Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-11-10 / 2. szám

i. évfolyam 2. szám. Pápai 1945 nivember 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Hirdetéseket felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Üdvözlet az ellenfélnek! írta : Sulyok Dezső. Győztünk. Mikor ezeket a sorokat leírom, még nem tudom, milyen a százalékos arányszám, de ez talán nem is fontos. Egy-két százalék ide, vagy oda, már nem változtat a té­nyen, hogy az ország igen nagy több­sége tömör sorokban zárkózott fel mögénk, a Független Kisgazdapárt zászlói alá. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a szavazás óriási jelentőséggel bír országunk eletében. 1848 óta ez volt az eiső választás, ahoi befolyá­solástól mentesen, tisztán és szaba­don nyilvánult meg a nemzet aka­rata. A sok szoigabíróval, finánccal, csendőrrel bemocskolt valasztás után, inu&i sémii sem feküdi a magyar nép mellére és gyomrára térdelve nem úgy pofozta Ki belőle a szava­zatokat, mint ez a múltban kivétel nélkül történni szokott. És ami az első szabad választás tanulságaként mindenek előtt tollúnkra tolul: meg kell állapítanunk, hogy a magyar nép méltó és érett volt ez alkalom­mal a demokrácia nagy ajándékának elviselésére. Az a csendes nyugalom és méltóságteljes méttéktariás, ami átlengie ezen a napon a falut és várost egyaránt, arra mutat, hogy akik a múltban „sötétbe ugrásnak" minősítettek minden szabadabb vá­lasztójogi kísérletet, azok vagy nem ismerték ezt a népet, vagy jobb tudo­másuk ellenére rágalmazták meg faj­tájukat. Külsőségeiben valóban le­nyűgöző, nagyszerű és soha el nem ielejthető volt az első lépés, amit a magyarság a szabadság utján most megtett. Es a döntés belső értelme? Véle­ményünk szerint a lehető legjobb és a lehető legszabatosabban fejezi ki azt, amire ennek a nemzetnek a tör­ténelmi pillanat nagyszerűségében .szüksége van Mindenek előtt egyet. Ez a döntés nem irányul senki és semmi ellen. Nincs benn agresszió semmilyen irányban sem és nem akarja vissza­sírni a reakciós időket. Rossz szol­gálatot tesz nemzetének és egy uj katasztrófát készít, elő az, aki emö­gött a nagyszerű plebiscitum mögött sanda szándékot keres és aki nem átallja a nép fenséges döntését rút árulkodással akként feltüntetni, mint­ha annak valamilyen irányban is éle volna. Nem, erről szó sem lehet. Mi hűséggel, teljes és hátsó gondo­lat nélküli bizalommal vagyunk a nagy nemzetek minegyike iránt, akik ehhez a nagyszerű lehetőséghez, sza­bad akaratunk nyilt kimondásához segítettek bennünket. Ne akarja senki másként magyarázni az ered­ményt, mert ezzel csak saját hitvány­ságáról, a magyarság érdekeitől való vétkes elkülönüléséről és politikai éretlenségéről tesz tanúságot. Mi tudjuk, kinek mit köszönhetünk és sohasem leszünk hálátlanok azokkal szemben, kik velünk jót tettek. Hű­ség és ragaszkodás kifelé a meg­mentő kezek felé, de önálló életforma és magyararcu áilam és társadalom befelé, ez ennek a döntésnek az igazi értelme és aki mást keres mögötte, az megtagadja magyarságát. Leraktuk a fundamentumot, ame­lyen házunkat, melyet bűnös kezek romboltak le, fel akarjuk építeni. A fundamentumon azonban nem kalóz­tanyát akarunk építeni, ahonnan tá­madást vezethetünk bárki ellen is, hanem a béke templomát, a munka műhelyét, a tudomány csarnokát és a családi élet meleg fészkét. S most mindenek előtt meleg kö­szönet és hála szava szálljon az ismeretlen szavazó felé, aki a keresz­tet a nemzeti ösztön titkos erőitől vezetve tette bele az ötös kockába. