Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

Magyar nőknek — a szász nőkről

— 8 — ki azokra próbálkozik. Az irást ugyan megkísérlik rengetegen magyar nők is, de legtöbbször a szépirodalom terén, ahol már a nagy kinálat folytán is nehéz az érvényesülés, de nagy tehetség különben is kevesek osztályrésze. Szorgalmas tanulmányt igénylő, komolyabb irodalmi munkásságot rendszeresen csak egy-két újonnan végzett bölcsészdoktornőnk végez, de legtöbbször ők is csak erkölcsi sikerért dolgoznak, anyagilag alig jutalmazzák őket, mert a nők közül — mint Sebestyénné Stetina Ilona „Női életpályák" cimü értekezésében mondja : — a legkiválóbb magyar irók is csak közepes életmódot biztosíthatnak maguknak. Sajnos aztán, hogy néhány felkapott irónő nagy szertelenségbe téved s oly rossz hirt terjeszt magáról saját írásaival, hogy sokaknak elveszi kedvét a komolyabb munkától. Gyarmathy Zsigáné, aki egy személyben kitűnő feleség, anya, irónő s a magyar ipar legbuzgóbb nő pártolója volt, sajnos, kevés akad köztünk s azt hiszem, egyrészt azért sikerült neki oly áldásosán működni, mert anyagilag biztosítva volt sorsa. Nagyobb megbecsülése egymás munkásságának, több változatosság a dologban, ez a kettő az, amit magunknak a szász nők példája után megszívlelésre méltónak ajánlok. Meglepett nálok azonkívül az élénk társas érintkezés. Amilyen kedve van valamennyiüknek a munkára, ugyanolyan nagy hajlandóságot mutatnak a társas életre. Nagyszebenben a 10 éves kis lánytól kezdve minden korú nőnek megvan a maga „Kränzchen"-je, ahol hetenként egyszer összejőve kellemesen elszórakoznak; legtöbbször nem esznek itt semmit, ami lehetővé teszi szegényebb sorsuaknak is a gyakori érintkezést. Némelyik élénkebb nőnek van több „Kränzchen"-je, aszerint, amint az rokonokból, tisztán nőkből vagy férfiakkal vegyes társaságból alakult s igv a fárasztó napi munka után csaknem minden estére kijut a kellemes szórakozás. Több tekintélyes nőegylet is működik Nagyszebenben. Egyik előadó gyűlésen én is ott voltam a hallgatók sorában. A terembe lépve föltűnt a sok asztalterítő, mind kézimunka, a tagok adták össze, hogy barátságosabbá tegyék a nagy helyiség külső képét. (Egy internátusban lakó növendéklánytól meg hallottam, hogy ők intézetüknek szoktak adni kézimunkát hasonló célból.) A leterített asztalok mellett ülve kötéssel, horgolással kezünkben, élénk beszélgetés közt vártuk az elnöknőnek a női munka fontosságáról szóló, érdekesnek Ígérkező előadását. Nekem igen nagynak tűnt fel a meg-