Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902
A Kudrundal XXV. kalandja
„Feleljetek nekünk meg", szólt bajnok Ortewin, „E dús ruhák kiéi a partnak téréin? Kinek számára mostok? Szépek vagytok ti ketten S van, aki titeket bánt ? Hogy csúfolná meg érte a nagy Isten ! Koronát érdemelne a ti szépségetek, Herceg ha birna nőül, örülne véletek; Lehetnétek királynők, környezne fény, dicsőség! Kinek szolgálnotok kell, ily szép mosónő annál van-e több még És szólt borús kedéllyel a szépséges leány: „Bizony van nála több is s szebb is van még néhány. Kérd csak mit tudni akartok, ránk úrnőnk szitka hárul, Ha véletek beszédben lát minket a gonosz a vár fokárul". „Hogy bú érjen miattunk, éppen nem akarom, Vöröslő négy arany csat legyen a jutalom ; És most, ti szép leányok, szolgáljatok hírekkel, Akármit kérdezünk is, rá a bőséges válasz bizton elkel.*' „Ti rátok hozzon üdvöt az ég a négy csaton! 8 Nekünk nem kell fizetség," szólott a hajadon. „Kérd csak, mit tudni akartok, hamar kell visszatérnünk, Ha meglátnak csevegni, keserves és siralmas lessz az éltünk". „Kié e gazdag ország, szemünk amerre lát, S a büszke vár amottan? Hogy hivják az urát? Ki titeket dologba ruhátlan küld, galádul! Nem ád a becsületre, annyit már ez egy tette is elárul". Felelt a lányka: „Hartmut az egyik fejdelem, Uralg sok büszke váron s körül a földeken ; Normann Lajos a másik, ki ez országba trónol S kinek sok hős levente — uralkodót tisztelve benne — hódol.
