Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

III. Az iskolai év története

16 főiskolai gondnok, Török István th. t., Nagy Gábor gimn. vallástanár és Pentz Ilonka tanárunk voltak szivesek vallástanárainknak segítségére lenni. Fogadják hálás köszönetünket. Május 12-én tartottuk tornaünnepélyünket a gimnáziummal közösen. A minden részletében kifogástalanül sikérült ünnepély — amely ma már elvárt tartozéka Pápa város tavaszi életének — azt a fáradhatatlan, minden részletre kiterjedő gondosságot és tudást dicséri, amellyel Gölöncsér J., Ligárt I. és Medgyasszay Ilonka tanáraink a tanítás nehéz munkáját végzik ügy, hogy az előkészület egyéb dolgaik pontos elvégzésétől a növendékeket nem vonja el. Külön köszönetet kell mondanom V. Horváth Irén kézimunka tanárnőnek is, aki hosszú hetek fáradságos munkájával szabta és próbálta ki soron kívül polgárista leánykáink! tiroli kedves ruhácskáját. A tornaünnepélyünkre vonultunk ki először új ünnepi selyemzászlónk alatt. Tervezése P. Ábrahám Dezsőné országosan ismert művésznő nemes Ízlését dicséri. Zászlónk jelmondata: Az Isten a mi reménységünk, oltalmunk és erősségünk. Ha ezt a jelmondatot minden növendékünk az élő hit erejével vési szivébe is, akkor életünk kősziklára épített erős vár lesz, amelyben Isten békéje lakozik. Az ünnepi alkalmak kiemelkedő mozzanatai az iskolai életnek, de ünnepnapok nem lehetnének, ha a hétköznapok fáradságos munkája elő nem készítené az ünnepi megnyilvánulásokhoz szükséges készségeket, lelki erőket. A hétköznapok az igazi ünnepnapok, a munkalehetőség örömnapjai, ők jelentik igazán az életet. A hétköznapok minemüségétől függ a lélek nyugalma; az előrehaladás, a kenyér, magához az élethez való jog. Isten iránt való hálás szívvel és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy a munka mezején is a legjobb igyekezettel fáradozott az intézet tanári kara azon, hogy minden növendékünk kifejthesse képességeit és elérhesse azt, amiért szülei az intézetbe küldötték. A talentumok nem adatnak egyenlő mértékben, de nem is az a tanúló kedves Isten előtt, aki mennyiségileg sokat szerzett, hanem az, aki a neki a'dott talentumokat sokszorozta meg. Kedves Leányaink, csak az lehet közületek igazán boldog és elégedett, aki nem vetheti önmaga szemére, hogy képességeit elhanyagolta, hanem érzi és tudja, hogy erejének teljes és örömteljes kifejtésével sokszorozta meg az égi ajándékot. És itt nemcsak a tudásmennyiségre gondolok, hanem minden erényre, amely alkotó eleme annak a fehér virágnak, amelyre az évmegnyitón Főpásztorunk figyelmeteket irányította. A művészi és gyakorlati nevelés ágaira is kiterjesztettük gondunkat. A rajz és kézimunka terén hathatósan ápoltuk a magyar népművészet iránt való lelkesedést. V. Horváth Irén kézimunka tanárnő vezetése mellett tervezett és készített ruhákról képen mutatunk be néhányat. A zenevizsggát 11-én délelőtt