Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1921
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.“ Ámen. A háború és az utána lezajlott forradalmak változó hangulatai, az apák több éves távolléte a családtól, az anyák küzdelmes harca a megélhetés nehézségeivel és gyöngeségük az apai szigort nélkülöző felnövekvő gyermekeik fegyelmezésében, a hiányos, néhol egészen szünetelő iskolázás mindannyi ható ok, amelyek az elemi iskolából a középfokú iskolába lépő tanulóknak nemcsak megszokott készültségét, hanem erkölcsi gondolkodását, rend és fegyelemhez szoktatását, a felnőttek, különösen a szülők és a tanítók iránti köteles tiszteletet, valamint a tanulás tiszta örömeinek élvezését teljesen megrontotta. Általános a panasz, hogy a legutóbbi években a tanulók nagy része nem üti meg a régi mértéket és csak nagy erőfeszítéssel lehet egyrészt a hiányos ismereteket pótolni, másrészt a tantervben kiszabott új anyagot eredményesen tanítani. A tanulás fontosságát is kezdték kétségbe vonni, mert egyes esetek amellett bizonyítottak, hogy tanulás nélkül is lehet boldogulni. De a jobb belátás lassankint tért hódít és remélhetőleg közel az idő, amidőn minden téren és így az iskolában is a régi munka és szorgalom fog érvényesülni. Az elmúlt iskolaév már a boldogabb békeévek nyugalmasabb munkájának jegyében folyt le, mert rendkívüli gátló körülmények a tanulás rendjét alig zavarták és ha nem kellett volna küzdeni a tanulók fogyatékos készültségével az iskolaév elején, könyvek, írószerek beszerzési nehézségeivel, a régi békeállapotokba képzeltük volna magunkat vissza. Az iskolafenntartó hitközség és a szülök áldozatkészsége folytán tüzelőanyaggal ellátva és kielégítő egészségi viszonyok következtében majdnem zavartalanul taníthattunk az egész éven át.
