Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

A Kudrundal XXV. kalandja

— 16 S szólt a farkasszivü nő: „Hol a fehérneműm? Hogy mertél így kerülni előmbe, egyszerűn Kezed köténybe rakva, mi léhűtők szokása; Úgy éljek, megtanítlak, rendessen munkálkodni, hogy mi más a

1!" S Hagennek sarja így szól: „A víznél lenn hagyám, Fel az udvarba hozni készültem nagyban, ám Kissé nagyon nehéznek találtam oszt' a terhet S ha nem látod soh'sem meg, engem, hitemre! ez sem érdekelhet!" És szólt az ördögi némber: „Ezért hálás leszek! Mielőtt aludni térek, meglátod, mit teszek." Parancsot ád s a korbács tüskékből nyomba

1 készül; Nem tágít a királyné, ezt rendelé ormótlan büntetésül. Ágyhoz kötözteté most a felséges szüzet, Hol ez volt, a szobából mindenkit kiűzet. Lekorbácsolni bőrét csontjáról volt a terve, Megtudták ezt a hölgyek,

15

1 jajokban tört ki szívüknek keserve. S fortéllyal szóla Kudrun: „Annyit mondok neked, Korbácsoltass, ha tetszik, az éjjel engemet, De lásson majd csak egy szem királyok oldalánál, Koronát hordva főmön, a jutalomra akkor rátalálnál! Azért hozzám ne nyúljon, kinek jó dolga van, lm kész vagyok szeretni, ki megkért hasztalan; Királynőként óhajtok Normandiába' lenni, S ha úr leszek, cselekszem ollyat, mit rólam fel nem tenne senki!" És szólt Gerlinde asszony: „Haragom elpihent S ha elvesztettél volna akár ezer köpenyt, Arról könnyen lemondok. Áldás leszen te rajtad, Hogy normannok királyát, Hartmutot, hitvesednek elfogadtad!"