Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 30 — inkább kerületünk azon közoktatási intézményeinek, amelyeknek élén állsz, amelyek igazgató-tanácsának, a főiskolának és nőnevelőintézetnek legszivélyesebb és legmelegebb üdvözletét óhajtom tolmácsolni. Az alkalom, amelyből üdvözlünk, az, hogy félszázados hü, buzgó, sikeres munkád után ime Istennek áldó kegyelméből eljutottál a patriarchai kor küszöbére. Istennek kegyelmét említettem. Azt hiszem, ez az isteni kegyelem az, ami lelki és testi erődet megtartotta. Ez az isteni kegyelem nemcsak a Te életednek áldása, hanem áldása a vallásos, az erkölcsi, a közművelődési élet széles köreinek, mindazoknak a köröknek, amelyeket Te a te nagy és törhetetlen erőddel félszázadon át vezettél. Patriarchai kort említettem. Téged nemcsak azok között a patriarchák között látunk, akik egy elkövetkezendő jobb világot jövendöltek, hanem látunk azoknak a patriarcháknak a sorában, akik ezt a jobb világot, ennek elkövetkezését emberi és nemzeti értelemben eszüknek, szivüknek és kezüknek munkájával buzgón munkálták. Amint lelkészi munkádat a régi kultúrának megszentelt emlékei között teljesíted és hirdeted egy újnak az elkövetkezését ott Bregetium emlékei között, épúgy a közoktatás körében folytatott áldásos tevékenységed védi és ápolja azt a nemes értelemben felfogott protestáns szellemet, amely összekötő és kibékítő mult és jövő között; azt a szellemet, amely a jövő kedvéért nem feledkezik meg a múltról és a múltnak kedvéért nem tagadja meg a jövőt. Ezt a szellemet ápoltad Te mindenkor lelkipásztori és tanügyi téren folytatott munkásságoddal; vezető, gondviselő és alkotó munkássággal; a munkának a szeretetével, egyszersmind a szeretet munkájával. — Engedd meg, hogy ezek után a főgimnázium tanári kara és tanuló-ifjusága nevében bejelentsem és átadjam ezt a nevedre tett 1250 K alapítványt. Engedd meg, hogy befejezésül a közművelődésnek a terén szántó-vető munkatársaid nevében igaz szeretettel, kiváló tisztelettel és a legjobb kívánságokkal üdvözöljelek jubiláris ünnepélyeden. Főiskolai gondnok úr a főiskola iránti fiúi háláról tanúskodó szavakban így válaszolt: Méltóságos Főiskolai Gondnok Úr! Mélyen tisztelt Főiskolai Igazgató-tanács és Tanári Testület! Hogy főiskolai gondnoktársamnak, a főiskolai igazgató-tanács és a tanári testületek nevében is hozzám intézett megtisztelő beszé-