Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 10 — gitő, éltető napja a nő és igaza van az Írásnak, amidőn azt mondja, a bölcs asszony épiti az ő házát. Az ő szeretetteljes szivéből, önfeláldozó gondoskodásából, kifogyhatatlan türelméből fakadnak a családi kört ékesítő és boldogító mindazon erények, amelyek az embert az állatiságból, a természeti vadságból kiemelik, Isten képének és hasonlatosságának méltó képviselőjévé teszik. Ez a kör igaz, hogy kicsiny, el van zárva a nagy világtól, munkája hatása a felületes vizsgáló előtt jelentéktelennek látszik, de akik az emberi természetnek és a társadalmi életnek alaptörvényeit ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy itt e kis körben születnek és őriztetnek az emberiség legdrágább kincsei, az erkölcsi fedhetetlenség, a kötelességérzet, a jellemszilárdság, a vallásosság, az emberszeretet, amelyeket a jó édes anya, a jó nő észrevétlenül csepegtet be gyermekei szivébe, hogy azok őket mint el nem rabolható javak, egész életükön boldogítsák és megelégedetté tegyék. Gazdag az az ember és az is marad az élet bármely változatai között, aki e kincsekkel megrakodva lép ki az életbe a család köréből, ellenben szegény marad mindig, bővölködjék bár világi javakban, aki ezen javak hiányával bocsáttatott el a családi körből. Ide a kis családi körbe nyúlnak vissza a nemesszivüség, emelkedettség, emberszeretet, szivjóság, önfeláldozó hősiesség, egyszóval az igaz nagyság és méltóság gyökerei. Oh, mert azt a mindent elfedező, mindent megbocsátó önzetlen szeretetet, amelylyel a jó édes anya gyermekét öleli, gondozza, táplálja, védi, ápolja, nem találhatjuk fel másutt sehol ; azt az intést, amelylyel ő hibáinkra figyelmeztetett, azt a buzdítást, amivel a jóra serkentett, azt az imádságot, amelyre ó' tanított, nem feledjük el soha. A nő azonban mindazon fontos, nehéz és önfeláldozással járó kötelességek teljesítésére, amelyek a családban reá várnak, csak akkor képes, ha a valódi műveltség mellett áthatja kebelét az igaz vallásos hit ereje. A vallás az az égi nemtő, amely a hit fáklyáját tartva kezében, biztos uton vezérel a fájdalom sötét éjjelében, a szenvedések tövises és göröngyös ösvényén csak ugy, mint az örömök derült tájékain. A vallásosság a nőnek nemcsak legfőbb ékessége, többi nemes tulajdonainak összefoglalója, hanem a szelídségnek, jóságnak, gyengédségnek, egyszóval az igaz nőiességnek kizárólagos biztosítéka. Hiszen mi az, ami a nőt képessé