Református nőnevelő intézet, Pápa, 1911

I. Az iskolai év története

I. Az iskolai év története. A lefolyt 1911 — 12. iskolai év nevezetes éve volt leánynevelőintézetünknek. Nevezetes két szempontból is. Ez évben lett az intézet teljessé, teljes nyolc osztályúvá. A nyolc osztály, mint iskolai szervezet, nem áll ugyan egymással szoros összefüggésben, a most utolsó osztályával kiegészült tanítónőképző — szakiskola, amely nem szükségszerű folytatása a középfokú műveltség alapját lerakó polgári iskolának, ámde e mi intézetünkben e két iskolaágat harmonikus egésszé olvasztja össze a nevelésnek az az egységes szelleme, melyet az intézetet fenntartó egyházkerület inaugurált számára. Egyébként is, bármennyire szakiskolának tekintjük mi is a képezdét, bármennyire azon igyekszünk teljes erővel, hogy benne igazi jó tanítónőket képezzünk, mégis nem tévesztjük soha szem elől, hogy a mi intézetünk nyolc éven át tartó nevelést és tanítást óhajt nyújtani olyanoknak is, kik talán soha tanítói pályára nem mennek, de akik az általános műveltséget megszerezvén, bizonyos fokig gyakorlati háztartási ismeretekhez is hozzájutván s hitükben a krisztusi szeretet szellemében megerősíttetvén, megvalósítják a protestáns nőnek azt az ideálját, amelyre néhai való jó László Józsefünk gondolhatott, mikor intézetünket annaleszeinkbe a hála ünnepi piros soraival beirt végrendeletével mai alakjában megteremtette. De nevezetes volt e most bezárult év más szempontból is. A főtiszteletü egyházkerület ez évben mondotta ki, hogy intézetünket — nyolc osztályúvá fejlettségének és egyre növekedő internátusi létszámnak megfelelőleg — több mint másfélszázezer korona költséggel kibővíti, illetve újra építi. Ez a nagyszabású munkálat most van folyamatban s szeptember közepére befejezést kell nyernie. Az építkezést parancsoló szükség szülte s kiváló fontosságot nemcsak az által nyer, hogy módunk lesz a jelenlegi internátusi lét-