Református nőnevelő intézet, Pápa, 1926

IV. Veszteségeink

IV. Veszteségeink. Fájó érzéssel, mély megilletődéssel emlékezünk meg e helyen azokról a súlyos veszteségekről, melyek intézetünket a lefolyt iskolai évben gyászba borították. Elvesztettük ez év április 23-án váratlan hirtelenséggel volt lelkes vallástanárunkat, későbbi főiskolai gondnokunkat, a pápai gyülekezet ékesszavu esperes-lelkészét, Kis József urat. Kis Józsefet erős és belsőséges szálak kapcsolták intézetünkhöz. Ott volt annak bölcsőjénél, amikor önkéntes áldozatkészséggel állította munkaerejét az intézet szolgálatába. 1901-től kezdve 1914-ig, tehát 14 éven keresztül végezte növendékeink vallásoktatását, vezette konfirmációi előkészületeiket, tanította őket erős hitbeli meggyőződéssel, olthatatlan tiszta lángot gyújtván fel sziveikben. Kis József szerette növendékeinket s azok viszont szerették őt. Tárgyáért rajongott s tanítványait is annak rajongójává tette. Mikor 1925-ben a főiskolai gondnoki székbe hivatott el, amekkora volt örömünk előmenetelén, annyira sajnáltuk, hogy leányaink közvetlen vallásos vezetését kezéből kiadta. Vigaszunk csak az maradt, hogy hétről-hétre a templomba az ő prédikációi meghallgatására viliettük el növendékeinket mindaddig, mig egyszer csak szózatos ajka elnémult s számunkra örökségül csupán az intézetünknek juttatott lelki kincsek maradtak meg s még egy, annak a nagy eszmének valóraváltásán közremunkálkodni, aminek két évtized óta legtöbb idejét és erejét szentelte: az új pápai templom felépítésén! Elvesztettük a folyó év április 27-én örökös tiszteletbeli világi gondnokunkat, Darányi Ignác urat. Szomorú eltávozásával református anyaszentegyházunk egyik első világi vezérét, a magyar haza egyik leghívebb fiát, munkás termő korszakának egyik legnagyobb teremtő elméjét, a magyarság igaz apostolát siratta fájdalmasan. Intézetünk fennállásának első éveiben közvetlenül érezte egyéniségének varázsát és hatását, de rokcnszenves, nemes érdeklődését a legutolsó időkig sem vonta meg tőlünk.