Református nőnevelő intézet, Pápa, 1936

III. Az iskolai év története. (Igazgatói zárójelentés)

8 szállt területen élő véreinkkel, hogy erőnk és hitünk kölcsönösen még jobban támogathassák egymást. A két önképzőkör közösen rendezte az old. 6-iki emlékünnepet igen szépen. Október 31-én megültük a Reformáció emlékét. Az ünnepi előadást Bertalan Iboly vallástanárunk tartotta »Kálvin Genfben« címen. Az emelkedett hangú, tartalmas előadás még jobban feltárta azt a nehéz küzdelmet, amelyet Kálvin János kifejtett és mélyítette az iránta való csodáló tiszteletet. Dec. 6-án Ligárt Ida és Medgyasszay Ilonka bentlakó osztályfőnökök rendezték meg a Mikulási kettős ünnepet, egyiket belkörüleg., a másodikat pedig nyilvánosan, a nagyközönség számára is. A költői tartalmú darabot művészi bájjal keretezte be a tökéletes rendezés sokoldalúsága és nemcsak a közönséget ragadta el, hanem boldog sikerhez juttatta a szereplő kedves gyermeksereget is. A művészi Ízléssel és nagy fáradsággal készült színfalak Varga Gvuláné tanárunk és leánya, Lenke, II. képzős növendékünk lelkes buzgóságának köszönhetők. Ezt az ünnepélyt mindig az utolsó évfolyamok növendékei produkálják, hogy kedves emlékül vigyék magukkal az ünnepélyre való előkészülés sok-sok mozzanatát. A művészi alakítás vágya élénken él ekkor minden szereplő szívében és a legjobbra, legtökéletesebbre törekszik valamennyi. Az ilyen előkészület nemcsak azért értékes, mert a rendező tanárok művészi elgondolásait válthatja valóra, hanem azért is, mert a készülés izgalmas, de főleg örömmel teljes, gyönyörűséges ideje alatt megnyílnak még jobban és szabadabban a gyermekszívek és általa nagyon értékes nevelő mozzanatok, alkalmak adódnak. A gyönyörködtetés és a belső értékemelkedés feledhetetlen emlékeivé válnak ezek — a vezető tanárok részéről nagy és önzetlen fáradozást kívánó — ünnepélyek. Tanári karunk tagjai mégis szívesen és a legnagyobb megértéssel vállalják a munkát, mert a jó nevelő nem sajnálja a fáradságot, ha gyermekeink lelki előbbrejuttatásáról van szó. Hagyományos hűséggel ünnepeltük meg március 15-ikét is. Talán sehol sem érzik ennek a szabadságszerző szent napnak nagy nemzeti jelentőségét úgy, mint Pápán. Tengelye ez az ünnep magyar érzésünk külső megnyilvánulásának. Gyakorlós növendékeink kis szíve és melegen érző hazafisága is ünnepi kifejezésre törekszik e napon. Az V. képzős növendékek segítségével már hetekkel előbb készülnek szavalatra, énekre és áhítattal hallgatják a beszédet, amelyet a leendő tanítónénik egyike tart előttük. Nyilvános ünnepélyünkön ez alkalommal Kőrös Ilona polg. isk. tanár tartott a 100 éves Szózatról előadást. Mélyenjáró gondolatokkal emelte ki eme nemzeti imádságunk korszakalkotó és a magyar jövendő végtelenjébe ívelő prófétai jelentőségét. Február—március hónapokban folyt a külön mozgásművé-