Református nőnevelő intézet, Pápa, 1927

I. Az intézet halottai

I. Az intézet veszteségei. Az 1927—28. iskolai év folyamán nőnevelő-intézetünket két volt tanárának, gazdasági tanácselnökének és evangélikus vallástanárának elhunytával súlyos veszteségek érték. Szeretett halottaink iránt itt következő sorainkban kívánjuk hálás és kegyeletes megemlékezésünk adóját leróni. R. VOZÁRY ERZSÉBET 1878—1927. Egy esztendeje lesz ide s tova, hogy halálának szomorú hire a megszállt Felvidékről hozzánk elérkezett. Későn ahhoz, hogy róla múlt évi Értesítőnkben megemlékezhessünk, de korábban, sokkal korábban annál, hogy sem vártuk volna. Hisz akkor még egy éve sem telt el annak, hogy megvált az intézettől, hogy pihenni ment áldott szülőföldjére, metyet ma, mikor idegen járom alatt nyög, még hívebben, még odaadóbban szeretett. Mikor távozott, abban a bizó hitben voltunk, hogy a nyugalom, a szerető rokoni .környezet, a honi levegő még nagyon sokáig megtartja őt a magyar kultúra számára, melyért az iskolán kivül és ellenséges viszonyok között sem szűnt meg sohasem dolgozni. Ő maga is édes reménységgel igérte, hogy nyaranta el-elnéz majd hozzánk és üdülve fáink zöldje alatt, felújíthatja itteni munkásságának szép emlékeit. De ember tervez, Isten végez. Vozáry Erzsébetnek csak rövid pihenés adatott e földön. Egy évvel nyugalomba vonulása után meg kellett neki térnie örök pihenőre, mindazok őszinte szomorúságára, akiknek szivéhez közel állott s akik, míg dobogni meg nem szűnt, közel álltak az ő szivéhez. Pedig ezeknek a száma igen nagy. Vozáry Erzsébet abból a tanári fajtából való volt, amelynek megadatott az a képesség, hogy egyénileg, személy szerint lekösse és akkor is a saját bűvkörében tartsa tanítványait, mikor azok már régen kikerültek az iskola padjaiból. Az állandó összeköttetést nem szűnt meg levelezés útján fenntartani velük s így százakra és százakra ma is fennálló eleven kapocs fájdalmas kettészakadását jelentette korai távozása. í*