Református nőnevelő intézet, Pápa, 1921

Az iskolai év története. Nőnevelő-intézetünk a lefolyt 1921—22. iskolai évben is iparkodott megfelelni annak a hivatásnak, amelyre rendeltetett. A nagy Drkán, mely végigsöpört az egész világon s melynek pusztító hatása még mindig érezteti következményeit állandó forrongásokban, kétszeres, százszoros kötelességünkké tette, hogy épen azokat a célokat, melyek szolgálatában az ősök nemes áldozatkészsége intézetünket életre hivta, még mélyebb meggyőződéssel, nagyobb lelkesedéssel, fokozottabb buzgalommal szolgáljuk, mint tettük azt a múltban, a békesség boldog napjaiban. Hit és haza voltak irányító csillagai tanító- és nevelőmunkánknak s a tudást fegyvernek tartottuk csupán, mellyel felvértezve, az élet viszontagságainak elviselésére edzettebbé téve növendékeinket, hitükben is erősebbekké, hazaszeretetükben szilárdabbakká váljanak. Gondviselő Istenünk kegyelme megengedte, hogy ez idei iskolai évünkben munkánk csendes és rendes folyását semminemű zavaró körülmény nem gátolta meg. Az intézetünket fenntartó dunántúli református egyházkerület áldozatkészsége s a kerület élén álló Németh István püspök úr mindenre kiterjedő, atyai bölcs gondoskodása lehetővé tette, hogy az anyagiak terén nehéz bajokkal küzdő intézetünk minden válságot nemcsak baj nélkül kiállott, de további sorsa elé is bizakodó reménnyel nézhet. Hogy ez így történhetett, jelentékeny érdemük van abban külföldi hitsorsosainknak, első sorban a holland reformátusoknak, kiknek körében dr. Antal Géza egyházkerületi főjegyzőnk soha meg nem hálálható jósággal karolta fel a trianoni gyilkos döfése miatt kinos sebtől vérző hazánk és vele együtt szenvedő kulturális intézményeink szent ügyét. Bizunk Istenben, hogy a jövőben, ha újabb nehéz megpróbáltatás nem zúdul reánk, teljesen talpraállva magunk erejéből is meg tudunk élni, de külföldi hitsorsosaink — a hollandusokon kivül a skótok és amerikaiak is szeretettel gondoltak reánk — szerető segítségére mindenkor szívbéli hálával fogunk akkor is visszaemlékezni... Beiratkozások. Az 1921—22. iskolai évre szóló beiratkozásokat szeptember hó 5—7. napjain tartottuk meg. Ezt megelőzőleg szeptember 1. és 2. napján osztályképesítő, 2. és 3. napján pedig polgári magánvizsgálatok voltak. A beiratkozások eredménye a képző létszámának fokozatos csökkenését s a polgári létszámának állandó emelkedését mutatta. A képzőre vonatkozólag ez a jelenség országosnak mondható. A mai nehéz körülmények között igen kevés szülő szánhatja el magát arra, hogy hat éven át taníttassa