Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913

Heltai Gáspárról. Irta Luxné Závory Teréz

- 18 — ványok is, melyek mind a jobbágyságot sújtották első sorban, úgy hogy ez megélni alig tudott. Egy cseppet sem csodálkozhatunk rajta, ha ilyen körülmények között erkölcsei eldurvultak. A kétségbeesettek vigasztalójaként jelent meg Heltai, a szel id lelkti, istenes prédikátor. Az együgyü, agyongyötört nép ügyét szivére vette, egyfelől vigasztalta, másrészről védte elnyomóival szemben. A néphez való vonzódása teszi Heltait népies iróvá, és pedig meseiróvá. Még külföldi tartózkodása alatt magától Luthertől tanulja és érti meg a tanítómesék nagy pedagógiai értékét, erkölcsnemesítő hatását. Luther egyenesen a biblia mögé helyezi a tanítómesét, s Aisopus fejtegetését az iskoláknak kötelességévé teszi. A tanító- vagy állatmese eredeti régi időkbe messze Keletre, Indiába megy vissza. Ott vannak a legrégibb, 2000 éves tanítómesék. E mesefajnak Európában való megjelenése Aisopus nevéhez fűződik, ki a hagyomány szerint rabszolga volt és a szomorú sorsban állatmeséivel mulattatta rabszolgatársait. Phaedrus feldolgozásában terjedt el Európaszerte Aisopus. A középkorban a kolostorokban éltek itt-ott a mesék, csak később szivárogtak ki lassan a nép közé. A középkori hitszónokok fel is használták olykor-olykor Aisopust, de e meséknek méltó helyét a reformáció jelölte ki, mert felismerte kiváló nevelő erejét, mely a költészet leple alatt burkoltan, de annál hatásosabban jelentkezik. Az életbölcseségnek és igazságnak eme burkolt, de mégis hatásos hirdetését használta fel Heltai is. 1566-ban adta ki híres mesegyűjteményét, amelyben — mint irja — száz fabulát gyűjtött egybe Aisopustól és egyebünnen és összeszerzett a fabuláknak értelmével egyetemben. Vagyis minden mese vagy fabula után nyomban odatette a tanulságot is és pedig nem elégedett meg néhány sorral, mint Pesti M. G., ki szintén ápolta ezt az irodalmi műfajt, hanem fejtegetésekbe bocsátkozik, úgy hogy a tanulság sokszor hosszabbra nyúlik a meséknél. Heltai német irók munkái után dolgozott, de nem elégedett meg az egyszerű átültetéssel, hanem feldolgozta, egyéni szinezetet adott a meséknek. Az állatmese jellemző sajátsága a rövidség. Heltai valóságos kis elbeszélést gyúr a nyers anyagból. Egy-egy helyzetet kibővít, lelkiállapotokat jellemez, egyszóval szórakoztatva tanít. Tanító hajlama a mesékből levont tanulságokban nyilvánul meg igazán. Itt elfogja a prédikátori hang, s inti híveit, hogy legyenek alázatosak, kerüljék a kevélységet; nyu-