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy nem minket, jelölteket választottak meg és nem valami egyéni kiválóság juttatott minket a mandátumhoz, ha­nem megválasztottak egy eszmét, mely mögött a magasba törő nem­zeti öntudat lángjait sejtik. S ezt az eszmét nem egy beszervezett és gyűlésekre parancsszóval kivezényelt, lógó orrú, önérzetében megcsúfolt tömeg valasztotta magáénak, hanem az ismeretlen falusi néni, a dologtól megkeményedett kezű földmíves, a hazája sorsát magáénak is valló munkás és a mult tanulságain józa­nul okult értelmiségi. A sok isme­retlen szavazó, akik a kikristályo­sodás törvényei szerint rakódtak le a nagy vihar után az egyetlen szi­lárd pont köré, amely körött egy uj élet megszilárdulása kezdetét veheti a nagy káosz után. Ez után pedig szálljon lovagi üd­vözlet a tegnapi ellenfelek és a mai munkatársak felé. Mibelőlünk hiány­zik a győzelem minden gőgje, mert tudjuk, hogy nem mi győztünk, ha­nem a nemzet. Tudjuk, hogy Isten a kevélyeknek ellenszegül, az alá­zatos szívűeket pedig felemeli. S ezért alázatos szíyvel, megbékélt lé­lekkel és magyar hűséggel nyujtjuk kezünket ellenfeleink felé: a harcot lezárva emelkedjék most minden kéz az újjáépítésért. Tegyünk félre min­den gyűlölködést és ellenségeskedést, tiszteljük, szeressük és segítsük meg egymást. Tudjuk, hogy győzni köny­nyű, de a győzelem gyümölcsével élni nehéz. Tudjuk, hogy mi magunk, az úgynevezett munkáspártok segít­sége nélkül nem oldhatjuk meg az utunkba torlódó nagy nehézségeket. Segítsenek nekünk, kik tegnap még szembenálitak velünk, legyenek mun­katársaink a jóban és figyelmeztes­senek minket mindannyiszor, ha úgy­látják, hogy utunk nem a lehető leg­jobb a sok rendelkezésre álló út közül. Becsületes segíteni akarás és jóakaratú, de szigorú kritika legye­nek eszközeik, melyekkel az egye­temes magyarság érdekében részt kérnek munkánkból. És mi jó és becsületes testvéreik leszünk, mert bennünk sem harag, sem dölyf, sem hasonló alantas indulatok nem vál­nak úrrá a jószándék felett. Ezért van egészen más hangja lapunknak most a győzelem után, szeretném, ha ezt a hangot a túl­oldalról hasonló hang viszonozná és a magyar a magyarral, az ugratókat, közénk éketverni akarókat kikap­csolva, önmagára találna, függetle­nül attól, hogy melyik pártban találta meg lelkiismeretének szava szerint elhelyezkedését. Küiön legyen egy szavunk a Szo­ciáldemokrata Párt felé, melyet test­vér-pártunknak tekintünk. Ha azt az együttműködést, amit 1943 nyarán elhatároztunk, valóra váltjuk, száza­dokra leraktuk hazánk jövőjének alapjait. Nincs köztünk a reáliák terén semmi különbség, az ideológiai különbségeket pedig eltesszük hol­napra, amikor az első nehézségeken már tul leszünk. Ha ezt meg tudjuk tenni, nagy szolgálatokat teszünk hazánknak, ha nem, ha egymás el­len fordítjuk fegyvereinket, mind a ketten hitványak vagyunk, akik nem érdemeljük meg, hogy az Isten napja reánk süssön. Üdvözlet a tegnapi ellenfeleknek, a mai sorstársaknak és a holnapi testvéreknek, kiket egybe forraszt soha el nem muló és mindeneken felül álló örök magyarságunk. Független Kisgazda győzelem Pápán és a járásban A községek 72.95%-a, a város 56.41 %-a nyilatkozott meg a Kisgazdapárt mellett A már hetek óta tartó lázas vá­lasztási harc egyes kisebb zavaró incidensektől eltekintve eléggé nyu­godt légkörben folyt le. Az utcák íarkáilottak az egyes pártok színes és hangulatos falragaszaitól, sőt egyes pártok a meszelőt is igénybe­vették agitációs eszközként. A közsé­gek élete is hangosabbá vált, a pártkiküldöttek nap-nap után egy­mást követve igyekeztek a falu népét a maguk oldalára állítani. A sok, szinte felesleges izgalom után elérkezett a választás napja. Kora reggeli órákban a választási bizottsági tagok elfoglalták az urnák mellett helyeiket és lassú tempóban megindult a szavazás. Az egész vá­roson nyugodtság uralkodott, a csend szinte szokatlanul nagy volt, az utcák majdnem teljesen kihaltak, csak itt-ott lehetett egy pár embert látni, kik a szavazóhelyiségek felé haladtak. A szavazók legnagyobb része rnár a délelőtti órákban le­szavazott, sok helyen már a kora délutáni órákban le lehetett volna zárni a szavazást, de a választási bizottságok betartották a törvényben előírt határidőt és 8 órakor, egy szavazókör kivételével, az összes szavazókörök lezártak. ÁRA: 60 pengő. PÁPA "Swrtmnin

Next

/
Oldalképek
Tartalom