Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 23 — zengésekéní még ott rezegnek mindnyájunk szivében, felmagasztosult érzéssel veszem gondjaimba a ma felavatott épületet. Átveszem azzal a tanári karunk és magam nevében tett szent fogadalommal, hogy azokat az elveket, miket püspök urunk ékesen szóló ajkai fejtegettek, minden erőnkkel megvalósítani iparkodunk. Átveszem azzal a szent fogadalommal, hogy akarattá edződő erőnk olthatatlan buzgalmával törekszünk megfelelni annak a hivatásnak, mit számunkra örökre emlékezetes módon az intézetünket is kegyesen és bőkezűen istápoló magyar államhatalom képviseletében megjelent államtitkár úr munkánk irányításául elénk tárt. A minden áldások kútfeje segítsen meg minket abbeli buzgóságunkban, hogy e most vállalt kötelezettségünknek megfelelhessünk híven, rendületlenül ! A főiskolai énekkar Tóth Lajos főiskolai ének- és zenetanár vezetésével Révfy „Rendületlenül" c. karénekére zendített rá s a hatalmas akkordokban szárnyaló ének átmenet volt az ünnep második részére, mely Czike Lajos főiskolai gondnok úr érdemei méltó elismeréseül volt rendelve. A jubileumot ülő ősz gondnokunknak az egyházkerületi főgondnok úr óhajtotta az egyházkerület háláját tolmácsolni, helyette most a kerület szónoka püspök urunk volt, aki a következő ékes beszédben üdvözölte: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés 1 A dunántúli ref. egyházkerületi nőnevelő-intézet felavatásán kivül mai egyházkerületi közgyűlésünk tárgyául tűzte ki az egyházkerületi elnökség nagytiszteietü és nagyságos Czike Lajos főiskolai egyházi gondnok, tatai ref. egyházmegyei esperes, egyetemes konventi rendes tag, kir. tanácsos 50 éves lelkészi és 20 éves főiskolai gondnoki működésének örömünneppel való megünneplését. Ha mi magyarországi református egyházunk helyzete és szelleme következtében közügyeink hű munkásainak igaz érdemeit anyagi javakkal nem jutalmazhatjuk, annál inkább kötelezve vagyunk, hogy megadjuk az igaz érdemnek azt, amit megadhatunk: az elismerést, a tiszteletet, az utókor előtt a hálával és kegyelettel őrzött emlékezetet. Azért dunántúli ref. egyházkerületünk csak erkölcsi kötelességet teljesít akkor is, ha nem tekintve nagytiszteietü és nagyságos Czike Lajos úr kiváló, rokonszenves és lekötelező személyes tulaj* donait, mai nap a lelkészi pályán 50 éven keresztül hűségesen