Református nőnevelő intézet, Pápa, 1934

III. Az iskolai év története

14 gondozni és épen tartani a növendékek lelkében a család iránt való szeretet érzelmét. Nincs szomorúbb látvány, mint a nőnek a családi élettől való rideg elfordulása. Az a nő, ki szülei, testvérei, rokonai iránt való 'meleg együttérzését elvesztette, vagy magától önző lélekkel eldobta, megölte, betegség a nemzet eletében s balsorsa önmagának. Éppen ezért, mivel a családias érzelem nemzetfenntartó erő, intézetünk minden alkalmat megragad arra, legyen az hétköznapok előirt munkájának, vagy a rendkívüli alkalmaknak lehetősége, hogy leányainkat női hivatásuk nemes betöltésére minél jobban előkészítse. Vannak sokan, kik az iskolában csak ismeretszerző intézményt, vagy kenyérkereseti lehetőségek megszerzésének eszközét látják s így fogják fel pl. a mi iskolánk felső tagozatának, a tanítónőképzőnek feladatát is. Nem látják meg és nem gondolnak arra, milyen értéket jelent önmagában is, mint lélekművelő erő egy olyan nevelési programm, melynek központi gondolata a gyermek s annak testi és lelki fejlődése, egész csodálatos élete. A tanítónői hivatásra való előkészülés a másokért való felelősség gondolatát korán előtérbe helyezi és vezéresszmévé teszi. Ha »Magyar nőnek születni nagy és szép gondolat«, magyar tanítónővé lenni nemzetéptíő, Istenhez vezető cselekvő akarat, komoly és szent hivatás. És e hivatás nem kevésbbé komoly és nem kevésbbé szent, ha a tanítónő nem hivatalos állásban működik, hanem az édes anya szerepét tölti be, vagy más hivatáskörben dolgozik. Éppen ezért nem tartom veszedelmesnek, ha minél többen szerzik meg a tanítónői diplomát. Az oklevél, az állásnélküliség csak akkor baj és akkor szerencsétlenség, ha az öklevél tulajdonosa élethivatását azzal elhatárolja a tanítói pálya aránylag szűk körére és más állásba elhelyezkedni nem akar és nem tud. Az oklevél ne legyen elkülönítő ok, de legyen alap és készség az élet bármilyen körülménye "között végzendő jobb minőségű /munkára, legyen nemes eszköz az intelligens, kiművelt lélek munkaszeretetének megnyilatkozására. Erre a magasztos felfogásra akarja ránevelni az intézet növendékeit, ennek a gondolatnak megértéséhez, valóraváltásához kérjük a mélyen tisztelt szülők segítő munkáját is. A végére ért iskolai éven áttekintve, annak főbb mozzanataira a következőkben mutatok rá. Az iskolai évet szeptember 8-án templomi istentisztelettel kezdettük meg. Varga Gyula vallástanár buzgó imában kérte a jó Isten áldását munkánkra. Az évejt Vargha Kálmán főiskolai gondnok úr nyitotta meg. Ez ünnepi alkalmat ragadtuk meg arra is, hogy az intézet növendékei búcsút vehessenek a szünidő elején nyugalmazott dr. Kőrös Endre főigazgatótól, aki negyedszázadnál tovább állott az intézet élén s aki hithűséggel, lángoló Itazjaszeretettel és édes atyai jóindulatának meleg érzelmeivel vezette növendékeit, egyengetvén számukra az eszmények felé vezető utat, hogy megvalósíthassák éle-