Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902
A Kudrundal XXV. kalandja
- 14 — Mosásuk félbe-szerbe . . . Melyik gondolna rá? A bősz Gerlind királynő távolról láthatá, Hogy a két lány a parton a munkát elmulatta, Ezért haragra gyulladt, szörnyen busult ruháinak miatta. S a szép irlandi 1 5 Hildburg ily szókat hallatott: „Királynőm, a ruhákat heverni mért hagyod ? Tudod jól, ha Lajosnak hadára mosni késel, Megkínoz, mint sohsem még, bennünket Gerlind vesszöbüntetéssel. „Annál büszkébb vagyok már!", szól Kudrun ajaka, „tlogy Gerlindnek kimossam ruháit valaha, Silány munkára eztán már nem aláz le engem, Megcsókolt két király ma és én kedves karjukban ott pihentem!" „Zokon ne vedd tanácsom!", mond Hildeburg megint, „Jobb lessz, ha a ruhákat kimossuk rendre mind, Semmint fel a szobába vigyük fehéritetlen, Különben sok csapásban fogunk majd részesülni mindaketten." S Hagennek sarja 1 0 így szól: „Gyönyör közeledik És boldogság mosolyg ránk. Ha holnap reggelig Vesszővel vernek engem, megölni mégse fognak, De akik megkínoznak, hamarjában százszor jaj lessz azoknak!" „Megyek most e ruhákkal, hol hömpölyg a vizár," Szólt a jó lány, „ezeknek is kell élvezni már, Hogy én is im felérek bármely királyi nővel, Hajítom a habokba, hadd ússzanak szabadján innen ők el!" Hildburg hiába inté, reá se hallgata, Elvitte o ruhákat, forrott indulata S megforgatván, bedobta a tenger mély vizébe; Egy kicsinyég lebegtek, nem hallék róla: később meglelék-e? 1 7
