Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1924

4

dék zarándokol a csonka haza tájairól iskolájuk falai közé, hogy megfürössze lelkét a boldog diákkor emlékeiben és szemlélője legyen az elismerésnek, melyben munkájukért és sikereikért önöket részesítik.“ A pápai izr. elemi iskola üdvözletét Buxbaum Lipót igazgató, a budapesti orth. iskolákat Paneth Jenő tanító tolmácsolta és átadta Dr. Deutsch Adolf igazgató, az intézet volt tanítványának meleghangú üdvözlő levelét.

Schor Ernő az intézet jVolt tanára mélyen meghatva idézte fel édesatyjának, Schor Árminnak, az iskola első igazgatójának és bölcs vezetőjének emlékét, aki az intézet alapításában és vezetésében sohasem tévesztette szemei elöl azt a szükséges harmóniát, amely a világi és a vallásos élethez szükséges ismeretek között mindig fennállott, amelynek jegyében a pápai izr. polg. fiúiskolát alapították és amely célra továbbra is törekednie kell az iskolának és a pápai izr. hitközségnek.

A 10 éves találkozóra összejött volt tanítványok nevében Horváth Gyula nyárádi róm. kath. tanító mondott mély hatású beszédet, melyben a volt tanulók igaz háláját és szeretetét fejezte ki.

Grün Dezső negyedik osztályú tanuló megindulva köszöntötte társai nevében a tanártestület tagjait, akik sok szeretettel nevelték és tanították az ifjúságot.

Az ország minden részéből beérkezett sok üdvözlő távirat közül felolvasták még az Orsz. Izr. Tanítóegyesület, a megjelenésben akadályozott Kis József ref. esperes, Baldauf Gusztáv pécsi ev. lelkész, Dr. Selinko Gábor leveleit, melyekben elismerésüket fejezik ki az istenes és hazafias munkáért, amit az intézet a jövő nemzedék lelki józansága érdekében végzett.

Blau Henrik igazgató záróbeszédében jóleső megnyugvással köszönte meg az üdvözleteket. Erőt és biztatást merit ezekből a további munkára, hogy az ellenségeink által halálraítélt haza, az ország és a nemzet régi ragyogásának, gazdagságának szent hite és reménye mielőbb lehessen mindnyájunkat boldogító valósággá. A Himnusz eléneklése után az előkelő közönség azon megnyugtató érzéssel és azon biztató hittel távozott, hogy akartunk, tudtunk és érdemes is volt a jövőre pedig immár kötelességünkké lett a törhetetlen munka, mert csak akkor juthatunk el a tán nem is