Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

Kossuth Lajosról (Marczéllyné Csekey Jolán előadása)

8 vidékeiről beérkezett hírek alapján. Az olvasó megdöbben, egyre többen lesznek az olvasók között, akik belátják, hogy az ország helyzete így tarthatatlan. Hiába rakják dísznövénnyel téli cseréppel az udvart, nem igazi kert az, ha nem törik fel az ugart és nem a föld termi a növényzetet. (Zarek.) Alulról, a jogtalan tömegek fölemelésével kell megkezdeni a reformokat. A Pesti Hirlap olvasói megtudták: Még mindig alkalmaznak botbüntetést! — Rettenetes a hiány kórházakban! — kihallgattatlanul pusztulnak el a rabok a börtönökben! — »a dolgozó néposztályok nevelése, a nemzeti jólét lényeges alapfeltétele túlságosan elhanyagoltatott!« »Az emberiség isteni eredetébe vetett hittel apellál a kiváltságos nemességre, hogy mondjon le önzéséről és szűkkeblűségéről, álljon a nemzet élére és hordozza elől a jogegyenlőség és alkotmányos haladás zászlóját.« Emeljék fel a jogtalanokat, legyen meg a testvéri közösség, az egységes szabad nemzet. Kossuth álláspontját már a Pesti Hirlap első számában "kifejtette. »Sem a hatalmasok zordon tekintete, sem polgártársaim heve meg nem fog ingatni.« — írja. A Pesti Hirlap előfizetőinek száma 5000-re emelkedett, ez több volt, mint az akkor megjelent többi újságé együttvéve. Alig tizesztendei munka áll az újságíró Kossuth mögött. Eddig még a szónok hatalmával nem sokszor lelkesíthetett, nem sokszor hathatott hallgatóira. S a 40-es évek elején már az ország Kossuth mögé áll. Ennek az a magyarázata, hogy a magyar társadalmi helyzet helyes felismerésével Kossuth azoknak akar jogot, szabadságot, akik legjobban érezték ennek .hiányát s akik mégis az ország zömét alkották: a szegény nemességnek. Az európai országok között aránylag hazánkban volt a nemesség száma a legnagyobb. A reformkorban azonban a köznemesség nagy része már elszegényedett. A köznemesség ősi foglalkozása a földmívelés, de az ősi birtok az örökösök között mindig kevesebbre osztódott, alig lehetett megélni belőle. Sok ilyen elszegényedett »bocskoros nemes« a városokban "keresett megélhetést, mint a török időkben, vagy földesurak birtokain gazdálkodott, akárcsak a jobbágyok. Életmódjukban lesülyedtek a jobbágyok közé, de nemesi származásukat nem felejtették el. Áhol ilyerf szegény nemesség élt, városokban a polgárság vezetőivé lett, a jobbágyokat pedig, köztük élve, erkölcsileg emelték. Megmutatták, hogy az alsóbb társadalmi osztályok vezetésére alkalmasak, Mégis az 1825-i országgyűlésen a kormány és főnemesség igen keményen sújtotta, a jobbágyénál is rosszabb sorsba döntötte őket. Ugyanis azt határozták, hogy az úgynevezett jobbágytelkes nemesség is fizessen állami hadi adót. A köznemesség

1 az alsó táblán védte őket, de a felső tábla döntött. Nem csoda, ha ez a nemesség elkeseredett, mert állami adót fizet, viseli a jobbágyi terheket, mint nemesnek, részt kell vennie a nemesi felkelésben is, de az úrbéri rendelet őket nem védi a földesurak önkényétől. Ez az osztály, amely legtöbbet veszített, várja leginkább sorsa