Református nőnevelő intézet, Pápa, 1934

III. Az iskolai év története

III. Az iskolai év története. Az iskolai év végén az érzelmek sokszínű raja úgy borítja el tanítványnak, tanárnak és szülőnek lelkét, mint a napfényben fürdő tenger vizét a. rejtelmes erőktől mozgatott fehértaraju, békés hullámok sokasága. E kedély-hullámzás azonban nem játszi enyelgés, mert nagy dolgok következményei a lelkünket betöltő érzelmek. A mindnyájunkat legközelebbről érintő dolgokról volt szó a lefolyt iskolai évben is: gyermeki lelkeket formált, Isten képének jobb és teljesebb kiábrázolására használta fel eszközeit a tervszerű, tiszta, önzetlen jóakarat. Hogyne zúgna át lelkűnkön az érzelmek áradata, mikor a munka végére érve a nyugodt öntudat, a világos és igazságos bírálat tisztán látó szemével szemléljük, vájjon a gondjainkra bízott gyermeki lelkek fejlődése megfelel-e várakozásunknak, igazolja-e az alapot, melyre reménységünket helyeztük és elértük-e a célt, megoldottuk-e a kitűzött feladatot? Feleletet kapnunk nehéz, mert minden iskolai év részletmunka lehet csak, az általunk végzett lélekfejlesztést a külső körülmények is, de legjobban maga a formálandó anyag, a gyermek lelke alakítja, fejleszti tovább. A gyermek átveszi az iskola kezéből a művészi alkotás eszközeit és önlelke rejtett goridolataival, maga alakítja lelkét örömökön, szenvedéseken, biztató és elcsüggesztő tapasztalatokon keresztül. A lélekből feltörő hajlamokon, a csábító alkalmakon, a jó számtalan és hatalmas ellenségein csak saját erejével lehet úrrá! "Mienk a példa, a vezetés, de a jobbra törő lelkeket a küzdelmektől, a jobbra törekvés nyomán támadó, az önnevelést kisérő sebektől, csalódásoktól nem menthetjük meg, de ez nem is lehet célunk, mert az önfegyelmezéssel együttjáró töredelemre szükség van. E töredelem nélkül nincsen égi kegyelem, nincsen igazi fejlődés, nem lehet léleknyugalom és nem lehet Istenhez szárnyalás sem. Ha tanítványaink lelki fejlődésünknek, önnevelésünknek ezeket a hathatós eszközeit megismerték és megszerezték az iskolában s a nevelő példa nyomán maguk is alkotnak új és új formáló tényezőket, akkor iskolánk megfelelt ez évi feladatának is, s bár egészen kész mű nem került ki kezünk alól, mégis derűs bizalommal, szilárd hittel bocsáthatjuk útjokra e mostani év végén is tanítványainkat, mert elnyerték az intézetben a továbbfejlődés nemes eszközeit.