Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

végezhessék hűséggel a szolgálatot. Adj nekik erőt a munkához, áldást a munka után. A növendékek sziveit tedd fogékonynyá a hasznos tanítások és nemes példák iránt, hogy a beléjük hullott magvak hadd teremjenek harminczannyít, hatvanannyit, százannyit. Aldd meg e várost és ennek lakóit testi, lelki békességgel; a jó összetartásnak áldott lelkével. Áldd meg édes hazánkat javaidnak bőségével; oltalmazd meg külső ós belső ellenségtől, pusztító betegségek s elemi csapások veszedelmeitől. Adjad, hogy boldog lehessen rajta néped mindenkoron. Amen. 2. Antal Gábor püspök felavató-beszéde. Főtiszteletü Egyházkerület ! Tisztelt Tanári Kar és Kedves Tanuló Ifjúság ! Nagyérdemű Közönség ! Sok nemes érzéssel teljes sziv hő óhajtása, sok, a haza és egyház szebb jövőjéért dobogó kebel édes reménysége teljesedik be a mai napon, amidőn a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek felsőbb leányiskoláját Isten segítségével megnyitjuk, felavatjuk és közhasznú rendeltetésének átadjuk. Sokaknak kebeléből száll fel a lelki örömöt, hálát és megnyugvást kifejező sóhaj : mindeddig segítségül volt nekünk az Ur ! Mert csakugyan az Urnák segítsége nyilvánul meg ezen intézet létrehozásában, amely azelőtt 22 évvel, mint néhány nemes szívnek messze távolból kecsegtető, kétes reménye tűnt fel, amely később mint a csüggedni nem tudó s a nemes szívnek áldozatkészségébe megingathatatlan bizodalmat helyeztető lelkes férfiak által elültetett és jóakarattal öntözött mustármag, kezdett kisarjadni, amely ime most már annyira fejlődött, hogy mint a magyar nemzeti közművelődés életerős fájának egyik erőteljes ága édes gyümölcsöket teremhet a családnak, az egyháznak. A protestáns közszellem ősi ereje, amelynek ki-