Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 17 — Erzsébet közbirtokos szülőktől. Az elemi iskola osztályainak és az első latin osztálynak Padányon a reform, egyházközség iskolájában kitűnő eredménynyel elvégzése után az 1823. év november 1-én szülői Pápára vitték tanulmányai folytatása végett. Már 19 éves korában, 1831-ben teljes árvaságra jutott. Tanulságos és nevezetes ezen árvaságra jutása. Édes anyja a dunaszerdahelyi vásárról hazajővén, elbeszélte fiának és családjának, hogy Dunaszerdahelyen a piaczon egy ember hirtelen összerogyott s azonnal szörnyet halt; azt mondják kolerában. Másnap az ő anyja is halva volt, s pár nap múlva atyját s két feleséges bátyját is ki kellett kisérnie a temetőbe. Es ő nőtestvérei s azok családjával együtt maradt; reája nehezedvén ezek fentartásának gondja is. Ezen megrázó családi eseményre, mely jelleme komolyságára, szilárdságára és önállóságára, s istenfélelmére ép oly nagy befolyással lehetett, mint egykor Lutherére barátjának váratlan halála, mindig meghatva emlékezett vissza. Az árvaságra, de egyszersmind önállóságra is korán és váratlanul jutott ifjú a theol. tanfolyamot Pápán elvégezvén, az akkori gyakorlat és elnevezés szerint „poéták praeceptorává" alkalmaztatott az egyházkerület által, az 1837—8. tanévre. Az 1838. év őszén pedig a kocsi akadémikus tanítóságra bocsáttatott ki, hol abban az időben, a mai algimnáziumnak megfelelő tanfolyamokon működött mint rektor három évig. Innét az 1841. év őszén ismét Pápára ment a lelkész-jelöltek tanári vizsgája letétele végett; de egyszersmind ugyanakkor a külföldi egyetemek meglátogatása czéljából királyi engedély és útlevél megszerzésén is fáradozott. A vizsgák sikeres letétele után addig is, mig a királyi engedély és útlevél megérkeznék, Bécsben időzött, s az egyetemi előadásokat szorgalmasan látogatta. 1842 április 8-án útlevelét és a királyi engedélyt megnyervén, Prágán, Drezdán, Lipcsén keresztül a hallei egyetemre ment, hol egy évet töltvén, a berlini egyetem meglátogatása után, Weimár, Jéna, Erfurt, Frankfurt, München, Heidelbergen keresztül 1843 április 14-én Kocsra visszaérkezett, hol egyházmegyei és egyházkerületi, vagy az akkori időben úgynevezett esperesi és püspöki vizsgák letétele után Nagy Mihály azon időben kocsi ev. ref. lelkész és esperes s kerületi főjegyző mellett mint segédlelkész nyert alkalmazást. 1845-ben Nagy Mihály püspökké s a rév-komáromi ev. ref. egyház által első lelkészszé választatván, a kocsi ev. ref. gyüleke2