Református nőnevelő intézet, Pápa, 1927

I. Az intézet halottai

6 hosszú szekérsora követte a gyászkocsit, melynek első koszorúja volt a pápai református nönevelő-intézet koszorúja. Még fele úton sem voltunk, mikor szakadni kezdett az eső. Munkács város határában sok virággal, kedves ismerősei várták, élükön a munkácsi róm. kath. esperessel. Ugyanúgy, igen sokan várták a temetőben felekezeti és társadalmi osztálykülönbség nélkül. Ott voltak a munkácsi régi magyar főgimnázium volt tanári karának még ittlévő tagjai, a magyar ég összeroppanása utáni első években zugiskolákban tanított tanítványaink. A temetőben hirtelen megállott az eső. A sírt nagy tömegben állották körül a Munkácstól 3 km.-re levő temetőben a Munkácsról kijött ismerősök és jóbarátok. E szomorú alkalommal ismét együtt volt a munkácsi magyarság: keresztények és nem keresztények. A részvét ez impozáns és szinte egészséget veszélyeztető megnyilatkozása igen jól esett. Minden úgy történt, ahogy ő rendelkezett. A sirba Főigazgató Úrék koszorúját helyeztük el." Egynek nem adatván, anyja levél soknak, Kik hült poraidban is áldani fognak, Senki vigasz nélkül nem íorga körülted, Ahol egy könny csillant, te azt letörülted. (Arany.) | KRISTÓFFY GYULA j Ugyancsak még a múlt szünidő folyamán élete és munkássága teljében Budapesten, hol bajára gyógyulást ment keresni, elhunyt Kristóffy Gyula úr, a kerület és főiskola gazdasági tanács elnöke. Váratlan halála súlyos veszteségként sújtotta intézetünket. Kristóffy Gyula ugyanis majdnem husz esztendeje állott szoros összefüggésben az intézettel, előbb mint a kerület mérnöke, utóbb mint a gazdasági tanács alelnöke, illetve elnöke. Kerületi mérnöki minőségében ő volt lelkiismeretes, gondos ellenőre az 1912. évben végbement utolsó nagy építkezésnek, melynek intézetünk mai alakját és berendezését köszönhette. A később végbement kisebb átalakítások is mindig az ő szakértő tanácsa szerint történtek meg. Gazdasági tanácselnöki állását a legválságosabb viszonyok között foglalta el. Abban, hogy a pénzromlás éveinek súlyos korszakán becsülettel átvergődtünk és akkor és később is mindennel el volt látva az intézet, jelentékeny része volt az ő éber gondjának, megértő, jóindulatú eljárásának. Intézetünk igaz barátját vesztette el benne, akiben megihletődött lélekkel gyászoljuk a munka emberét, az egyházi és világi közügyek puritán jellemű önzetlen harcosát. Áldás emlékére!