idejét, szabadságát, gazdasági lehetőségeit illetően. A programrn leszögezi majd, hogy mi a köztársasági államformát a magyar nép végleges állami berendezkedésének tekintjük és ezen belül olyan demokráciát kíyánunk teremteni, amelyben a magyar nép minden dolgozója nyugodtan otthon érezheti magát. — Le kell szögezni, hogy Magyarország szabad és független ország és ezt jövendő magatartására nézve is mindenkor igyekszik érvényesíteni. Arra fog törekedni, hogy semmiféle idegen érdek sodrása soha többé el ne ragadja. Le fogjuk s'zögezni, hogy mi békét és barátságot keresünk mindenfelé és senkivel sem a háborúságot. — A magyar köztársaság elképzelésünk szerint a magyar polgárság belső szabadságának tiszta országa lesz. A szabadság igazi alapja az emberi szabadság, aZaz, amikor minden embernek mindaddig minden szabad, amíg az nincs a közösségnek ártalmára. i — Úgy értelmezzük a köztársaság demokratikus berendezkedését, hogv itt mindig és mindenben a nép akaratának kell dönteni. Szembefordulunk azokkal a zavartkeltő törekvésekkel, amelyek a multat próbálják visszahozni. Arra fogunk törekedni hogy népünk Európa minőségileg legmagasabb nívójú népévé váljék. — Le fogjuk szögezni a programúiban egy új magyar szociálpolitikának a szolgálatát. Meg kell szüntetni a legteljesebb mértékig azokat a differenciákat, amelyek ma Arst 30 fillér.