Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

I. Az iskolai év története

— 21 — síremlékek is emlékeztettek a porosz-osztrák háború elesetteire, történeti visszaemlékezésekre adott bőséges alkalmat. A Zergehegy csúcsára jutva a messzelátóból gyönyörű kilátásunk nyílott a felséges Duna folyamra, a Morva vizére, Morvamezejére, hol az utolsó Árpádok egyike megalapította az első Habsburgnak uralmát, a KisKárpátok hegyvidékére, a szépséges Pozsony városára régi dicsőséget hirdető tornyaival, modern haladást jelképező gyárkéményeivel s túl a városon, messze le keletnek és délnek áldott Kisalföldünkre. Alig tudtunk megválni a szép képtől, melynek benyomásai feledhetlenek maradtak az ifjú lelkekben. Miután még künn a hegyek között megvacsoráztunk, gyalog tértünk vissza a városba, szállóbeli lakásunkra. Másnap korán reggel a város megtekintése kezdődött. Megnéztük Pozsony minden nevezetesebb történeti emlékét: a primáspalotát, a városházát s az ebben elhelyezett városi múzeumot, mely becses művészeti, iparművészeti és művelődéstörténeti emlékeivel rendkívüli sok tanulságot nyújtott, a templomokat, köztük a magyar gótikus építészet egyik remekét, a koronázó székesegyházat, megnéztük a régi németjellegü városokat jellemző, emeletekkel beépített szük sikátorokat s a fasoros széles új utcákat s végül felmentünk a Mária Terézia korából hires várba. A már omladozó hatalmas vár berendezésének szemlélete sejtette velünk régi fényét, széljárta folyosóin lépkedve a magyar történet egyik legszebb jelenete újult fel emlékezetünkben, ablakaiból ismét a Dunára s a gazdag szép magyar földre esett pillantásunk s lelkünk emelkedett hazánk szépségétől. A várból a Dunapartra mentünk s néma áhítattal szemléltük meg a pozsonyi származású geniális szobrásznak, Fadrusz Jánosnak remek alkotását, a Mária Terézia szobrot. Délben Pozsony bájos szigetében ebédeltünk, d. u. 2-kor vonatra ültünk s estére kelve Csornán át tapasztalatokkal gazdagon szerencsésen hazaérkeztünk. Elmulaszthatlan kötelességet teljesítünk, midőn ez alkalommal s e helyen is kifejezésre juttatjuk intézetünk hálás köszönetét Balogh Elemér úr pozsonyi ref. lelkész és Spitz Erik úr, az idegenforgalmi bizottság másodtitkára iránt, kik Pozsonyban létünk alatt lekötelező szívességgel kalauzoltak bennünket. E helyen említjük meg, hogy IV. éves tanítónőképző-intézeti növendékeink Vozáry Erzsébet tanárnő vezetésével megtekintették a helybeli szövőgyárat, a polgári III. oszt. növendékek pedig Gőbel Ilona tanárnő vezetésével a helybeli pipagyárat és ecetgyárat s ekképen bővítették háztartástani, illetve vegytani ismereteiket.