Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

III. Az iskolai év története

17 tartottuk meg, és örömmel állapítottuk meg, hogy a haladás a zeneművelés terén is igen szép. A tanulmányi felüggyeletet mind egyházi főhatóságunk, mind az államkormány gyakorolta és megállapítást nyert, hogy az intézetben igen értékes és céltudatos, Istenre támaszkodó, nemzetépítő munka folyik. Hogy az intézet tanári kara és növendékei ilyen munkára képesek lehetnek, azt földi gondviselőink közül első sorban főtiszteletű Püspök úr fáradhatatlan és mindenre kiterjedő gondoskodásának köszönhetjük, mert ő nem sajnál semmi munkát elvégezni, semmi fáradságot kifejteni, ha arról van szó, hogy előmozdíthatja az intézet fejlődését és boldogulását. Hálás köszönetünknek iránta való kifejezése mellett kérjük buzgón a Mindenhatót, tartsa meg, acélozza meg Főpásztorunlc erejét, egészségét, hogy intézetfejlesztő nemes törekvéseit megvalósíthassa és lássa ez intézetnek, amelyen lelke egész szeretetével csügg, virágzását es boldogulását. Rövid vonásokkal igyekeztem vázolni a lefolyt év történetét. Teljes erővel kivánta szolgálni az intézet tanári kara Istent, a hazát, és az emberiség szent ügyét. Ha sikerült jó munkát végeznünk, nem a mienk az érdem, hanem a Mindenható jó Istené, aki adott nekünk erőt és akaratot arra, hogy hivatásunkat betölthessük és az ő dicsőségét a gondjainkra bizott gyermekek lelkének kiművelése által munkálhassuk.