Református nőnevelő intézet, Pápa, 1936

III. Az iskolai év története. (Igazgatói zárójelentés)

12 i élet példáját, mindazt, ami a kicsiny kezdetet a segítő irányítás éltető tüzével nagy és nemesen lobogó lánggá 'hevítheti. Vigyük tetteinken keresztül a gyermek elé saját életünk állandó és igazságos bírálatát, a naponként megújuló friss, lankadatlan munkakészséget. Ne gondolja senki, hogy ennek a nevelői munkának végzéséhez külön felkészültség kell. Az nem kell! De egy feltétlenül szükséges! Kell hozzá az a jóakarat, amely önmagát adja oda lépcsőül a jövő nemzedéknek, hogy beteljesedjék a költő nemzetfejlesztő óhaja: Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt! Ha ezzel a gondolattal eltelve munkálkodunk, akkor teljesítettük kötelességünket, betöltöttük hivatásunkat, legyen a nevünk: gyermek, szülő; nevelő, társadalom, vagy egyszerűen csak ember, >egy a sok közül. Ha így élünk, rajtunk lesz Isten áldása és akkor előbb-utóbb elkövetkezik az, amire mindannyian úgy vágyakozunk: mienk lesz a boldog magyar jövendő.