Református nőnevelő intézet, Pápa, 1914

I. A nőnevelő-intézet az 1914-15. iskolai évben

— 5 — őt távozni látnunk, mert áldott lelkének türelmével, szelídségével s meleg szeretettel fáradozott nemcsak az intézet létesítése körül, hanem azon is, hogy ez az intézet fejlődjék, virágozzék s neveljen minél több lelkes, müveit leánykát s kötelességtudó, helyét becsülettel betöltő tanítónőt református egyházunknak s magyar hazánknak. A válás fájdalmát enyhíti az a tudat, hogy mint az intézetek örökös tiszteletbeli főgondnoka, szerető gondjainak tárgya marad nőnevelő-intézetünk továbbra is. A dunántúli református egyházkerület közbizalma folytán a főiskolai gondnoki tisztre Kis József pápai esperes-lelkész úr választatott meg. Őszinte örömmel s bizalommal üdvözöljük őt e helyről is. Mint a nőnevelő-intézet tanári karának az intézet alapítása óta tagja, ismeri azt a szellemet, mely a tanári testületet áthatja, látta, tapasztalta, hogy nem felszines tudással való csillogásra, hanem a lélek mélyéig ható, erős erkölcsi és vallásos érzelmeken nyugvó ismereteknek elsajátíttatására törekedtünk mindenkor. Munkánkban segítő társ volt eddig, tudjuk, hogy igaz barátunk, lelkes utmutatónk lesz ezentúl is; igaz tisztelettel ajánljuk azért intézetünket, ennek tanárait és növendékeit egyaránt szives jóindulatába. Az iskolai évnek szeptember 2—4. napjaira az Értesítőben meghirdetett megnyitása a háború teremtette nehéz közlekedési viszonyok következtében a főtiszteletü püspök úr rendeletére szeptember 15-re halasztatott el. — A tanév ünnepélyes megnyitására az összes növendékekkel a templomba vonult a tanári kar, hol lie. Rácz Kálmán főgimnáziumi vallástanár úr buzgó imája emelte a lelkeket az ég felé, kérvén a Mindenható áldását a fegyverek zaja között végzendő nevelő munkára. Istenitisztelet után az intézet dísztermében gyültünk össze; itt főtiszteletü Németh István püspök úr vázolta lelkesen buzdító szavakban azokat a szent kötelességeket, melyek nemzeti létünkért vívandó küzdelmünk napjai alatt tanárra és tanítványra egyaránt várnak. Atyai melegségtől és jóindulattól áthatott szavai nem muló, mély benyomást keltettek, az idő intő szavát megértettük mindannyian s a munkás áldozatkészségből e mi református nőnevelő-intézetünk is részt kért magának az iskolai kötelességek szabta lehetőségek határain belül. A hadi szolgálatra bevonult dr. Kőrös Endre igazgató és Lux Lajos képzőintézeti tanár óráit a szakszerűség teljes szemmeltartásával osztottuk fel, anélkül, hogy a tantervek szerinti óraszámban,