Református nőnevelő intézet, Pápa, 1900

— 4 — ezáltal kielégülést, amit egyúttal elhatározó lépésnek tekinthetünk a további, magasabb czél: az intézetnek tanitónőképezdével kiegészítése felé. Amidőn az önálló tanintézet felállításának örvendetes tényét regisztráljuk, a hálátlanság és kegyeletlenség vádjának tennó'k ki magunkat, ha meg nem emlékeznénk arról, aki nemcsak buzdító szavával, nemes lelkének teljes melegével és a tanügy, különösen pedig a nőnevelésügy iránti igaz, odaadó szeretettel és lelkesedéssel küzdött több éven át az egyházkerületi felsőbb leányiskola felállítása mellett, hanem aki apostoli buzgóságán és lelkesedésén kivül örökül hagyta ránk egy hosszú élet okos, messzetekintő takarékosságának gyümölcseként az anyagi erőt is, mely az áitala hirdetett eszme megvalósítását az egyházkerületre nézve lehetővé, sőt könnyűvé teszi. Szebb, nemesebb, maradandóbb és egész életéhez méltóbb emléket nem állithatott volna