Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

XII. Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör

XII. Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör. A szeptember 4-én tartott alakuló gyűlésen az összes tanítónőképző-intézeti s a polg. isk. IV. osztályának növendékeivel a lefolyt iskolai évben is megkezdte a Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör az önművelés szivet, lelket nemesítő munkáját. Tagjai megértették, hogy a tanuló egyéni értéke nem csupán attól függ, elvégzi-e pontosan kötelességét, elsajátítja-e azt az ismeretanyagot, melyet felvételre készen, minden részletében kidolgozva, szinte csak figyelő és emlékező munkáját kivánva, lelkének gazdagítására, az iskola elébe tár, hanem egyéni értéke akkor lesz igazán, ha maga is cselekvő, alkotó munkával, önerejére támaszkodva gyarapítja, öregbíti ismereteit. Az önképzés munkája nem könnyű, egyrészt, mert viszi, ragadja magával heves-tüzesen az ifjúságot a képzelet s el nem érhető célok után való törekvésben lankad el tettereje, vagy pedig a csüggedés, közöny keríti hatalmába s minden akadálytól visszariadtan megfosztja magát az alkotva művelődés gyönyörétől. A Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör munkás tagjai eléggé eltalálták azt az utat, melyen járva, sokoldalú, erejüket megpróbáló, de meg nem haladó akadályokkal küzdve jutottak mind magasabbra tudásban, érzelmeik nemesítésében s tágult látókörrel újés új célok elérésére buzdultak. A lehetőleg két hetenként megtartott előadó gyűlések mindegyike változatos programmal szolgálta az önképzés munkáját. A műsorról s az egyes számok első bírálóiról a tisztviselők s a választmányi tagok közmegegyezés alapján megállapított sorrendben gondoskodtak. A munkakedv fokozására az előadó gyűlésekre benyújtott dolgozatokat is jeligés levéllel adták be iróik. Ez a tény a bírálók véleménynyilvánítási szabadságát nagy mértékben megkönnyítette s a dolgozat el nem fogadása esetén az ismeretlenség