Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 4 — ( hivatás teljességéhez tartozik, hogy egyéni élemények szűkebb köréből kibontakozva, az egyetemes nemzetinek legyen tolmácsolója. Ezért van az, hogy minden kornak megvan a maga nemzeti költője. Költő, aki hangot tud adni annak, ami milliók lelkét eltölti, aki egy nemzet szivéből tud szólani egy nemzet szivéhez, akinek dalában megnemesül a közös érzelem s a közösség tulajdonává válik az egyéni eszme. Mikor százados álmából ébredni kezdett a magyarság, mikor pirulva a múltért, érdemesnek kezdett mutatkozni a jövőre, mikor a meddő szavak helyébe termékeny tettek látszottak következni, akkor ébresztő harsona gyanánt felzengett Vörösmarty éneke. Nemzeti küldetést töltött be az ének, a nemzet feltörő reményének költője Vörösmarty. Mikor a nemzetre váró nagy munkának elvégzésére keveseknek látszottak azok, kiknek eddig egyedül volt joguk dolgozni és henyélni egyaránt, mikor azok is odakivánkoztak a nemzet sorsának intézéséhez, akik eddig, „bár nagy erőt éreztek mind a két karukban", kénytelenek voltak azt elvesztegetni „szérűn és malomban", akkor a minden erénnyel ékes, hűséges, becsületes magyar nép dalnokaként fellépett Arany. Nemzeti hivatása csak a nemzet halálával érhetne véget, a nemzet munkás erejének dalnoka Arany. Mikor a munkát, min a nemzet legjobbjai fáradoztak, megsemmisíteni akarták szentségtelen kezek, mikor szilaj önérzettel szálltak sikra a szabadságért szabad országnak felszabadult fiai, mikor a hazaszeretet forró mámora édessé tette a keserű halált, akkor a vihar orgonájaként zúgott végig e földön Petőfi éneke. Zúgott és elzúgott, a nemzet szárnyaló lelkesedésének babéros énekese Petőfi. S mikor egy rettenetes katasztrófa megsemmisíteni látszott mindazt, amiért valaha élni és küzdeni volt érdemes, mikor a nem zet a szörnyű csapás iszonyában megdermedett, mikor a szó, a könny, a nyögés sem volt szabad, mikor vonagló tagok néma jeleivel értették meg egymást az emberek, akkor a némaság jelbeszédével megszólalt a nemzet lelke Tompában. A nemzet törhetlen hitének dalnoka ő, vigasztalója, bátorítója a gyász, a szomorúság két sivár évtizedén keresztül. Jelenünk és multunk egyező tanúsága teszi igyen méltóvá, hogy kegyelettel áldozzunk születése századik évfordulóján Tompa Mihály halhatatlan emlékének. Az idő szelleme int bennünket arra,