Református nőnevelő intézet, Pápa, 1906

Történeti adatok I.

VII. segélyben : A Tisza-alapítvány kamatait 350—350 koronát: Molnár Margit képző int. III. o. és Öllös Sarolta polg. isk. IV. osztályos növendékek nyerték el. Az Erzsébet-alapítvány kamataiból Závory Teréz III. éves képző-intézeti növendék 150 K, Papp Vilma III. éves képző-intézeti tanuló 100 K segélyt kapott. A Nagy Szabó Ignácné alapítványból 50—50 K segélyben Konkoly Thege Ilona III. éves és Jávory Olga I. éves képző-intézeti növendékek részesültek. Az iskolai könyvek után járó százalékból a képző-intézeti növendékek közül: Nagy Vilma, Varga Mariska 30—30 korona; a polgári iskolai tanulók közül pedig: Barthalos Irén I. o., Császár Ilona és Hetessy Lenke II. o. tanulók 30—30 K, Pap Kovács Irma III. o. tanuló 47 K 44 fillért kaptak s könyv-segélyben is többen részesültek. Mindazonáltal sajnosan éreztük oly alapítványok vagy jövedelmi források hiányát, amelyek birtokában nagyobb mérvben segélyezhetnénk különösen szegényebb sorsú és minden tekintetben kifogástalan növendékeinket, amilyenek nagy számmal vannak intézetünkben. E részben bizalommal kérjük a nemes és tehetős emberbarátok támogatását. — Hálás köszönettel kell e helyen megemlékeznem nt. Czirók János lelkész úrnak 200 koronás és Karikó János nagyigmándi földbirtokos úrnak 300 koronás alapítványairól, amelyek szintén szegény és jómagaviseletü tanulók segélyezését vannak hivatva előmozdítani és pedig az utóbbi évi kamata első sorban a Karikó-családhoz tartozóknak, másodsorban nagyigmándi illetőségüeknek adandó. * * * Mielőtt az év történetének vázolását befejezném, mély fájdalommal kell megemlékeznem arról a nagy veszteségről, amely az intézetet fentartó egyházkerületet páratlan buzgalmu s mély vallásos érzelmű főgondnokának, intézetünket pedig kiváló jóindulatu elöljárójának, egyik legnagyobb alapítójának és jóltevőjének váratlan halálával érte. Maga az, hogy egyházkerületünk világi fejét, iskolánk pedig nemeslelkü alapítóját vesztette el Hegedűs Sándorban, elég ok lett volna az őszinte gyászra, de mi, akik növendékeinkkel együtt annyiszor és oly közvetlenül láttuk megnyilatkozni az ő nemes szivét, az intézethez való benső vonzalmát s igaz jóindulatát : kétszeresen fájlaltuk és sajgó szívvel gyászoltuk körünkből való korai eltávozását. És a felejthetlen emberbarát halála feletti