Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1921
8lau Jtenrik jubileuma. A tanítvány szeretete és ragaszkodása adja a tollat kezembe, hogy Értesítőnk vezetőhelyén beszámolót adjak szeretett volt tanító- mesterem s iskolánk jelenlegi igazgatójának működése negyed- százados évfordulója alkalmával rendezett jubileumunkról. Különféle gátló körülmények, a forradalmi zavaros viszonyok miatt ugyan két évvel eltolódott a jubileumi 25 esztendő, de ez a körülmény csak hatványozta annak meleg, bensőséges tartalmát. Amidőn örökifjú mesterünk a mindenfelől egybesereglett növendékek között megjelent, szinte el sem akartuk hinni, hogy immár 27 év óta járja a tanítói pálya rögös és küzdelmekkel teli útját, úgy tűnt fel előttünk, mintha csak két éve lenne munkása a magyar kultúrának s a 25 esztendő . . . majd csak ezután következik. Midőn néhányan, a volt növendékek, magunk között megpendítettük az ünnepeltetés eszméjét, eleinte egy kis intim összejövetelre gondoltunk, miután sajnos az akkori viszonyokat nem találtuk alkalmasnak arra, hogy nagyszabású, nyilvános ünnepséget rendezzünk. Tervünket még így is a legnagyobb titokban kellett tartanunk, mert tudtuk, hogy annak leghatározottabb ellenzője ép az ünnepelt lesz. „A kisded makk azonban merész sudárba szök- kenft’^s igy történt, hogy mire a készülő jubileumról tudomást szerzett a tanítványok és tisztelőknek a világ mind a négy táján tartózkodó serege, szinte megostromoltak bennünket azon kérésükkel, hogy igenis a nagy napot ünneppé kell avatni, ünnepévé a magyar-zsidó tanügynek, mely Blau Henriknek oly nagyon sokat köszönhet s ezért nagyszabású, nyilvános jubileum keretében hajtsuk meg zászlónkat azon férfiú előtt, ki működésének hosszú ideje alatt mindenkor a kiváló pedagógus, a tanítványait gyermekként szerető atya és a megingathatatlan jellemszilárdság mintaképét mutatta. Mert Blau Henrik ama ritka, ideális, kiváló tehetségű férfiak közé tartozik, ki nem elégszik meg azzal, amit a rendeletek szigorú paragrafusai előírnak, hanem tudásának gazdag kincseit pazar kézzel