Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

A Kudrundal XXV. kalandja

— 10 S Ortland királya

1

0, Ortwein, szólott most újonan: „Feleljetek meg erre, ha tudtotokra van, Hogy idegen cselédség jött-é e földre hajdan, S hogy egy Kudrun nevű is volt-é közöttük a csapatban ?" „Van róla tudomásom," felelt a hajadon, „Asszonynép jött e földre, de már régen nagyon, Kik zsákmányúl esének egy véres háborúban, Halvány is lett az arcuk, távol hazájuktól epedve búban." S tovább mond: „Kit kerestek, őt is láttam bizony, Aljas munkában élve, nektek megvallhatom". Ö volt az egyik lányka, kit Hartmut ejte foglyul, Ő volt az árva Kudrun, azért tudott ilyen jól a dologrul. És szólt Herwig király most: „Ortwein vitéz, ime, Ha Kudrun testvérednek adatik élnie A végtelen világnak akármelyik vidékén. Hitemre, ez lehet csak, még ily hü képmására nem lelék én!" S Ortwein király felelte: „Bármiilyen ékes ö, Szépsége Kudrunéhoz hozzá nem mérhető, Hisz jól emlékezem még, hogy gyermekéveinkben Azt mondta minden ember, hogy a földön Kudrunnak párja nincsen S midőn saját szavával bevallá a vitéz, Hogy ö Ortwein valóban,

1

1 újból reája néz A sorsüldözte Kudrun; oly jól esnék szivének, Ha öccse állna előtte, akkor nagy szenvedési véget érnek. És szólt: „Bármint neveznek, nemes vagy és derek

12 S egy férfihoz hasonlítsz, kit egykor ismerék ; Öt Herwignek nevezték, Seelándnak volt királya. Hogy láncunkat megoldja, ha élne e hős, lenne gondja rája!