Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

20 Ez a fiatalos, lelkes hév a március történelmi és költői emlékeiben a magyarázata annak is, hogy ez az ünnep az ifjúság lelkéhez különösen közel áll. A március költészete: —• az ifjúság költészete, a szónak legnemesebb értelmében. Minden nemzedék tud lelkesedni és kell is, hogy tudjon, azokért az eszmékért, amelyeket ez a nap képvisel. Mindnyájunknak, mindig üzen valamit a márciusi lélek, de különösképen az ifjúságnak azt: hogy a márciusi napoknak a költészetben tükröződő eszményi vonásait, a tisztaságnak, a szabadságnak, a fiatalos, tetterős lelkesedésnek, de különösen a munkás hazaszeretetnek lelkét őrizzük és fejlesszük magunkban, hogy édes hazánknak valóban hasznára és javára lehessünk. A haza érdekeit pedig mindenki szolgálhatja, felnőtt és iskolás gyermek egyaránt, kötelességeinek hű teljesítése útján, amint Széchenyi is megmondta: „Mindenki, bármily alacsony helyzetű legyen is, növelheti nemzetének erejét, saját helyének tökéletes betöltése által." Az igazi hazaszeretet nemcsak nagy hőstettekben nyilvánulhat, hiszen ilyent nem is mindenkinek van alkalma végrehajtani — hanem apróságokban is. A mi számunkra az igazi hazaszeretet a kötelességek, a munka szeretetét kell, hogy jelentse, A március 15-ike ünneplésének eredménye az legyen ma a lelketekben, kedves tanítványaim, hogy fogadjátok meg magatokban: a hazát ezentúl úgy fogjátok szeretni, hogy munkás életeket ajánljátok fel neki. Hallgassátok meg, amit a költő üzen: Szeresd hazádat! Óh, szeresd Ne csak szóval, de tettel: Büszkén és bátran emlegesd, Hogy épül, nem veszett el. Egy szív, egy lélek hassa át, Aki a föld szülötte, Hogy nagynak lássák a hazát A népek mindörökre. Pentz Ilona.