Református nőnevelő intézet, Pápa, 1930

I. Csekey Jolán: Március 15-én

4 dés keserűen, bánatosán, de mindig nlagyarázatkérdően hangzik, sokszor némán, csak a szemekből irányul felénk. Miért? Hiszen mintha csak tegnap lett volna. Itt is szabadság honolt, magyar szabadság. Itt is meggyújtották az emlékezés fáklyáját és büszke, lelkes magyar szivvel indultak ünnepelni március 15.-ét. Nem volt ennél nagyobb ünnep! A kertek alól már ibolyaillatot hozott a szél. A falu felsepert utcáján vasárnapi ruhás gyerekek siettek az iskolába. A kapukban is fekete ünneplős asszonyok, férfiak. Iskolából, otthonokból megindult a falu ünnepelni a „nagy domb" felé. „Nagy domb" a neve az ősi földvárnak, amelyet Anonymus szerint a honfoglaláskor Huba fővezérlete alatt Zuard és Kadosa foglaltak el, ők nevezték el e helyet Váradnak. Itt várták meg Bors vezért, akire Árpád fejedelem e vidék gondozását bizta. Ez a földvár a határ legmagasabban fekvő része. Ide zarándokolnak az ősi rögökhöz, melyeket magyar kar szerzett, magyar kar védett és tartott meg ezer esztendőn át. Ez a tudat oltotta a népbe a magyar önérzetet, büszkeséget. Ez látszik az ünnepre összesereglők arcán, magatartásán. Amerre a szem lát, áldott magyar rónaság. Oda kéklik a távolból a hölvényi kis erdő, mögötte búzatermős, részben kis erdővel borított dombsor tövében Nagysalló község. A környék minden embere még az öregek elbeszéléséből tudja, miért nevezetes az a hely. Amikor a szabadság emlékünnepét tartják, lehetne-e lelkesítőbb, szivükhöz közelebb állóbb tárgyat találni, mint felidézni a szabadság megvédéséért folytatott harc egyik legvéresebb ütközetének, a nagysallói csatának történetét. Erre emlékeznek hát most is. 1849 április 19 volt. A diadalmas isaszegi és váci csaták után a magyar honvédség Komárom felszabadítására indul. Léván táborozott a győzelmes honvédsereg Görgei fővezérrel, innen indultak át a Garamon április 18.-án. Két honvédhadtest, az I. Klapka György vezetésével és a III. Damjanich parancsnoksága alatt, Lévától feljebb, a Kiskálnán vert hidon vonul át a Garam innenső partjára; a harmadik, a VII. hadtest lejebb akar átkelni, Zsemléméi. Ide látszik az endrédi út, ezen húzódik lefelé a honvédség I. és III. hadteste, elől Klapka tábornokkal. 19.-én reggel 8 órára érnek Hölvénybe. Tovább nem juthatnak, mert Hölvényen túl, a nagysallói dombokon és bent a faluban közel 22 ezer osztrákból álló sereg Wohlgemuth tábornok vezetésével várja, lesi a honvédeket, hogy megakadályozza Komárom felmentését. „A nagysallói dombok tele ágyúval, a falu ezer meg ezer katonával." De a honvédség vezére, Klapka György, nem hátrál meg most sem. Értesíti Damjanichot, aki utána jött, meg Gáspár Andrást, ki a Zsemléméi vert hidon vezeti át a honvédség VII. hadtestét és 9 órakor Klapka megkezdi a támadást. Közben megérkezik Damjanich is, most már megindul a küzdelem életre-halálra. Szuronnyal a kézben rohamoz a honvédség be a faluba, hol minden utca, minden udvar és ház csatatér, mindet külön kell elfoglalniok. A dombokról pattog le a gránát, ez se riasztja meg a magyart. Háromszor intéz a nagyobb és kedvezőbb